Életmódváltásnak csúfolt buta diéták, önsanyargatások helyett miért nem lehet normálisan kajálni és sportolni? (beszélgetős fórum)
Szia!
Próbáltam diétát, de a gyomrom ey hét után beintett, nem bírta amit műveltem vele. igaza is volt. Egy idieg nagyon, görcsösen akartam a fogyást, a változást. Addig ez nem sikerült. Az étkezésemet már rég megváltoztattam. Nem sanyargatom magam, mindent eszem amit szeretnék, csak mértékkel, a vacsi viszont csak annyi, hogy répát, salátát, vagy valami fehér husit eszem. Mellé heti rendszerességgel (3-4 alkalom) tornázom és több mint egy fél éve gyalog járok a munkába és haza (ebbena kánikúlában jelenleg nem), ami napi szinten 80 percet jelent. Már nem akarom görcsösen a változást és most elkezdődött. Már jó rám az S-M méret és nem L-es, nem 40-41-es. A súly szépen, lassan megindult lefelé. A centi sokat mondd, ez ami ösztönzőleg hat. Úgy vagyok vele, hogy majd elérem amit végképp látni szeretnék a tükörben. :D
Lehet, hogy általánosításnak tűnik, de természetesen nem a súlyos cukor- illetve egyéb betegekre gondoltam.
De ha úgy vesszük a túlzott, kényszeres foglalkozás az alakkal, súllyal kajával vezethet étkezési zavarhoz (vagy már az is), ami omoly betegség. Szerintem a nők nagyon nagy százalékát érinti ez a probléma manapság. Sajnos.
Ez valahogy nem tetszik nekem: "életmódváltásnak csúfolt buta diéták"
Az életmódváltás az tényleg életmódváltás, pláne annak, akinek nagy változás állt be az életében azáltal, hogy más étkezési szokásokat iktatott be: elhagyta a lisztet, cukrot, krumplit és társait, és/vagy mozogni kezdett. Nem értem, mi ebben a rossz? Ezt persze nem tudja egy olyan ember megérteni, aki már alapból önmegtartóztatóan élt, csak elhitette mindenkivel, hogy ő "nomálisan" étkezik. Ha tudatosak vagyunk, és nem adunk meg magunknak tudatosan olyan dolgokat, amiket megkívánunk, az már nem normális étkezés, ott már az ember belenyúlt a gépezetbe olyan módon, hogy megálljt parancsolt magának. Vannak, akik alapból így élnek, csak elhitetik, hogy ők mindent esznek, na persze. Az életmódváltás ott jön el, amikor kitesszük a stop táblát, hogy nem eszünk meg dolgokat. S ez nem egy rossz dolog.
Tudom, csak a kezdő hsz túl olyan volt első olvasatra nekem, mint egy nagy általánosítás, mintha minden ilyen ember be lenne skatulyázva. Holott azért ez nem szerencsés...
Vagy akár ez a bűnözés dolog...ez is túlságosan általánosítva lett. Én pl. ha bűnöznék, már úgy felborulna a cukrom, h ki tudja mit okoznék... Akkor most kivertem a biztosítékot? :)
Szerintem nem kéne semmiben általánosítani...
Mint sok egyéb butaság, ez is jó részt a média és a férfiak hatása, amolyan 22-es csapdája. nem látsz 90-60-90 méreteken kívül színésznőt, újságban szereplő bármilyen nőt, az EB-t meztelen szurkolónőkkel lehet eladni, a filmeket bombázókkal zsúfolt sz.xjelenetekkel, amire a pasik/férjek azt mondják, hogy hűű az anyja....
ha valakit a természet nem áldott meg jó alakkal és genetikával, viszont az önelfogadás és a társadalmi nyomás érzékenyen érinti, akkor az egész élete szélmalomharccá válik.
Hogyan lehetne teret hagyni nekik? Nem nekik kell az önelfogadást szajkózni, hanem a világnak kéne elfogadni a normális testalkatot.... Nem csak pálcika nők, nem agyonfotosoppolva, sminkelve, nem csak velük reklámozni, nem mutogatni ennyit, stb.......
Ha hajlamos lennék a hízásra és nem lenne jó alakom, tuti erősen depressziós lennék a mai világban.... :S
Azért ne felejtsük el azt sem, h nem mkinek a mérleg áll a középpontban, és a kilók.
Nagyon-nagyon sokan azért diétáznak, és váltanak életmódot, mert pl. cukrosok, IR-esek, amik sokmindenre kihatnak. Pl. ahhoz, h terhesek legyenek szigorúan be kell tartani ezt-azt, stb... Aki nincs benne ebben, az sajnos nem tudhatja. Vagy nem is sajnos, örüljön neki, h nem kell tudnia. Én élő példa vagyok erre, nekem sajnos a "bűnözés" tilos most is. Igen, egy szelet süti is. Akár kiveri a biztosítékot másoknál ez, akár nem.
A nagy (nagyon nagy) túlsúlyra értettem, hogy az első időkben drasztikus lépések kellenek.
Egyébként teljesen egyetértek.
Ez az egy szelet süti=bűnöztem nálam is kiveri a biztosítékot.
Viszont az nagyon ritka, hogy vki drasztikus lépésekből mértékletességre vált és szabadul ebből a számolgatós, "bűnözős" bűvkörből és normálisan kezd el élni.
Az se normális, hogy vki megeszik egysütit és úgy minősíti, hogy "bűnöztem".
Sokan "megerőszakolják" az alkatukat, mert mindenáron vmi elérhetetlen ideálra akarnak hasonlítani.
Mert mindenki gyorsan akar fogyni, persze évekig szedte fel a felesleget, de ledobni gyorsan akarja.
Amúgy ha már valaki kevesebbet eszik, és egy két dolgot nem eszik, és sportol simán lefogy.
Persze a hülye diétáknak köszönhetően lefogy x kg vizet és boldog :)Meg megvesz minden hülye készítményt, állítom ha azt mondanám, hogy a kutyagumi fogyaszt, és celebbel reklámoznám meggazdagodnék...
Persze van a másik oldal is amikor jó felborítja a diétával, vagy gyógyszerrel a szervezetét, és egy csomó betegsége lesz utána.
Amúgy az elégedetlen ember a legjobb vevő, valljuk be :)
Ha valakivel elszaladt a ló kiló ügyben, ott már nem elég a mértékletesség, drasztikusabb lépések kellenek.
Majd ha leadta a kilókat utána jöhet a mértékletesség.
Olvasgatva itt egy-két naplót, nagyon sokan életmódváltás címén, diétákkal sanyargatják magukat, a mérleg és a dkg-ok rabjai. Hogy lehet így élni, hogy ez áll a napjaik központjában? Sajnos nagyon nagy a nyomás a nőkön, hogy tökéletesen nézzenek ki, ugyanakkor ott a másik véglet, aki tojik bele az egészbe és addig zabál, míg beszorul a karosszékbe?
Miért nem lehet egyszerűen csak normálisan, mértékkel étkezni?