Egy tanácstalan lány története (beszélgetős fórum)
Azt biztosra mondhatom,nem mindig a szerelem melletti döntés a jó.Tudom.
Ilyen szep szerelem... nincs kerdes... remelem, azota egyutt laktok!
Miert nem folytatod a bejegyzeseid?varjuk irasod mi tortent veled?
Szerintem a saját életedet éld ezután. Mindenki gondoskodjon magáról és lássa el a reá váró feladatot. Felnőtt nő vagy, nem kell félni senkitől csak öszintén elmondani a döntésed. KIvánom légy boldog és büszke a leendő férjedre. Becsüld meg és Szeresd. Egy nagymama véleménye ez.
hát, ha minden jól megy, jövőhét végétől együtt fogunk lakni...
Nagyon együttérzek veled, és megértem a félelmeid. Mi két éve vagyunk együtt, és esküvőkön beállok a virágért, aztán jót nevetek a reakcióján, de én is nagyon megijednék, hogy te jó ég, 20 évesen összeköltözzünk?
Pedig anyukám még 18 éves volt, amikor megszülettem, apukám 19, és összeházasodtak, és miközben én járni tanultam, apum főiskolán tanult, és el is végezte. Azóta is együtt vannak, és nagyon boldogok. Szóval itt a pozitív példa. :) Hajrá neked!
újabb balhé volt itthon, ezennel 1 hetet kaptam, hogy elköltözzek. Éppen pakolok, csak leültem kicsit mert rosszul vagyok:( átmenetileg egy ismerősömnél leszek, de valószínűleg hétvégétől barátomnál... szóval így állunk. De hogy a jó oldalát nézzem, elmegyek dolgozni, mellette suli, és a saját lábamra fogok állni. Pozitívan állok hozzá, különben semmi nem fog sikerülni. És majd sok év múlva elmondhatom, hogy mindezt egyedül tettem meg, szülői segítség nélkül.És büszke leszek rá.
Szia
Én 9 hónapja vagyok a párommal.
3 hónapja élünk 1ütt de nagyon élvezzük!!!
Ja és a barátnőm 1 hónap után költözött a párjával össze immár 2 éve jól elvannak.
Bátraké a szerencse!!!!!!!
megnyugtat, h akkor nem csak én vagyok így vele. Remélem miután összeköltöztünk, én is ezt mondhatom: óó de hülye voltam, h ilyenen agyaltam, stb.
Költözés előtt én is többször meginogtam,hogy tényleg szeretem?,tényleg az elsővel rögtön össze kell költözni (4év után:)?,tényleg akarom én ezt? stb....csupa ilyen kérdés motoszkált bennem,de együtt lakunk 4,lassan 5 hónapja, és minden rendben,sőt jobb mint volt. ;)
jóreggelt!
Nem mondom hogy szép álom volt, de volt.:) Sokat aludtam, demégis úgy érzem mint aki egy szemhunyásnyit sem.
igazad van:)
megyek, mert hulla vagyok,leragadnak a szemeim. Jóéjt:)
ööö...mármint én:))
Sokan nem.
Ez nem tartozás kérdése:))
Ezt nevezik kapcsolatnak.
pénteken megyek hozzá, és úgy érzem, sort fogok keríteni egy beszélgetésre. Tartozom neki ennyivel.
Akkor is el kellene mondanod neki ,hogy elbizonytalanodtál sok mindenben.....
eszembe jutott, h elmondom. De jelen pillanatban nem tudom mi van velem. 1 biztos: szeretem. Biztos csak a nyár, meg hormonok, meg ilyenek..:(
Figyelj ,szerintem mondd el neki is ,amit most érzel.
hát pl apával, ismerősökkel, akik mind leakarnak róla beszélni. Én makacsul kitartok mellette és megvédem magunkat.
Nyugi csajszi! Előbb-utóbb letisztul.
Az mit jelent hogy harcolsz érte a mai napig?
furcsa, mert sokat harcoltam és harcolok érte még a mai napig, mégis párszor már megfordult a fejemben, h nem biztos, h az első mellett lekéne kötnöm magam, pedig szeretem. Úúúú totál megkavarodtam:'( remélem csak a meleg teszi:(
Volt bizony. Majdnem férjhez mentem néhányszor. De szerencsére időben megpattantam mindig. Nem számít sztem, hogy az első e vagy sem, biztos úgysem lehetsz semmiben, hiába vagy tapasztalt. Ezért sztem az ösztöneidre hallgass. A félelem meg természetes.
Szóval nem az első. Az utolsó! :)
örülök h neked sikerült. Neked ő az első barátod, vagy volt már előtte más is?
most hálistennek jó a hangulat itthon. Viszont a lelkem nagyon kavarog vmiért. Egyszerűen nem tudom az okát. Barátommal mostmár nem sokat beszélünk ,mindig csak este, akkoris keveset, és ami nagyon kötelező. Nem tudom h ez nyomja e rá a bélyegét a dolgokra, vagy valami más, de nem klappol valami. És rájöttem, velem van a baj. Mintha távolodnék tőle akaratom ellenére. Hogy ezért ilyedtem meg a hirtelen költözéstől, vagy fordítva, nem tudom. Valakinek eszemhez kéne téríteni, mert most elvesztem nagyon:(
Hú ezt értem. Nagyon is. Én nagyon féltem. Most költöztem a pármhoz egy hónapja. Nagyo viaskodott bennem a szerelem meg a félelem. De nem nagyon volt más választásom hála istennek :))). Mert nagyon nem bántam meg, hogy itt vagyok. Az őszinte szerelem szerintem kiegyenlíti az apróbb hézagokat és segít a továbblépésben, fejlődésben. Én költöznék :). De Te döntessz :) /Mellékesen én 17 évesen költöztem el otthonról, bele a nagy semmibe félbehagyott tanulmányokkal és látod: maholnap diplomám lesz, amúgy meg egy boldog és elégedett ember vagyok./
Ha már nagykorú vagy,és van anyagi fedezeted az önálló életre, szerintem is az a legjobb magoldás, hogy a saját lábadra állj. Így apukádnak is a kedvére teszel, mert nem költözöl a barátodhoz,viszont a barátoddal is tudtok találkozni,mert nincs aki beleszóljon.
Ha pedig /ne így legyen/ félre siklik a kapcsolatotok nem kerülsz padlóra. Sajnos hasonló szituációba volt az ismeretségi körömben , és a barátságnak vége szakadt /nem tudom miért/ és a lány ott állt két bőrönddel és nem tudta, hogy most mi lesz, mert haza sem mehetett.
Az iskolát TESSÉK befejezni!!!!!
Lehet,hogy mégis az lenne a legjobb, ha még a következő tanévet valahogyan kibírnátok.Gondolom nagyon nehéz. Hidd el megéri várnod. Az idő sok mindent megold. Ne kapkodd el a költözést,nagyon gondold meg! Ha úgy döntesz, hogy költözöl, apukádtól ne haraggal válj el!
Sok boldogságot, jó tanulást!
Fel a fejjel! :)
hű, ha olyan egyszerű lenne az...
További ajánlott fórumok: