Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Lélek & Szerelem témák » Vadalma effektus cikk

Vadalma effektus


Emlékszem. Csütörtöki nap volt. A telóm le volt némítva miközben vadul cseteltem a neten a kedvesemmel. Egyszer csak váratlanul vadul villogni kezdett a mobilom kijelzője... én fogtam és szaladtam vele ki a házból a domboldalra, ahol jobb a térerő. Közben felvettem a mobilt. Akkor még nem tudtam hogyan néz ki, csak a rezgése jött le a betűiből... teljesen másnak képzeltem...
Vadalma effektus

A hangja alapján valami királynak képzeltem, magasnak, jóképűnek, annyira kedves és férfias hangja volt. Nem tudtam vele betelni, és ez így van mind a mai napig.


- És nem csalódtál utána a külsejében? - kérdezte kíváncsi barátnőm, akinek kérésére meséltem az szerelem első hallásra dologról.


- Először furcsa volt, de nem. De már először is nagyon szimpatikus volt annak ellenére, hogy egyáltalán nem olyan, mint akikkel azelőtt jártam. Láttam róla egy videót... és amikor felnézett a kamerába... na az... az az... az volt az a pillanat, ahová újra és újra visszatekertem a vidit... és csak néztem a szemét... gyönyörű volt...


- És beleszerettél - fejezte be a mondatot a barátnőm.


- Igen, a szemébe és a kezébe... amikor a vége felé van egy rész... amikor egy lánnyal napoznak, és a lány a vállára hajtja a fejét, és ő simogatja a haját.. és akkor szerettem volna a lány helyében lenni... láttam, hogy végtelenül gyengéd a keze... szép keze van. A keze alá akartam kerülni.


- Értem, szóval mellé vágytál, a közelében lenni, a testi valóddal vele lenni... értem - foglalja össze a barátnőm a lényeget.


- Igen, pedig tényleg egyáltalán nem az esetem első ránézésre - bizonygatom a hihetetlent. - Bár végülis így is magasabb nálam vagy tizenöt centivel, vagyis magas, és szerintem jóképű is, de persze a szerelmes szív másként lát - nevetek fel.


- Hát, én csak azt tudom, hogy engem nem fogott meg az írásával, de téged biztosan - állapítja meg - Te alaposan belegabalyodtál ebbe.


- Azzal nem is. A leveleivel, a humorával, a figyelmével és azzal, hogy elfogadott önmagamnak - sorolom. - Ja, és tudod mi volt a telefon után? Lementem a Tiszára. És leültem egy padra... és csak mosolyogtam magam elé. Egész délután mosolyogtam. És két hétig nem veszekedtem senkivel. Csak vigyorogtam, mint a vadalma. Az után többé nem mertem felhívni, bár akkor is ő hívott engem, másfél órát telefonáltunk, nem bírta letenni... én sem. Szóval nem hívtam sokáig... ez augusztusban volt. Aztán valamikor a szüretek után, amikor már a barátnőmmel kavart, aki taktikázott vele... mondtam a csajnak, hogy hiányzik a hangja, de nem akarom felhívni. Nem akartam erőltetni... éreztem valami "veszélyt". De a csaj buzdított. Felhívtam, és utána is úgy hetente, aztán nagyon sokszor egész napokat együtt lógtunk Skype-on, kamera, mikrofon. Majd december közepén elmentem hozzá.


- És ez megerősített téged a szerelemben - nyugtázta a barátnőm.


- Igen, de igazán szerelmes az első telefonja után lettem. Ültem a fűben a dombon és téptem a fűszálakat... szóval buzgó mosolygás, mint a vadalma, boldogság, szívdobogás - meséltem visszaemlékezve.


- Ez a szerelem. Ja, és mellé vágyni, hozzá, a karjaiba. A vadalma effektus, ha megvan, akkor szerelmes vagy - mosolygott rám. - Olyan jó hallani a másik szerelméről!


Donna Juanna




Írta: Donna Juanna, 2012. július 6. 09:08
Fórumozz a témáról: Vadalma effektus fórum (eddig 40 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook