Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Babák & Mamák témák » Egyszer csak megtörtént a csoda... és nem voltam többé terhes! cikk

Egyszer csak megtörtént a csoda... és nem voltam többé terhes!


2009. augusztus 19. életem legcsodálatosabb napja és még most is tisztán emlékszem minden pillanatára. Habár a várandósságom 9 hónapja alatt nem teljesen így képzeltem és terveztem el Babóka érkezésének napját, mégsem kívánhattam volna szebb élményt soha! Nem a körülmények és események tették széppé, hanem ő maga azzal, hogy megérkezett hozzánk és így végre egy igazán boldog család lehetünk.
Egyszer csak megtörtént a csoda... és nem voltam többé terhes!

Aznap szinte alvás nélkül telt az éjszakám és korán ki is keltem az ágyból. Reggeliztem időben (diétáznom kellett a terhességi cukorbetegségem miatt), mert éreztem, hogy készülődik valami. Délután 2-re mentünk NST-re. Testvéremnek szóltam, hogy 10 perces fájásaim vannak előző este óta, de nem lettek sűrűbbek. Erre már lázban volt a szülőszoba és az orvosom, hogy megyek szülni. Érdekes érzések kavarogtak bennem, mivel az orvosom egy héttel azelőtt mondta, hogy el kell 20-án utazzon, családi programja van, megígérte, hogy átad egy másik orvosnak arra a napra, ha valami lenne. Persze akit szerettem volna, nem ért rá. Így izgultam, hogy inkább előbb legyen meg Babóka, mint egy idegennél. Előző este szépen rendbe szedtem magam, reggel pedig még a kiságyat is felhúztam mindent előkészítettem Zsóka érkezéséhez. Kisruha összerakva, meg voltam győződve róla, hogy már egyben nem jövök haza. A csomagomat vittük.

A kórházba érve az orvosom már mosolyogva várt és kérdezte, hogy szülünk? Még az NST előtt megvizsgált és közölte, hogy még ma baba lesz, mert tágultam, bő egy ujjnyi voltam akkor. Ez után következett 1 óra NST a szülőszobán. Az orvosom utasítására elfoglaltam a szülőszobát, felvették az adatokat és előkészítettek.

Apa nem is sejtette, hogy ott fognak. Ő azt hitte csak vizsgálat lesz és addig elment vásárolni. Mire visszaért már a szülőszobán voltam. Előkészítés után ismét vizsgálat.

Megerősítette a dokim a tényt, itt ma baba lesz. Csodálatos érzés töltött el, mert tudtam, hogy délután 3 óra is elmúlt így akkor hamar meglesz a mi kisbabánk. Az alternatív szülőszoba foglalt volt így a másik szobában felfeküdtem a szülőágyra, ahol a fiam is született 15 és fél évvel ezelőtt. Bekötötték az infúziót és elkezdett folyni az Oxitocin. Rendszeresebben és erősebben kezdtem érezni a fájásokat. Aztán vártunk...

Délután 6-kor az újabb vizsgálat alatt a dokim burkot repesztett. Innen már nem volt visszaút! Annyira furcsa érzés volt, mert tudtam, hogy Zsókára is kemény munka vár, mint rám. Annyira jó volt, hogy időközben megjött a párom és még a Tesóm is ott volt (szülésznő abban a kórházban). Megnyugodtam. Ahogy a fájások erősödtek úgy szívtam a gázt. Előjöttek olyan élmények nagyon régről és mélyről, amik akkor történhettek, amikor a fiam született. Így nem is féltem, sőt minden fájás után mosolyogva újságoltam, hogy most már mindent értek. Földön túli érzés volt. Aztán amikor már nagyon nagy adagban ment az Oxitocin már nem bírta a kicsi lányom és leesett a szívhangja. Nagyon megijedtem, rögtön oldalra fordítottak és oxigént is kaptam. Később pedig Nospa és Seduxen injekciót is. Ezt mondjuk, nem tudom miért.

Közben mellettem már mind a két anyuka megszült. Újabb vizsgálat, még nem tűnt el teljesen a méhszáj kb. 1 óra még. 10 perccel később jöttek a fájások és egyszer csak kakilni kellett. Szóltam is rögtön a testvéremnek, hogy kakilni kell. Lett is riadalom, mert a doki is kiment, mondván még van idő. Kis híján a páromnál és a nővéremnél született meg Zsóka.

Kérésemet figyelembe véve gátvédelemmel szültem. 2009.08.19-én 3. nyomásra meg is született Zsóka 2350 grammal és 49 centivel, 10/10-es Apgarral. Gyönyörű formás kislány. Apuka vágta el a köldökzsinórt, ami kétszer olyan vastag volt mint normál esetben. A méhlepény viszont nagyon kicsi volt. Lehet, hogy ezért született alacsonyabb súllyal a mi babánk.

Nem is nagyon sírt Zsókám. Megpihent a hasamon aztán apa kísérte fürdetni és öltöztetni. Az a pillanat örök, felejthetetlen és nekem egy csoda! . Nem tudtam betelni vele és szerintem ez nem is lehetséges! Éjszakára elvitték.

A telefonomban nézegettem a képeit annyira hiányzott! Ez a mai napig így van, ha sokat alszik nap közben. Egyszerűen hiányzik, és nem bírom megállni, hogy ne menjek be a kiságya mellé őt nézni.

Ez az én boldogságom története, amit szavakkal nem lehet kifejezni, ezt igazán csak én érzem... És örökre hálás leszek azoknak, akik segítettek, részt vettek a csodánk születésében.




Írta: anitram001, 2009. október 5. 10:03
Fórumozz a témáról: Egyszer csak megtörtént a csoda... és nem voltam többé terhes! fórum (eddig 6 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook