Eltévedve - Ha voltál/vagy úgy, hogy nem tudod merre és hogyan haladj tovább az életben (beszélgetés)

Sziasztok!

Bella, örülök, hogy jobban vagy, a stressz ellen nekem nagyon bejön az orbáncfű.

Zsikének a helyzetében nehéz bármit mondani. Szerintem az embernek az anyukája az egyetlen ember az életében, aki tényleg fenntartások nélkül szereti, még ha vannak is követelményei, legalább érdeke nincs az emberrel szemben. Szóval ezért a szeretetért szerintem rossz helyzetben érdemes hazamenni.

Kíváncsian várom a többieket.

Mi történt?

MI a megoldásod?

Semmi különös, apró dolgok, de mégis...:)

Az egyetem hajlandó a kompromisszumra, a pajzsmirigyem kezd helyrejönni (a nyavalyáim a stressztől vannak, szerencsére-ha rendet tudok tenni magamban, csak elmúlnak!)

Szóval nem olyan kilátástalan a helyzet!:)

Mesélj!

MI történt? :)Grat,amúgy.

SZIa!

Hol tartasz éppen?

szia!

Valójában igen, de én megrekedtem ebbe mert 28 éves vagyok. :)

Szia!

GYógyulást kívánok, mihamarabbit! :)

NEhéz megmondani mit csinálj, mert a részletes hátteret nem ismerem, de ha egy férfi így gondoskodik rólad, és szeret, az jelent vmit. Biztos rossz érzés, h ennyire ki vagy szolgáltatva...a lelki magány pedig lehet alkati kérdés, de elképzelhető, h régebben is ez volt, csak most érzékenyebb lettél, és jobban reagálsz az ilyesmire.

Szia!

Vmi tanácsadás -féle, de nem tudom megfogalmazni, h mi.

De addig is vmi más munka....:)

Szia!

Miylen szakot végezték? Hasonló munkakörben helyezketél el?

Az jó, hogy legalább a kapcsolati rész rendben van.

Nekem a válság első jelei 25 éves koromba ütöttek be...állítólag ez ez már "világjelenség", szóval már befejezted a sulit, dolgozol, de mégsem az igazi, és pánikba esel...

Hááát...valóban nem ezért tanultál ahogy olvastam.

Gondolj arra, hogy másnak munkája sincs hosszú-hosszú ideig.

Mi az a más ami érdekelne?

sziasztok!

Hát én most nagyon el vagyok tévedve, és nem tudom mit csináljak! 1 éve új életet akartam kezdeni, találtam munkát, jól éreztem magam (boltvezető voltam), páromat elhagytam, visszamentem a kis lakásomba, aztán édesapám rákos lett, áttét meg minden, párom visszakönyörgött, visszamentem, otthagytam a munkahelyem,hogy segítsek édesanyámnak, aki inzulinos cukros és már kiborulóban volt a betegápolástól.Éédesapámat szerettem volna ápolni,besegíteni,de csak 2 hétig volt lehetőségem, jan.22-én meghalt.

Közben kiderült hogy daganatom van, mellrák, áttétes. Műtétek kezdődtek, májusban, júliusban, most kaptam a 2. kemot hétfőn. Közben a lelkemben nem érzem jól magam megint a párommal, nagyon aranyos elvisz mindenhova, de lelkileg nem törődik velem. Egyedül vagyok. Édesanyám egyedül él, Ő segítene, de rá vagyok szorulva a páromra, mivel semmi jövedelmem, sem egészségem! de nem sokáig bírom itt, pedig mindenem meg van, el fogok menni édesanyámhoz úgy gondolom. Ti mit tennétek?

szia!

Válság miatt kirúgtak ,májusban, így most kényszerből egy bank call centerében. hát, ez az alja mindennek, ezt érzem....

Nagyon sok minden van rajtad és biztos, hogy erős idegrendszerrel, türelemmel és empátiával rendelkezel!

Hidd el az élet kárpótólni fog a későbbiekben azért amin most keresztül mész!

Kitartás!!!

Mindenképpen befejezem! Csak ez most egy olyan szitu, amikor eleve több szakadt a nyakamba, mint amit bírok. Melóm így is lett volna, csak ugye közbejött anyám betegsége. Nem szokásom depi lenni, ez most talán azért van, mert ha tényleg műteni kell, nem tudom, hogy oldom meg a dolgokat. Így tök egyedül. De meg fogom.

Azt meg el kéne fogadni, hogy az ápolás is munka (csak szarul fizetik). Kismamákat tisztelik, holott ugyanúgy anyám is végigüvölti az éjszakát, meg pelenkázni kell:P Na mindegy.

Szia vlarissa!

Én is hasonló cipőben járok már évek óta. 22 éves vagyok, most fejeztem be egy szakot. Amikor elkezdtem, élvezettel vártam és figyeltem mindenre...de egy pár ember és tanár annyira tönkretett ott két év alatt, hogy teljesen elment a kedvem a szaktól, nem látom benne a szépet, amit kezdetekkor.

Szerencsére sikerült befejeznem, de nem akarok benne dolgozni. Ott tartok, hogy nem tudom, hogy mit csináljak. Sajnos nincs munkám se, de ha belekezdenék valamibe, tudom, hogy azt is csak kényszerből tudom csinálni. A megélhetés miatt.

Annyi szerencsém van, hogy már 3 éve párkapcsolatban vagyok, és ő az egyetlen biztos pont. Ő az, aki mindig erőt ad arra, hogy ne legyek depis.

Annyit tudok tanácsolni, bár biztos ezt csinálod, hogy keress valamit, amit nagyon szeretsz csinálni. Hobbyt, ami feldobja a szürke napokat. tánc, sport, festés vagy bármi ami boldoggá tesz. És ha nem szereted a munkádat, váltani kell. Tudom, hogy nem könnyű a mai helyzetben senkinek. Először keress, találj, és utána hagyd ott a mostanit. Hátha találsz olyat, amit jobban fogsz szeretni a mostaninál.

Esetleg a hobbyból is lehet pénzkeresés :-)

Hát...remélem, hogy tudtam segíteni valamit!?

Csodás és mosolygós napot! :-)