Én léptem félre, mégse tudom feldolgozni... (beszélgetés)

Azt lehet tudni, miért maradozott el a férjed? Vagy azzal akkor se, most se foglalkoztál? Lehet, segítene...

Szerintem ez tipikusan a "két szék közé" esete...

Ha korrekt akarsz lenni, megmondod az új "párodnak", és együtt dolgoztok a kapcsolatotokon, ha tényleg akarod vele...

Jó ötletnek tartom a pszichológust.

Talán tényleg jobb lenne most egy kicsit egyedül, azaz kettesben a csöppséggel. És jó lenne a férjeddel sokat-sokat beszélni, ha lehetne...

Úgy érzem tönkre tettem az életemet.

A férjemmel már 12 éve hogy megismerkedtünk. Tavaly született meg a kislányunk, akit már nagyon vártunk. Születése előtt már nem volt felhőtlen a kapcsolatunk, ezért is akartunk babát, merthogy ez hiányzik az életünkből. Kislányunk érkezése előtt volt egy félrelépésem egyik munkatársammal, nem tartott sokáig, de csodálatos volt. Mikor megszületett a gyönyörűségem, egy fél évig nem is volt semmi probléma a férjemmel, a terhesség alatt és utána is én voltam a legboldogabb a világon, csak közben az apuka kezdett elmaradni. Munka után nem hozzánk jött haza, a fürdetésből is kimaradt, aztán szépen lassan mindenből. Már egyáltalán nem foglalkozott velünk. És újra feltűnt a színen az a bizonyos harmadik. Tőle rengeteg szeretet odafigyelést kaptam, és a kislányomat is imádta, foglalkozott vele, tanítgatta, játszott vele. Teljesen elhidegültem a páromtól. Végül kiderült a kapcsolatunk és én elköltöztem a férjemtől az új páromhoz. Most meg megöl a bűntudat! Már úgy érzem belerokkanok. Nem tudom elfogadni, hogy tönkre tettem a családunkat. Elvettem a férjemtől a lányát. Mikor belekeveredtem ebbe az egész kapcsolatba, annyira nem fogtam fel tragikusan a dolgot. De azóta az apuka folyton jön a lányáért, most nagyon fontos lett neki. És én se emlékszem már a rossz dolgokra csak a jóra. NEm bírom lezárni magamban. Az új párom nagyon türelmes és nagyon szeret minket, de én nem bírok rá figyelni. Természetes ez, hogy még mindig ennyit gondolok a férjemre? NEM utáltam meg, a szeretet még mindig megvan bennem, de mint férfi és nő részemről nem működik már a dolog egyáltalán.

Igazából a legjobb az lenne ha kettesben maradnék a kislányommal, csak nem tudom meddig várjak. Van e értelme arra várnom hogy az új kapcsolatban visszajönnek a régi érzések, ha belenyugszok abba, hogy a házasságomnak vége. Nem tudom! Bárki tud valamiben segíteni jó lenne. Már pszichológuson is gondolkoztam hátha rendbe tenné a fejemet.