Érdekek mentén (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Érdekek mentén
Majd legközelebb jobban átjön!:)
Kíváncsian várom!:)
Ahogy Sára mondta: "A cél nem az otthonszülés vesézése volt, hanem leginkább azt szerette volna a cikkíró, hogy mi nők, akárhol is szüljünk bízzunk magunkban."
Ezzel rátapintott a lényegre. Akinek ez nem megy át, az így járt...
Csak a cikket olvastam, a kommenteket nem. DE...
És itt jön az én véleményem.
NEKEM AZ AZ ÉRDEKEM, HOGY A GYERMEKEM EGÉSZSÉGESEN JÖJJÖN A VILÁGRA.
Ehhez pedig nem tudom előre eldönteni, hogy mire van szüksége(m). Eddig kétszer szültem. Mindekettő más volt. Más komplikációkkal. Én ha akartam volna sem tehettem volna meg, hogy az otthonszülést válasszam. De ha tehettem volna, akkor sem tettem volna. Mert engem megnyugtat a kórház, a műszerek, az orvosok és a hozzáértő személyzet. Megbízom azokban akiket magam mellé választottam, és hiszem hogy ettől van biztonságban a babám és én is.
Hiszek a fájdalomcsillapításban is. Mert a szülés nem kell hogy egyenlő legyen a fájdalommal. Ez kb akkora hülyeség szerintem, mintha valaki nem venne be antibiotikumot tüdőgyulladás esetén. Merthogy régen sem tették. Az idő halad. A dolgok fejlődnek. Miért ne használnánk ki ezt a fejlődést?
Az epidurál például a baba életét is megmentheti. Ha a vajúdás során az anya nem fárad ki annyira, akkor több ereje marad a kitolásra. Kisebb az esélye, hogy a baba elakad a szülőcsatornában, vagy egyszerűen csak túl sokáig lesz bent és ezért oxigénhiányos állapotba kerül. De mindeki maga dönti el, hogy mit szeretne igénybe venni a gyermeke születésénél. De csak felelősséggel. Mert ez nem csak az anyáról szól, és arról, hogy szerinte mire van szüksége a gyermekének. Hanem arról, hogy a gyermeknek valójában mire lehet szüksége, és ezt tudják-e nyújtani neki az adott helyzetben.
Elolvastam a cikket, és a kommentek egy részét is...
Ennél modorosabb cikkel már rég nem találkoztam...
De komolyan. Ez az ősanyaság rendkívül divatos mostanság, és persze, csinálja aki akarja.
Én bízom az orvosomban, a szülésznőmben, és semmi más célom nincs, csak hogy a gyerekem egészségesen szülessen meg.
Nem hátrány, ha én minél kevesebbet szenvedek eközben.
Érdekek: az orvos érdeke, hogy nekem minél komfortosabb legyen, és a baba minél könnyebben világra jöjjön, hisz többek közt ezért kap valóban egy vagyon. Ugyanez igaz a fogadott védőnőre is.
Hogy kapok-e epidurált vagy sem, kizárólag az én döntésem.
Ha pedig császár? Annak nyilván oka van.
Az otthonszülésről nem említenék szót, mert mindenki azt csinál, amit akar, mindaddig, míg nem veszélyezteti a gyerekét... És ugye sosem tudhatjuk, hogy lesz e komplikáció...
Az, hogy valaki "több diplomás" még nem feltételezi azt, hogy valóban intelligens-e az élethez...és diploma és diploma között is van különbség kérlek szépen...
Bocs a kifejezésért nem akartam megsérteni senkit, már csak az indulat beszélt belőlem...csak egyszerűen nem szeretem, ha általánosítanak az emberek...nem fair és kész.
Részemről lezártnak tekintem a "vitát".
Sok boldogságot és egészséget minden kismamának, és olyan szülést amilyet elképzelt magának!
a tarisznyás hippiken pedig csak nevetek :DDDD
tudod hogy az otthonszülők zöme többdiplomás? A maradék meg kábé az alja, aki nem tervezetten szül otthon.
Hannapanni,sztem korrekt a cikked.A közepe érdekes,ahogy a kórházi dolgozókról írsz.
