Elválni egy rendes embertől? (beszélgetős fórum)

Válni akarsz.

Akkor miért a férjed akarod utcára tenni?

Nyitva az ajtó.

BYE BYE.

Elképzelhető, hogy csak nem rég fogalmazódott meg benne, hogy ez kevés neki.

Kiválthatta valami (önfejlesztési folyamat, párkapcsolat összehasonlítás, életközepi válság, kiégés, ...) a gondolat magját, hogy talán ennyi lenne az élete?...

De az is lehet, hogy annak idején sem szeretett bele, csak "menekült" egy amúgy jó emberhez.

Az viszont pozitív, hogy bevallja önmagának és mindenkinek, hogy nem szereti. Ez is nehéz...

Jelen esetben nem az a kérdése, hogy elválljon-e.

Azt a döntést már meghozta és közölte is a férjével, hogy költözzön el.

Azt kérdezi, hogy mit kellene még tennie, hogy szabadulhasson a "börtönből".

FI: Nem kértél véleményt arról, hogy a döntésed helyes-e. Nem is alkotok. Ellenben arra kérlek, hogy vizsgáld meg még egyszer madártávlatból. Szeretetet kicsikarni nem lehet természetesen, ezért fontos azt biztosan tudnod, hogy szeretted-e valaha.

Amennyiben a válasz határozott igen, akkor jöhet a fenti döntés vizsgálat. Ebben az esetben párkapcsolati krízisben vagy, amiből még ki lehet mászni. Közösen.

Én javító párti vagyok, ha van mit. Érződik is a hozzászólásomon szerintem. De tolakodó nem szeretnék lenni. Ezért ha a döntésed végleges és ezeken a körökön már túl vagy, akkor a fenti pár sorom nem releváns számodra.

Ebben az esetben ha tiszteled a férjed és egyenes embernek tartod magad, akkor már csak az maradt, hogy te/ti (a gyerekekkel) költözöl.

Van másik út, ami méltatlan mindenkihez és nem is ecsetelném...

Na! Ez az!

Amennyiben mindkét fél jól érzi magát egy kapcsolatban, akkor nincs gond, mert mindkettőnek erre van igénye, ahogy nálatok sem gond egy mások számára unalmasnak vélt nyaralás.

Az biztos, hogy én megfeszülnék egy horgászós, főzőcskézős nyaralástól;) Szerencsére a férjem se ilyet igényel, mert ez esetben halálra unnám őt.;)

Mi nyaraláson jövünk-megyünk, bulizunk, jellemzően barátokkal megyünk;)

Ezért is kell jól választani, mert ha nem így történik, akkor jön az, amit FI írt: elválni egy rendes embertől...

Számomra viszont rejtély, hogy pl. FI, hogyan tudott lehúzni x évet a férjével, teherebe esni 3 gyerekkel úgy, hogy a férje "csak" rendes és neki ez nem felel meg...

Szerintem nem feltétlenül igaz, hogy egy rendes ember unalmas. Illetve már az unalmas is szubjektív, mert lehet, hogy ami neked unalmas, az a masiknak meg nem.

És igen, azért a tökéletes hasonlóság sem biztos, hogy a legjobb, de szerintem a szöges ellentét sem. Valahol a középút talán?

Az szerintem nagyon fontos, hogy az életritmus hasonló legyen. Én pl. egy nagyon erőssen befelé forduló ember vagyok. Jól tudom magam érezni társaságban, sőt, a rugója is tudok lenni, viszont ezt elég ritkán igénylem, és azt is utána ki kell pihennem. Az embereket úgy összességében ritkán igénylem, de még a jövés menést is. Egyszer totálisan oda és vissza voltam egy totál kifelé forduló pasasért. Volt is köztünk egy s más, és nekem iszonyú vonzónak tűnt a zsezsgős természete. Aztán nem jött össze, de a munka miatt kapcsolatban és jóban maradtunk, sokat beszélgettünk, de csak barátilag már. És én rájöttem, hogy totál katasztrófa lett volna, ha a kalandból kapcsolat lesz. Ugyanis én megőrülnék attól ez élettől, ami neki alap, és kell. Ő is az én remeteségemtől. 🙂

Viszont itt a férjem, aki ebben pont olyan mint én. Minden évben amikor tehetjük többnyire kettesben vonulunk el az emberek elől a természetbe, ahol senki és semmi nincs! És imádjuk. Horgászunk, főzögetünk, olvasok, festek, és sokat vagyunk csendben is. Más megőrülne szerintem, de mi ott töltődünk. 🙂 És ha belegondolok baszottul unalmas a nyaralásunk kívülről, de mi egy percig nem unjuk, sőt, ezt szeretjük. 🙂

Gratula a 34 évhez! Nem semmi! 🙂 A politika nálunk is egy ilyen terep... 😀 Mondjuk családilag is, szóval az többnyire tabu, és én tabusítom, mert nagyon unom az egészet már!

De nem csak kalandért lehet eldobni egy uncsi kapcsolatot.

Van ismerősöm, aki azért hagyta el a férjét, mert x éve nem tudtak beszélgetni semmiről, max. a kajáról, de semmi másról.

Mi meg a férjemmel még mindig összevigyorgunk, ha hallunk valami politikával kapcsolatosat, mert teljesen ellentétesek az elveink és vagy vitatkozunk vagy csak annyit mondunk, hogy nem politizálunk:D

De mi pl. 34 éve nagyon jókat tudunk beszélgetni bármiről. Autószerelés, könyvek, filmek, csillagászat vagy bármiről, de vannak akik meg nem, mert vagy úgy "összecsiszólódnak", hogy egyformán gondolkodnak és arról nincs mit beszélni, vagy a másik ragaszkodik csak az általa favorizált témához, ami szintén unalmas.

Persze, béke van, mert nem szólnak egymáshoz és nincs min vitázni, nincs vélemény különbözőség, stb. Tök rendes mind a kettő, mert elvégzik a dolgukat, stb., de egy kicsit sem érdekli az őket, hogy a másik hogyan gondolkodik, milyen terveik vannak a hétvégi kaján kívül, az meg főleg nem, hogy hogyan érzi magát egy bólogató Jánossal a másik...

Én a kardomba dőlnék, ha így élnék...

Én nem azt mondanám, hogy a rossz fiúkat, hanem azt mondanám, hogy ne legyen unalmas.

Tehát, ha a férjem olyan lenne, mint amilyen és nem lenne jó a humora, akkor valószínű, hogy halálra unnám, azaz nem kell balhézni, megcsalni, stb., de ne legyen savanyú.

A fórumnyitó erkölcsi témát dobhatott fel. Egyetlen infónk van a lényegi háttérről. Ő (már) nem szereti a férjét.

Illik e abban az esetben is elválni, ha egyebként a házastárssal minden rendben van?

Ez a téma is eléggé megosztó.

Szubjektív véleményem alapján megérdemli, hogy közöld vele és ő is formalója lehessen az eseményeknek, ne csak meg történjenek vele.

Persze, bármi lehet. Nem nyilatkozik. 🙂 Nehéz dolog ez, és nagyon sok meló egyben tartani egy kapcsolatot egy életen át úgy, hogy két ember boldog legyen. És ha még minden adott is, van, hogy az embernek unalmas lesz a jó is, mert megszokott.

Én amúgy testközelből néztem végig, hogy mit művel egy családdal ha az egyik fél (anyu) vére pezsegni kezd. És ahelyett, hogy megoldanák az amúgy tök menthető kapcsolatot, két alapból rendes ember, inkább kilép, mert egyszerűen pasizgatni akar.

Látom az életüket, és őszintén? Nem érte meg, maradjunk annyiban. Azóta is csak kínlódik mindkettő. Apám ráadásul töretlenül próbálkozik, innen tudom, hogy brutális a 60 körüliek húspiaca a társkeresőkön, és hogy ez már nem az nekik, mint fiatalon. Inkább már a kétségbeesés viszi őket sok esetben.

Én két dologban bízok magammal és a férjemmel kapcsolatban. Az egyik az, hogy nem 20 évesen jöttünk össze, két kanállal faltuk amit falni kellett. Így szex téren bőven tudjuk, hogy leginkább csak a keret más, és hogy minden újdonság egy idő után rutin lesz úgyis, és hogy nincs ember hibák nélkül. 🙂

Illetve mindketten láttuk a szar példát is, és hogy hosszú távon mennyire nem éri meg valamit eldobni, ami működhetne is, ha akarjuk.

Bízom benne, hogy soha nem felejtjük el ezt, és emlékszünk majd rá, amikor kell.

Valószinű, hogy Gézának fogalma sincs arról, hogy az asszonya unja magát a 3 gyerek mellett.

De lehet, hogy képbe került Béla, és felpezsdült az asszony vére és unalmas napjai. Belefáradt az egész életbe.

Persze nem tudhatjuk amig FI nem nyom valami lényegi infót.

Beszélgetünk, nem vitázunk. 🙂

Ebben teljesen igazad van. Viszont, én abból indultam ki, hogy adott egy rendes ember, aki szereti a nőjét. Mert ezt írta. Nos, ha valaki rendes és még szeret is, akkor szerintem alap, hogy figyel is a másikra, meg az ígényeire. És akkor le lehet ülni beszélgetni, hogy figyelj Géza, rohadtul unom magam, csináljunk ezzel valamit.

Egyébként ha cserélek egy uncsi rendes embert, akkor a következő rendes is uncsi lesz idővel, nem? Vagy találok egy totál problémásat, akivel lehet küzdeni, meg drámázni. De öregségére később már ez rohadt nagy teher lesz szerintem mindenkinek. Addigra meg a rendesek mind foglaltak, vagy tele vannak már sérüléssel....

Nem egyszerű.

Hát én azt amit írtam. Az kevés, hogy van fordul ellenem, ha tojik a fejemre, vagy cselédnek gondol pl. Akkor már nem rendes.

Szerintem a szürke hétköznapok miatt unalmas, és mert kiszámítható.

Nem szoktam vitázni kötözködni ezen a fórumon, de a kérdésre válaszolok.

legyen bármilyen jószándékú családszerető jó munkaerő brmelyik fél, egy egyhangú monoton csak a mindennapi rutinra kiterjedő ingerszegény házasság, szerintem pokoli unalmassá tud válni. Munkám során sok nő panaszkodott erről.

/- mindenki a saját portája előtt söpörjön . mi a férjemmel elmenős, utazósak vagyunk, mindkettőnkben van egy adag egészséges kalandvágy./

Akkor a rendes nők is unalmasak? :)

Amikor már annyira ismered a másik embert, hogy előbb tudod hogy mit fog tenni/mondani mint ő.... Ez az évekkel jön, és nem jelenti azt, hogy a másik ember unalmas, csupán azt, hogy már ismered mint saját magadat, és össze is szoktál vele rendesen. Már társak vagytok. Egy lesz a "PH". Ettől függetlenül ő is lehet totál izgalmas, meg újdonság... mások számára. :) Sokan tartják úgy, hogy a biztonság és a rutin unalmas.

De!

Tudjátok, hogy hány 60 körüli magányos nő van manapság, aki két kézzel kaparna már bárkiért, aki szól hozzá két jó szót, és nem alázza meg, meg nem alkoholista? Huhhh, rengeteg! Rogyásig vannak a társkeresők az ilyen nőkkel.

Na meg persze a férfiakkal is, nem vitás. A netes társkeresők tele vannak kiégett, lelkisérült kiöregedő nőkkel és férfiakkal, akiknek okkal vagy anélkül, de nem jött össze. Van, aki nem tehet róla, van, aki totál deffektes, alkholista, sorolhatnám. És van köztük néhány alapvetően normális, de ennyi idősen még akkor is rohadtul nehéz, vagy szinte képtelenség normális párkapcsolatot kialakítani, mert az ember már bele van kövülve saját magába.

És igen, vastagon ott van az a réteg is, aki eldobta a normális és uncsi kapcsolatát a kalandokért, mert meg "unalmas a jó ember". Aztán pár év múlva ebben a pöcegödörben találja magát siránkozva, amikor már csak arra vágyna, hogy valakivel békében együtt lehessen, meg megfogja a kezét.

Csak addigra már valszeg késő.

Aki hibázott az te vagy, mert hozzámentél. Ha nem is mentél hozzá, de gyerekeid lettek tőle. Ezért felelőtlen vagy.

Viszont jogod van dönteni a sorsodról. Ha nem vagy boldog vele, akkor hagyd ott.

Erkölcsi oldal: Ha te akarsz válni, saját bevallásod szerint nem a férjed hibájából, akkor miért neki kellene elmennie? Értem, hogy a gyerekek, meg a suli stb., de akkor is te vagy, aki robbantani akar, nem ő. Én is azt mondanám a helyében, hogy ha nem akarsz vele élni, te költözz el.

Persze a jogi oldala nem ilyen egyszerű, mert a leírás alapján azt sem tudjuk, milyenek a ház tulajdonviszonyai.