Életmódváltásnak csúfolt buta diéták, önsanyargatások helyett miért nem lehet normálisan kajálni és sportolni? (beszélgetős fórum)
Mondasz valamit.
Nekem amúgy az veri ki a biztit, amikor jön a barátnőm, kínálom a saját készítésű szörpömmel. Van-e benne cukor?
Van, hát!
Akkor nem kér.
De nem cukros, nem is IR-es, egy pohár szörp nem verné a földhöz, hiszen fél ujjnyi szörp és 3 dl szóda, de ő aztán nem.
Na mindegy, mindenki maga tudja...
Neked igen. Lehet, hogy a férjed nem csorgatja a nyálát a mozifilmeken és nem stíröli melletted feltűnően az 50 kg-os cicababákat. Bár ki tudja, fejben nem gondolkodik-e rajta, hogy mennyivel ruganyosabb, feszesebb, kívánatosabb, esetleg kapod rajta vékony japán kínai csajokkal készült po.rnófilmnézésen, maszturbáláson....
Na, hát kb. így teszi tönkre sok férfi a nője önbecsülését, örülj neki, hogy veled nem csinálja ezt senki....
A másik meg. Én a férjemért ÉS magamért törekszem a tökéletességre, mert nekem is úgy tetszik.
Igazából az én kis védekezőmechanikám az, hogy az ilyen szituációkat próbálom nem magamra venni azzal nyugtatva magam, hogy "paraszt szegény", vagy mégrövidebben "IQ". Elég baj szerencsétlennek az, hogy olyan,amilyen...az kiabál,akinek a háza ég. Engem szeretnek otthon ahogy vagyok és még ő meg csak epekedjen, hogy majd egyszer lemászik a naptárról egy "photoshop modell" és rámászik :D Ráadásul a szalonnát és hagymát imáááádom puha kenyérrel és én nem mondok le róla :D:D
Miért nem vittél neki pornóképeket pasikról? Mondván, hogy neki is lenne oka irigységre...
Amúgy egy tuskó volt tényleg.
A férfiak iszonyúan el vannak kapatva ilyen téren. Sulykolják beléjük a "mert megteheted", a "férfi már csak ilyen", "nincs abban semmi rossz, ha....."
Ebbe nőnek bele a fiatalok, ezért néznek úgy a nőre, mint egy használati cikkre, amiből ugye az ember mindig a legszebbet akarja. Kicsit belelóg a kezük a bilibe, az önkritikáról nem is beszélve. Amíg a férfiak nem fogják tisztelni és becsülni a nőket, addig az ilyen tuskóságok és elvárások mindennaposak lesznek a nők felé. Igazából hánynom kell tőle......
Már százszor láttam leírva itt, hogy nagy a nyomás, társadalmi elvárás...de hogy engem teljesen hidegen hagy, hogy néznek ki a modellek? Én nem akarok rájuk hasonlítani. Azért eszem így, ahogy eszem, hogy ne hízzak tovább, jó esetben fogyjak, és egészséges legyek. Nekem ez untig elég. Ha már van egy olyan alakom, hogy normálisan fel tudok öltözni, nem lóg minden irányban a hájam, akkor én meg vagyok elégedve, és pont le..., hogy néznek ki a modellek.Másrészt meg miért is kell egy férjezett nőnek úgy kinézni a mindennapokban, hogy azt sugározza: szexistennő vagyok, modell vagyok? Kit akar elcsábítani, meghódítani ezzel? Ha a páromnak tetszem, fel tudok rendesen öltözni, sminkelni, akkor nem fogom agyongyötörni magam, hogy én legyek a bombázó a fatelepen.
A legszebb, hogy a kollegáimnak elmeséltem és a fiúk százszor jobban felháborodtak, érdekes volt tőlük. Javasolták, hogy tegyünk ki egy kukis képet, amin egy hatalmas kuki van és legközelebb kérdezzük meg, hogy "Főnök, nem vagy irigy?!" :D:D
Költői kérdés....baromi egyszerű a válasz:
az embereknek általában kevés önuralma van, vagy kis ideig tudják fenntartani a kezdeti lendületet- ezért nem tudnak mértékkel enni. Enni jó,enni öröm, finom étkek vannak, jó dolog a főzés-sütés... A jó dolgokból pedig sokat akarunk :) Gyarlóság, tunyaság. Ezek az okok :)
Hát ez a főnök nagyon tuskó volt.
Fiúk között dolgozom és a falon ugyebár vannak cicis naptárak. Valamelyik nap belibben a főnök, ránéz a naptárra és felkiabál: "Hú, csajok!!! Nem vagy irigy?"-kérdi tőlem. Ránéztem és visszakérdeztem, hogy "Mire is? XY, nekem jó életem van így, ahogy van, köszönöm és nem,nem vagyok irigy". Ennyit bírtam mondani, de azóta is gondolkodom pl., hogy ez mire vélhető? Kicsit degradáló is és nem is pontosan értem, mert azért nem vagyok állítólag egy bányarém. Ráadásul van, aki engem így szeret, a boldogság pedig nem ebben méretik...Csak amolyan tanmesének írtam, az érdekesség kedvéért...
Milyen igaz, nagyonis egyetértek veled!:D
Én is így tapasztalom, hogy a szervezet néha azért kiköveteli ami neki kell, meg is adom olyankor. Egyébként se vonok el magamtól semmit. Szerencsére édesszájú nem vagyok!:D
Nos, nagypapáink és nagymamáink is igencsak belaktak a szalonnáva, kenyérrel, zsíros tejjel, éhgyomorra persze lement a pálinka, de mind emelett egész áldott nap fizikai munkát végeztek, és nem 8 órában. Szerintem ez a titka. Minél kevesebb adalákanyag, mozgás és minden ami jólesik. Szerintem igenis EMBERI egy kiscit teltkarcsúbb nő, vagy egy vékony, alacsony. Szerintem bármelyik bájos vagy szép tud lenni. Természetesen a szélsőségek más téma...Tök igaz,amit csgybzs írt, hogy ez egy nyomás sajnos. Mindenütt a karcsú, sminkelt modellek. Noha nem vagyok szebb náluk, de nem hiszem, hogy cserélnék velük :S
Gyerekkorban egyértelmű a szülő felelőssége, áés igen, kihat a felnőtt életre is. De van egy pont mikor az ember átveszi az irányítást és ezzel a felelősséget is. Piszok nehéz az igaz.
Jó, de nem értem, hogy jön ide mások hibáztatása? Úgy, hogy teszem azt anyámat hibáztatom, hogy mire szoktatott? Nos, ha nem is teljes egészében, de részben igen, az ő felelőssége.
Én nem szoptam, egy-két hónapos koromtól kezdve etettek kristálycukros-kekszes teával. Szerinted ez normális? Hát nagyon nem. Egy évesen már aktív szalonnafogyasztó voltam. Általános iskolában a puding, tejberizs, palacsinta volt a legjobb falat. Nyolc évesen ittam először török kávét, azóta folyamatosan. A cukorka napi szintű fogyasztása nálunk elfogadott volt. Emelett persze voltak egészséges ételek is, de a nagyimnál pláne ez volt a szokás, amit leírtam. Szerinted egy általános iskolás gyerek mennyire lehet tudatos? Semennyire, azt eszik, amit elé raknak és finom, a brokkolira pedig nem úgy tekint, mint fő vitaminforrásra, pláne ha nem készítik el jól. Ekkor jön anya a képbe, aki nem vesz otthonra csipszet, csokikát, nem ad cukrot a gyereknek egy-két hónapos korában és társai. Ha szerinted az, hogy így alakult az életem, az én hibám, mert egy évesen nem utasítottam el azokat a falatokat, amiket nem lett volna szabad ennem, akkor legyen igazad.
És ilyen gyerekkor után az ember 20-30 évesen nem tud pálfordulást csinálni pikk-pakk. Ez van.
Ki ítéli el? Arról volt szó aki mást hibáztat. Ezzel az eggyel van bajom csak. Amúgy van ilyen fórum bőven ahol a dohányosokat szídják, ugyanolyan közellenségnek minősülnek mint a kövérek. Oszd meg és uralkodj beválik minden téren.
Senki nem ítél el senkit, a társadalmi nyomás áldozatairól beszélünk.
Szerintem a tudatosság és az egészség mellett továbbra sem elhanyagolható az ízlés. Miért ne ehetne néhanapján krumplit? Mi a férjemmel meg is hülyülnénk, ha "nem egészséges" címszóval kirakná valaki az étrendünkből. Ha az ember mértékkel eszik, rendszeresen, sokrétűen, mellé sokat mozog és lelkileg is rendben van, akkor el kell fogadnia magát genetikától függetlenül is.... szerintem. Bár ilyen nyomkövetéssel mi mindketten versenysúlyt tartunk és egészségesek vagyunk. Cukrot nem eszünk (max sütibe), de burgonyát, tésztát, stb... igen. Pedig a férjem volt túlsúlyos is mielőtt megismertem, nem is kicsit... Akkor mindig rohant, kapkodva evett, rossz lelki állapotban... Az evést nem lehet a hozzávalók öncélú kiválogatásával csinálni. Nem hiába kívánja meg időnként a szervezet a bizonyos ételeket....
Igen, de én az én általam leírt "jelenség" nem azonos azzal, hogy vki szakítva az otthonról hozott beidegződéssel, odafigyel arra, hogy több zöldséget iktatva az étrendjébe, ne csak húst egyen krumplival.
Na látod, neked ez a szenvedélyed, te sem örülnél neki, ha mások indítanának egy olyan fórumot, hogy ezek a mai cigisek milyenek...hát nem értem, miért nem lehet letenni a cigit, normálisan élni. Másnak a csoki olyan, mint neked a cigi, szenvedély az evés, ahogy neked a cigi, így azt gondolom, bármennyire is tudatos vagy nem tudatos, nincs jogod elítélni egy zabagépet, ha te meg gyárkémény vagy. Ez van.
Ismerős a dolog, mondom ezt úgy, hogy rajtam is van felesleg. Én is elkövettem már a hibát, hogy gyorsan akartam sokat fogyni, ez megbosszulja magát.
Most ráérősen csinálom, eszetlen megszorítások nélkül. Na jó, fehér liszt, cukor nyista :) de minden másból mértékkel fogyasztok. Kulcsszó a MÉRTÉK.
Az én párom sem látott a krumplin túl, amióta együtt vagyunk (egy éve) még egyszer sem sütöttem krumplit. Azonban megszerette a krémleveseket, sok más zöldséget, salátát eszik. Ki mit hoz otthonról, ahhoz szokik hozzá, a szokásokat meg nehéz idősebb fejjel megreformálni.
Tudatos döntésnek azt nevezem mikor az ember tisztában van tette hátrányival is, és saját döntését vállalja. Ha valaki cigizik ne okoljon mást, vállalja fel, hogy ú cigizik, a saját döntése. Mást hibáztatni kényelmes álláspont és elég elterjedt is.
Ritka mikor valaki hibázik és vállalja is, hogy igen, elcsesztem, bocs. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne :)
Én cigizek, de nem okolok miatta senkit, saját döntésem, vállalom.
Tökéletesen egyetértek veled. Páromnak is olyan étkezési szokásai alakultak ki, hogy mikor összejött velem, akkor állt neki LEVEST enni, és salátákat...előtte sosem...gyorskaja, gyorsétterem, menza, amit evett előtte, szinte minden nap...nem volt egyszerű a "normális" ételekhez hozzászoktatni. Ugyanígy én is korábban megszenvedtem vele, mert nálunk meg a brutál magyaros ételek voltak divatosak, szerencsére mára a köles és a saláták is a barátunkká váltak :)
Biztos, csak sajnos azok, akik egész életükben zabáltak, mégsem híztak meg, azok nem nagyon tudják átlátni a helyzetet. Mert van ilyen is. El sem tudják képzelni milyen az, amikor egy kocka csoki ellenség, az esti pizzaszeletről és a barátokkal való forrócsokizáról ne is beszéljünk. Ők csak azt látják, hogy te megint sanyargatod magad, a kilók fogságában élsz, dehát hogyne lenne így, ha egy baráti evésre, csokizásra nem lehet összejönni, mert míg mások kétpofára tömik a nyalánkságokat, te csak nézel, mint a moziban, mégis te vagy a kövér, nem ők.
Tudatosság? Igen, egy utópisztikus világban, ahol az ember nem lesz leányanya, nem szül öt gyereket a semmire, ahol megfelelően választ párt magának, így nem válik el hatszor, nem csalja meg a párját, nem válik agresszív disznóvá és sorolhatnám még tovább is.
Jó dolog a tudatosság, csak sajnos kevesen alkalmazzák, és akkor itt ki lehetne emelni azokat, akik az élet más területén nem tudatosak, nemcsak a zabagépeket. Hányan vannak, akik tudatosan étkeznek, mégis cigarettáznak mellette, vagyis adnak a sz.rnak egy pofont, tudatosságról papolnak, de lépten nyomon elcseszik az életüket a meggondolatlan döntéseik nyomán. Azokat is elő lehetne venni, nemcsak a zugzabálókat, mivel ezt a fogalmat az élet bármely területére ki lehet terjeszteni, és nagymonológot tartani, hogy irgum-burgum, miért nem voltál tudatosabb, amikor pasit kellett választani, vagy miért nem voltál tudatosabb, amikor a gyerekvállalás, védekezés került szóba, vagy akár a párválasztás vagy továbbtanulás terén. Ha mindenki ilyen nagyon tudatos lenne, nem lenne ennyi elcseszett élet...
Ők szoktak hivatkozni arra, hogy "ilyen az alkatom, genetika". Biztosan van ilyen is, de a táplálkozás nagyobb mértékben számít.
Szerintem a felnőttség egyik kritériuma a tudatosság. Abban egyetértek, hogy nem minden nagykorú felnőtt ilyen értelemben.
Az étkezési szokások kialakulása egy hosszú folyamat, ezért nevezik szokásnak. Így szokta meg. Aki kólán és csipszen nőtt fel, az aztán nehezebben változtat, ezért eszik még 30 évesen is úgy, ahogy megszokta. Vannak emberek, akik sosem kóstolták kiskorukban a zöldségeket, gyümölcsöket, ették a tejbepapit, bécsi szeletet krumplival, és ebben ki is merült a fantáziadús evészet. Ezek az emberek nem fognak a boltban automatikusan a padlizsán és a brokkoli felé nyúlni, hisz azt sem tudják, mi fán terem. Sütik a krumplit és kész. Lehet, hogy nem értesz velem egyet, de ez így van. Vannak persze, akik öntudatra ébrednek időközben, és újítanak, kipróbálnak új dolgokat, váltanak, elszakadnak attól a mintától, amit otthon láttak, pl. én.
Ez gyerekkorban igaz, de 30 évesen elég gáz ha valaki a szüleit hibáztatja az étkezési szokásaiért. Felnőtt ember, mérlegeljen és ha nem jó változtasson.
További ajánlott fórumok: