Életem-életünk (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Életem-életünk
Érdekes a kérdésedés nem értem félre!
A nagyfiam sem akarta elfogadni a helyzetét , mivel annó volt olyan hogy képes volt kárt tenni magába ha nem voltam teljesen résen!
A balesetet követően 3 évre derült fény hogy hasonlóan gondolkodott erről mint te!
De mivel nem tud beszélni, így nem minden esetbe tudom megítélni mi zajlik benne! Magára a balesetre emlékszik-e ? csak azt tudom rá felelni vannak rém álmai! Mert éjszakánként fel riad!
De hogy mi azt megint nem tudom! Nagyon jó lenne ha bele látnék a gondolataiba!
Csak azt tudom Rajtam kívül nem fogad el igazán mást csak a kis öccsét!
Öt évembe került hogy eljutottunk odáig , hogy nagyokat kacag velem!
A kissebb fiacskámnál is a befelé információ az meg van! Ő folyamatosan épült le! Igen tudja hogy meg fog hallni, mivel ha elmenetelröl szól egy dal keservesen sír! Erre nagyon kell figyelni!
DE az hogy érzi, szeretjük ,büszkék vagyunk rá ezt napjában ezerszer el mondom nekikés így mivel nem a síránkozásainkat látja keményen küzd!
Ök tudják hogy nekem mindennél többet jelentenek övék az életem! Nem érzem és nem érzékelik, hogy ez a számomra teher lenne!
El se hinné az ember ilyen emberektől többet lehet tanulni mint sok esetbe az egészségesektől!
Kérdésed még hogy történhet -e még más is?
Igen! Nagyon sok függ a szeretettől és természetesen az ápolástól azzal lehet hosszabítani az életét a kicsinek de éppen ugy a nagyobbét is !
Szia!
Először is MINDEN ELISMERÉSEM (csupa nagybetűvel)
Két kérdésem lenne:
1.A fiúk tudják,vagyis felfogják,hogy mi történt velük,hogy valaha makk egészségesek voltak?
Vagy nincs is semmi emlékük?És ,hogy bármikor történhet velük még más is.....!?
2.Szerinted boldogok a maguk kis életükben?
Félre ne érts semmi rossz indulat nincs bennem!
Csak szeretném megérteni mit érez egy olyan ember aki egészséges volt és már nem az!
Én mindig azt mondtam már nem lenne értelme élnem,hogyha nem tudom ugyan úgy élni az életem mint előtte!
Nagyon meghatott a történeted.:(
Szívből sajnálom, ami a gyermekeiddel történik. Egy szülőnek nincs rosszabb, mint hogy a gyermekét betegen lássa. Sok erőt és kitartást kívánok a mindennapokhoz!
Pontosan.El sem tudom képzelni,mit érezhetsz.
Ha ilyen,és ehhez hasonló történeteket olvasok,mindig könnybe lábad a szemem,és elgondolkodom azon,hogy amikor eleven a kisfiam,és rászólok,miért teszem,hiszen sokan örülnének,ha rászólhatnának a gyerkőcre,mert az azt jelenti,hogy egészséges.
Minden tiszteletem a tiéd,a kitartásod,és az erőd csodálatra méltó.Le a kalappal.
Továbbra is ennyi erőt,és energiát kívánok neked,remélem egyszer minden jóra fordul.
Ez így igaz!És akkor értünk meg sok mindent, akkor látunk olyan dolgokat amit addig el sem tudtunk kébzelni, így voltam ezzel én is!
Ma már csak felháborodok magamban ha hallom ez a gyerek elszakította, tönkre tette ,stb.
Míg én csak azt válaszolom bár az enyém tehetné!Bár csak megtehetné!
De azt hiszem olyan szülökknél át értékelődik minden akik hasonló gondal küzködnek!
Istenem, szívem szakad meg, amikor ilyen történetet olvasok! Nagyon-nagyon sok erőt kívánok!
Borzasztó, milyen tragédiák történnek, és az ember persze amíg minden rendben, azt gondolja, ez mindig másokkal történik. Sajnos néha mi vagyunk a "mások"...
Nagyon sok erőt és kitartást!
A mosoly csodákra képes!
Köszönöm, hogy megtiszteltetek, azzal hogy elolvastátok a történetünket!
Köszönöm a kedves szavaitokat!
Mindanyiatoknak kívánok nagyon szép napot!
Üdv:Rózsa
Kedves Édesanya!
A Jóisten adjon nektek erőt és vigasztalást! Tiszteletreméltó a kitartásod és a végtelen anyai szereteted. Példaértékű lehet minden kicsinyes, felületes, életet és egészséget nem becsülő ember számára mindaz, amin keresztülmentek.
Köszönjük, hogy megtiszteltél bennünket és megosztottad velünk a történeted!
Minden jót kívánok! Bori
Igazából nem én vagyok erős, hanem a fiaim, hiszen mi csak aszisztálunk de a nagy fájdalmakat ők élik meg! Mi csak a lelki oldalát és a tehetelenéget!
És ami megváltoztatta a hozzáálásunkat, két haldokló gyermek akik elmondták a fájdalmaknál sokkal jobban fáj hogy a szüleik azt a kis időt sírással töltik elamit eggyütt tölhetnének és így elfogy az erejük harcolni az életért! Én nagyon elszégyeltem magam és megfogadtam az én gyermekem többé nem fog látni sírni, csak mosolyogni!
Hát tartom is ehhez magam és nagyon sokat gondolok arra a két gyermekre akiknek köszönhetem én tudok erőt adni a gyermekeimnek!
Maximálisan igazad van,az egészség a legfontosabb!
Csodálatra méltó a kitartásotok!
Sok erőt,kitartást és szeretetet kívánok.
Én is megkönnyeztem.:(((
Minden elismerésem a tietek.Kívánok Nektek sok-sok erőt és kitartást.
nem lehet könnyek nélkül végig olvasni ;(
nagyon nagy tiszteletet érdemelsz, érdemeltek!
További nagyon sok erőt és kitartást kívánok Nektek!
Nagyon szomorú :(
Én is csak erőt és kitartást tudok kívánni!
Igazán erősek vagytok!
valóban nehéz könnyek nélkül végigolvasni.
Azért mert az ember ilyenkor rájön mennyire sebezhető, és mennyire azt gondolja, hogy az életünket mi irányitjuk.
Ilyenkor jön a felismerés hogy milyen kicsik is vagyunk valójában. És apró véletlenek mire képesek.
nagyon sok erős kivánok ehhez a nehéz kereszthez.
Igazi hősök vagytok a pároddal és a gyerekekkel. Hétköznapi hősök, emberen felüli küzdelemben.
Nekem van egy sérülten született kisfiam, de közel sem ekkora a probléma. (törpe, de egyebekben teljesen egészséges)
Sok-sok erőt kivánok nektek a mindennapokhoz, hogy tovább tudjatok menni rajtuk keresztül!
Sok erőt és kitartást kívánok Nektek. Tiszteletre méltó ahogy kezelitek, viselitek ezeket a csapásokat!
Szebb jövőt Nektek!