Ha esetleg nem akarod hogy beszóljanak,akkor a női energiákról szóló mondatokat kéne más stílusban,hétköznapibb szavakkal elmondanod.Mert sokaknak ez vörös posztó a szemében,és rögtön eltereli a figyelmüket a lényegről.
Lányommal amikor terhes voltam összebarátkoztam egy velem egyidős terhes anyukával, ugyanaz volt az orvosunk és 12 nap különbséggel szültünk,ő szült előbb,de olyan rémtörténeteket mesélt, hogy olyan mint a vágóhíd, meg le se szarta a doki....
Mondanom sem kell,hogy nálam egész más volt a helyzet, Sok múlik azon is hogy te hogy álsz hozzá a dokihoz, én nekem semmi bajom nem volt az orvosokkal akik uh-on is hónapról hónapra nézegettek, de sokaknak meg volt.Én mindig kedvesen viszonyulok hozzájuk és soha nem volt még bajom egyel sem!Aki velem nem jön ki azzal már tényleg baj van:-)De ugye nem vagyunk egyformák.Igen fáj a szülés, de erről nem az orvos tehet:-)
"Azok szemében akik ismerik a szülés természetes folyamatát, rábízni magad egy átlagos magyar orvosra maga a felelőtlenség"
?????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????
Ha ezen kiakadok, már meg ne haragudjatok....
Milyen JOGON jelentesz és általánosítasz TE ÍGY???!!!!!
AHA...tii nagy otthonszülő tarisznyás hippik nem befolyásoltok senkit, nem beszéltek rá senkire semmit...NAGYON ÚGY TŰNIK TÉNYLEG!!!!
KIKÉREM MAGAMNAK,és AZOK NEVÉBEN is beszélek, akiknek eddig IGEN IS JÓ TAPASZTALATAIK VOLTAK az EGÉSZSÉGÜGGYEL KAPCSOLATBAN, hogy ILYET LE MERJ ÍRNI!!!!
ÉRDEKES A BÁBÁDBAN MEG MEGBÍZOL???!!!SZIPLÁN AZÉRT BÍZOL MEG BENNE? MERT VELE KVÁZI JÓ TAPASZTALATOD VOLT...és mert az első szülésednél egy b.lfaszhoz kerültél...DE lehetne ez fordítva is kedves SÁRA!
KOmolyan kiakasztanak az ilyen dilettáns megnyilvánulások!
Köszi, hogy megosztottad!
Fontos, hogy Te helyre tudd magadban tenni, ez amúgy azoknak nehéz, akik rájönnek, hogy mehetett volna normálisan csak az orvosi rutin miatt nem engedték. (ahogy utaltam korábban a barátnőmre)
Sziasztok!
Szép cikk és szép volna, ha így lenne.Én fejben eldöntöttem, hogy természetes úton szeretnék szülni, el is kezdődött a vajúdás, de nem tágultam, ekkor sem hagytam, hogy császározzanak, mondván meg tudom szülni, hisz minden nő képes erre.18 óra elteltével még mindig nem tágultam sehova, pedig már oxitocint is kaptam...semmi.Végül a babámnak lassulni kezdett a szíve, így bele mentem a császárba.Nagyon csalódott voltam, de visszagondolva, nem bánom, jobb így, mintha halva született volna szegény.Második babámat is simán szerettem volna világra hozni, orvost is fogadtam, mert nem sokan preferálják a császár utáni sima szülést.6 óra vajúdás és semmi tágulás után viszont a dokim normálisan elmagyarázta, hogy nem tud tágulni a medencém, ez van, nem mindenki képes segítség és művi beavatkozás nélkül világra hozni a gyermekét, és attól, hogy császárral szülök, ugyanúgy életet adok, mint bárki más.Már belátom igaza van.Fáj az így is, úgy is, és ettől még anyák vagyunk.Egyébként én is 150 cm, 47 kg vagyok, párom 183 cm, 78 kg, mindkét lányunk hatalmas volt saját magamhoz képest, és, ha nem császároznak meg, valószínű mindketten meghaltunk volna.Szóval nem mindenki képes természetesen szülni, és szerintem ez régen sem volt másképp, én nagymamámtól is sokat hallottam,akik emiatt haltak meg gyerekestül, csak erről nem beszélünk annyit.persze kívánom, hogy mindenkinek úgy alakuljon,ahogy szeretné, de ne keseredjen el akkor sem, ha a természet közbe szól.
Bocsi....kicsit hosszú lett.
Teljesen igazad van, ha így döntesz.
Én azt látom fontosnak, hogy a nők tudjanak arról, hogy milyen nagy erők segítik őket, mert sokan nincsenek ezzel tisztában. Pedig ezzel sokat segíthetnek maguknak, megkönnyíthetik a dolgok menetét.
A gyerekünkért aggódás...
Nos ez külön téma. Én azon igyekszem, hogy ezt minél inkább oldjam magamban, de emögött már egy egész új szemlélet van, és ezt nem hoznám direktbe ide. Az aggódás nem visz előre, igyekszem "csak" szeretni őket és bízni bennük. És bízom Istenben vagy Sorsban, és elfogadom azokat a történéseket is, amiknek az összefüggéseit esetleg nem látom. És mindent megteszek egy jobb világért, mert ez az, amit igazán adhatok a csemetéimnek. Az aggódásom nem viszi őket előbbre. Persze nem mindig ilyen egyszerű, mint ahogy most leírtam.:-)
Én mindent elolvasok, és meghallgatok (pontosan amiatt, hogy mindegyik oldalról legyen némi fogalmam...és igen is tanulni lehet az "elrettentő" szörnyűséges születéstörténetekből...engem érdekes...ezek abszolút nem félemlítenek meg...teljesen biztos vagyok magamban! Tudom, hogy én másképp fogom megélni a fájdalmak ellenére is, és ha majd a kezemben tarthatom a gyermekem, minden fájdalmas pillanat a semmibe vész...
Viszont hiába nem félek, és bízom magamban, a gyermekem egészségért mégis aggódom, ami szerintem megint csak természetes dolog, és speciel nekem a kórházi környezet megnyugtatóbb, mint az otthoni, mivel mi vidékiek vagyunk, a legközelebbi kórház is 50 km-re van (magyarországi útviszonyok között akárhogy is nézzük sajnos fél óra alatt aligha érnénk be, bármi probéma adódna...)
Na ez a legjobb hozzáállás!
Azt te tudod csak, hogy neked mi a jó.
Nekem minden szülésnél más segített, pedig nagyjából ugyanaz az ember vagyok. :-)
Mindenki úgy csinálja, ahogy neki jó, és ez agyban dől el, már a szülés előtt.
Nem hiszem, hogy baj, ha valaki örömmel várja a szülést rettegés helyett. Azt már az orvostudomány is bebizonyította, hogy a lelki állapot nagyban befolyásolja a testet. Nos a bábai modellben épp ez a szép, hogy holisztikusan egyben nézi a nőt.
A kitolásnál nem labdázol szerintem, hanem felmászol az ágyra.
Szülőszék:
Hátrafelé kellett dőlnöm, így a fájás csúcsán nem tudtam nyomni. Aztán később a wc-n ülve jöttem rá, hogy itt pl eszembe sem jut hátrafelé dőlni.
Mutass csak egy kórházat, ahol a guggoló nő alá mászik be a doki. Pedig nekem a negyediknél bizony ez a testhelyzet segített a kitolásnál...előrefelé dőlve.
További ajánlott fórumok:
- Hogyan kell könyvjelzőt menteni Firefoxnál?
- Ha az egyenlítő mentén körüljárnánk a Földet, a fejünk búbja hosszabb utat tenne meg, mint a talpunk pontjai. Milyen nagy ez a különbség?
- Ki tudnád menteni a Kedvesed egy égő házból?
- Jobb lehullott cseresznyevirágnak lenni, mint csalánnak az út mentén
- Miért nem tudok menteni a naplómba?
- Beszkennelt fényképekből szeretnék albumot készíteni, és cd-re menteni, milyen programmal, hogyan kezdjek hozzá?