Egy tanácstalan lány története (beszélgetős fórum)
Akkor költözz el apádtól,de ne össze a barátoddal.
Állj a saját lábadra,de önállóan.
Akkor majd letisztul minden:)
azt mondják, ha megérzed a szabadság ízét, utána elgondolkodsz az életeden. Hát velem most ez történt.
bennem is ez volt az összeköltözés előtt,pedig nálunk nem is én költöztem,hanem hozzánk költözött a párom. Mégis volt bennem egy kis félsz előtte, de aztán ideköltözött és minden rendben,sőt még jobb volt,pedig nem is hittem h még jobb is lehet :)
Szóval ne félj! Légy bátor és hajrá!!! ;)
hát az a helyzet, h most nagyon felborult a lelkem... így h volt a vita (ami talán mostmár lenyugodott), és felmerült a hamarabbi költözés, úgy érzem kicsit megijedtem... szeretem, imádom, vele akarok lenni, demégis megijedtem vmiért. Elgondolkodtam, h akkor ez már tényleg komoly és végleges, és ez azért furcsa mert eddig is így gondolkodtam róla, és most valami mégis belémhasított, vmi megmagyarázhatatlan dolog. :'(
Szia kicsikezseni! Minden oké?
szerintem az ilyen apa meg sem érdemli azt hogy ott légy vele és hogy segíts neki.csak a párod az egyetlen aki igazán foglalkozik veled és csak neked él és akire számíthatsz.boldogabb lennél hogy ha oda költöznél hozzájuk,mert akkor nem bántana senki.apukáddal nem beszéltél hogy miért nem szereti a párod????te egyáltalán nem tehetsz a mamád haláláról.csak meg akartak bántani ott ahol a legjobban fáj neked.szerintem ebben a helyzetben csak a szívedre hallgass és az megsúgja neked hogy mi a helyes döntés.ebben a helyzetben csak a szív szava az ami igazán boldoggá tehet.szerintem jobb lenne ha oda költöznél a párodékhoz.de előtte beszélj a szüleivel hogy te ezt szeretnéd és meglehet-e oldani hogy oda menj.szurkolok neked hogy minden jól alakuljon és végre boldog légy anélkül hogy folyamatosan és mindig bántanának!mert ha nem bántanak akkor te is boldog vagy és az ember csak boldog szeretne lenni azzal aki neki a legfontosabb,akit tiszta szívből szeret és akivel le akarja élni az élete hátralevő részét.még egyszer sok sikert és remélem hogy boldog leszel:)!
Hűha! ...
Szerintem higgadj le picit, a harag rossz tanácsadó.
hazaért, de nem nagyon szólunk egymáshoz. Viszont mérgemben kitakarítottam a fél lakást. Csináltam vacsit, ezekután szóljon akármit is, fejére borítom a kaját, az hót ziher.
Ecci!Megértelek hidd el!Sajnos nekem is volt ilyen anyós jelölthöz szerencsém!Az ilyennek semmi nem jó!Ha csinálsz valamit vagy ha nem csinálsz semmit!Elment boltba a közeli nagyvárosba aztán kitakarítottam meg minden aztán hazajött és látta hogy milyen rend van rendessen látszott hogy elvörösödik a feje aztán vagy hirtelen 200 lett a vérnyomása majd a nap további részében flegmázott velem vagy hozzám se szólt!Szerinted? Én onnantól megfogadtam hogy segítsen neki a hóhér!Semmit nem csináltam onnantól kezdve!Az ilyennek?!?De ráadásul a kicsi fiacskája aki a barátom volt ő neki már a 3-dik fia volt.És még a másik kettő gyerek is otthon lakott vele minden nőt elűzött mellőlük hogy a lóvét csak is neki hozzák,aztán mind a kettő tiszta alkoholista lett aztán ott nyekergett nekem ez miatt!Hát biztos nem miattam lettek alkoholisták!Amikor szakítottam a pici fiával akkor volt velem a leg kedvesebb (találkoztunk mert sajna le kellett mennem a cuccaimért).Kiszolgált,körbeugrált minden!És úgy köszönt el hogy a soha viszont látásra!Hát én tudtam hogy attól nem kell neki félnie hogy én mégegyszer is akarom látni a pofáját!!!'Imádtuk' egymást!Ja még egyszer le is kurvázott!Na én azt mondom neked hogy ha a csávót nem befolyásolja az anyja akkor próbáljatok úgy találkozni hogy anyuka ne zavarjon be a képbe!Nálatok vagy náluk,akkor amikor nincs otthon,vagy máshol.Érted?De ha tudja befolyásolni (ellened hangolni) akkor fuss de gyorsan és vissza se nézz!:D:D
Szia Kicsikezseni!Szerintem üljetek le a párod szüleivel és beszéljétek meg hogy oda szeretnél költözni de hogy mennyi cuccod lenne és hogy azt nem szeretnéd ott hagyni édesapádnak mert az Téged illet!Én úgy gondolom hogy meg fogják engedni hogy cuccostól odaköltözz hozzájuk!Édesapád pedig szerintem is azért viselkedik így Veled amit Platty666 is írt.Hogy magára haragszik és nem Rád nem Rátok!Azt írtad hogy ő vele nem lehetne leülni megbeszélni a dolgokat.Akkor próbálj neki írni egy levelet.(Lehet hogy hülyeségnek tartod,de azt úgyis elolvasná)Ne azzal foglalkozz hogy hány oldal lesz csak írj ki magadból mindent.Minden fájdalmadat,mindent ami bánt vele kapcsolatban,de persze a jó dolgokat is(mert szerintem biztos vannak azok is).És azt is írd,hogy azért nem szóba mondtad el neki mert Te úgy gondolod,hogy nem hallgatott volna végig.Nem kell egyszerre egy nap alatt megírd ha nem megy,írd meg többb nap alatt.Szerintem hatásos lesz!Rengeteg erőt kívánok meg kitartást és SOK SOK boldog évet a pároddal!!!
Szerintem csak a barátodra számíthatsz. Ha már úgyis elmondtál mindent neki és a szüleinek is, bátran hívd fel őket, hogy tudnának-e segíteni, befogdának-e. Ez lenne a legjobb megoldás.
Apukád azért volt mérges, mert önmagára haragudott. Egyfolytában haragszik magára, amiért így alakultak a dolgok, nem volt jó apa, nem alakult ki normális kapcsolata veled, és most mégis rád van szorulva. Nem tudja megemészteni. Jól gondolod, hogy félned kell tőle, ebben a helyzetben kiszámíthatatlan. Akár őrjönghet is, hogy "cserbenhagytad". Mindenképp keress menedéket. Akár a gyámhatóságtól is, ha másképp nem megy. Akkor nem úszik el a vagyonod, és tanácsot is adnak, hogyan tovább. Sok sikert!
fejlemény: a hétvégét barátoméknál töltöttem. Vasárnap délben felhívott az öregem, hogy nem kell hazajönnöm. Kb fél percben elintézte az egészet. Szóhoz sem hagyott jutni. És nem tudom mire vélni a dolgokat. Tudta hogy megyek, tudta mikor jövök, és mégis ez. Indokot természetesen nem kaptam. És hát igen csak kibuktam akkor ott hirtelen, barátom is és a szülei is rögtön h mitörtént, így mindent elkellett mondanom. Egyszerűen nem tudom mihez kezdjek. Most hazajöttem, az öreg nincs itthon, és nem tudom mikor fog hazaérni, de már rettegek. Sajnos nem olyan emebr, akivel lelehet ülni és beszélni, így lelkiekben felkészültem, hogy a héten költözök. Csak még nem tudom hová. Barátomékhoz sem mehetek egyik napról másikra, az összes cuccommal, bútorokkal, mindennel. Mivel amit anyától örököltem, nem fogom itt hagyni ilyen embernek.(hűtő,mosógép,bútorok,stb)
Szia! Igen szomorú a történeted. Én a helyedben habozás nélkül a páromhoz költöznék. A suliban esetleg el tudnád intézni, hogy magántanuló legyél, így nem kéne érettségi előtt iskolát váltanod, és csak vizsgázni kéne bemenned! Ez persze csak egy vélemény! Ha valóban úgy gondolod, hogy ezzel a fiúval szeretnéd leélni az életed, akkor szerintem nincs nagyon min gondolkodni!(Ja, és bocs, ha már ez más is leírta!)
Mit tegyél?
Dönts a szerelmed mellett. Az életnek az a rendje, hogy kiszállunk a fészekből, szerelmesek leszünk, családot alapítunk... Apud, lehet haragudni fog, de te JÓL döntöttél, mert azzal vagy, akivel megosztod az életed. Haragudi fog lehet apud és azt mondja:-rám ne számíts!
Eltellik pár nap-hét- v hónap és megbékél. Tisztelni fogja a párod, mert a kicsi lánya vele él. Lehet, h 18-19 évig "nem" foglalkozott úgy veled, de most, hogy a volt felesége meghalt, akitől gyermeke született, ráfog jönni, hogy fontos vagy neki. HA nem vagy, ha nem várja a rend otthon. Hiányozni fogsz neki . NEM fogja beismerni, de így lesz. Késöbb meg sem említitek azt a napot amikor apud ellenezte ezt.
-Mondhatnám azt is , életed végéig utálni fogja apud a párodat, de ! nem mondom. Hidd el úgy lesz ahogy megírtam...
Neked sok erőt és lelkibékét kívánok!
megértem. Sajnálom azokat, akiket ilyen anyóssal, apóssal áld meg a sors. Lehet neked is lekéne ülni vele beszélni? Nem tudom ő milyen, de tudom, hogy apával nem nagyon lehetne komolyan ezt megbeszélni. Ő ragaszkodik a véleményéhez, és csakis az az igaz és szent. Mindenki más hülye, hazudik, és átvág. Ha tudsz, szerintem üljetek le hárman, mint ahogy nekem is itt sokan tanácsolták.
Valahol igazat adok a többieknek,hogy apud csak nem akarja azt,hogy ott hagyd...fél,hogy ki fog neki segíteni a háztartásban meghasonlók...
én barátom anyukája is egyedül neveli a kicsi fiát és nagyon félti tőlem...sokszor nem engedi el velem.../hozzám. meg ilyenek,hogy nem aludhatok ott mert ő pihenni szeretne...tőlem nem tud?:O nem csinálok én semmi rosszat..sőt még ha nincs otthon akkor mosogatok is meg ilyen kis dolgokat segítek,hogyha hazaér a melóból ne neki kelljen utánunk....nem értem...semmit nem ártottam neki,csak fél,hogy elveszem a fiát:( vélemény??
ő azt mondta kitart mellettemm, akármilyen is a családom. Ő nem velük akar élni, hanem velem, én pedig megfelelek neki. Nem félek attól, h ő emiatt elhagyna. Attól félek inkább, h én fogok megváltozni, idegesebb leszek. Sajnos amúgyis elég stresszes típus vagyok, szinte állandóan idegben élek. Ezért is szeretném ha vele lennék, tőle megnyugszom:)
akkor 1 évet még maradsz? Nem fogja ez megmérgezni a kapcsolatot a barátoddal? Lehet hülyeség....csak próbálok gondolkodni.... :$
ma beszélgettem hugommal, igaz csak 12 éves, de ő sem érti apa viselkedését, és rossz neki, hogy barátom úgy döntött, nem jön ide többet, csak ha nagyon muszály. Teljesen megérti a helyzetem, és ő egyetért velem, támogat. Még kislány, de ő is azon a véleményen van, h apa félt, h elköltözök. Pedig nem a világ végére megyek, ma már 210km nem az:) Lehet valóban most döbben rá. Mert ezeket szövegeléseit meg utalásait leszámítva teljesen normális, jó a kapcsolatunk, csak ez a téma az, ami feszültséget vált ki a levegőben. Remélem az 1 év alatt megbarátkozik a dologgal, és tényleg el fogjuk egymást engedni veszekedés nélkül.
Nem tudom, mit csinálnék a helyedben, csak ha én is hasonló helyzetbe kerülnék, és döntenem kellene. Apukád tényleg önző és féltékeny módon viselkedik, mert ezt teszik vele a félelmei. Fél, hogy elveszít téged, és hogy elveszíti a szeretetedet(a kényelemről nem is beszélve). Lehet, hogy kudarcélménye van amiatt, hogy a párod sikeresebb nála, és értéktelennek érzi magát. Valószínűleg azt is most akarja helyrehozni, hogy tizennyolc évig nem törődött veled, de nem veszi észre, hogy neked már másfajta törődésre lenne szükséged, és már annak van itt az ideje, hogy elngedjen. Választhat, hogy magához próbál láncolni, ami miatt elmenekülsz, és soha többé nem mész vissza, vagy elengedhet, és akkor megvan az esélye, hogy megjavul a kapcsolat kettőtök között. Ehhez a felismeréshez viszont neki is fel kell nőnie. Szerintem beszélj vele, ne veszekedve, hanem nyugodt hangnemben arról, hogy mi a baja a pároddal. Tegyél fel neki konkrét kérdéseket, például attól fél-e, hogy nem fogod őt szeretni többé. Így egyrészt neki is könnyebb lesz, másrészt nem tud kitérni az őszinte válasz elől. Ha nem jársz sikerrel, költözz a barátodhoz. Egy ponton túl, ha segíteni akarsz az apukádnak, hogy legyőzze a félelmeit, akkor már magadat nyomorítod meg. Ha kicsit sem képes együttműködni, ne várd meg ezt a pontot, hanem kezdj új életet. Amit leírtál, az alapján a barátod rendes fiú, és szerintem boldogok lesztek együtt. Sok erőt és kitartást kívánok nektek!
Nagyon nehéz neked,megértem.De ha szereted a párod akkor melette dönts.Az apád meg majd csak megbékül.A saját életedet kell élned.Hiszen fiatal vagy,és az élet gyorsan el száll.Sok szerencsét és boldogságot kivánok.No meg kitartást.
hát ez rémes!akkor nem is értem,mért vagy ennyire a családod mellett?ha szereted a fiút,akkor inkább Vele kezdj egy új életet!
Szia!
Nagyon szomorú dolgokat írsz a cikkedben, és teljesen meg tudom érteni a problémádat. Szörnyű dolog ez az "utálat" és vádaskodás a nagyszülők részéről, ez az ami a leginkább meglepett engem, hiszen a nagyszülő az, aki kívülálló is, és mégis családtag, általában megértik a problémákat...
Csak azt tudom tanácsolni, hallgass a szívedre! Ha édesapád lányaként szeret, a legjobbat szeretné Neked, de csak Te tudhatod igazán, tényleg jól elvagytok-e a pároddal. Az, hogy egy idő után esetleg nem működik egy kapcsolat, mindig benne van a pakliban, de felnőttként nem kell félned, szerintem meg fogod állni a helyed mindenben a későbbiekben is, apukád segítsége nélkül is! Mindenesetre legyél nagyon boldog, akárhogy is döntesz!!! :)
Én már a szülői oldalról mondok véleményt.
A gyerek szülés ,nevelés ,és az utána való elengedés,csak az életünk része,és nem az életünk értelme.
Egy idő után már nem irányíthatjuk őket,hisz maguknak kell kezükbe venni a saját életüket,vagy jól,vagy rosszul,de a saját érzéseik,személyiségük szerint kell dönteniük és megállniuk a saját lábukon....csak szeretnünk kell őket úgy ahogy vannak,mást nem kell tennünk a gyerekeinkkel.
Aranyos mindenki!
Valóban nehéz kiismerni mostanság. Kezd önző lenni mindenkivel szemben. Mostmár lassan vadidegenekkel is. Lehet h kapuzárási pánik, csak nem vallja bemagának ő sem? Még a mai napig azt hajtogatja, hogy menjek pasizzak... egyszerűen nem érti meg:S
Szia!
Ez egy nagyon nehéz ügy és nem is merek semmit írni csak azt, hogy
gratulálok, hogy a sok nehézség közepette öt éve eggyütt vagytok! Kívánom nektek, hogy boldogok legyetek!
Szerintem nyugodt szívvel költözz. Apukád nyert 18 év után egy házvezetőnőt és így inkább fenyeget, és kitagad csak neki könnyebb legyen ne maradjon egyedül. Én is ismerem ezeket az önző szülőket, akik azt hiszik azért mert életet adtak, felneveltek joguk van irányítani, lelkileg zsarolni a gyerekeiket. Én is mindent megtettem nekik, amiben tudtam segítettem, törődtem velük és törődök velük ma is, de rájöttem hogy saját önnön érdekük az ami miatt cselekednek. Ha úgy érzed nem érdemled ezt tőle akkor ő nem ért meg, egyébként mondd neki hogy nyugodtan legyen később is jössz hozzá, tartsátok a kapcsolatot, bár ő 18 évig nem érzett semmiféle hiányt a lánya után?????
Annyira borzasztó h vannak ilyen családok! Én nem sokat haboznék ha nekem el kéne költöznöm otthonról. Sose néztek semmibe se, csak aki mos, takarít és akire a pénzt kidobják.
Szerintem ha úgy érzed párod mellett biztonságban lennél akkor rábízhatod magad. Az eleje biztos nem lesz könnyű, mert néha emészteni fogod magad,lesz egy kis lelkiismeret furdalásod, de vmikor el kell kezdeni a "második életed". majd fokozatosan kialakulnak a dolgok. Szerintem leszel te annyira talpraesett h a jég hátán is megélj!!Sok sikert!!!! :)
További ajánlott fórumok: