Egy nő legyen szajha az ágyban, tündér a konyhában, úrinő a társaságban-Ti nem unjátok még? (beszélgetős fórum)
A házimunkában ha kedve van, segít, akár az egész lakást kitakarítja, de a hangsúly itt a kedven van. Ha három hétig nincs kedve semmihez, egy szalmaszálat nem tesz keresztbe. Ha nekem nincs kedvem valamit megcsinálni azonnal, fel van háborodva:) Utál boltba menni, mivel ott csak a pénzt költjük:), viszont azt elvárja, hogy itthon mindig változatos kaja legyen. Hát komolyan, olyan sokszor, mint egy gyerek. nem is tudom, egyáltalán megéri-e ez így.
Én házasságról nem tudok nyilatkozni, hosszabb kapcsolatról igen. Akikkel együtt laktam eleve úgy álltam hozzá, hogy amit én meg tudok csinálni az ő is, és nincs olyan hogy minden házimunka az enyém, vagy valamit csak én csinálhatok. Volt aki az elején megsértődött ezek miatt és inkább hazaszaladt anyucihoz hogy tovább kényeztesse, de aki ezeket ugyanígy gondolta azt a mai napig megbecsülöm :) Azt hiszem ebben később sem fogok változtatni, nem fogom azt csinálni mint szegény anyukám aki napi 8-10 óra munka után fáradtan hazaérve még főzött, mosott, takarított miközben apum nyugodtan elvolt. És akkor ezek után jön az hogy szajha az ágyaban.. vicceltek? Ilyet soha nem szeretnék újra látni, pláne megtapasztalni.
Sajnos nagy bölcsességet mondtál,de mit tudunk csinálni?!Lehet lázadni,aztán 1-2 hét,s újra visszaáll minden a régi kerékvágásba.Lazábban kell vennünk,nem lesz akkora rend stb.(de megcsinálni úgyis nekünk kell,max.később),s magunkra is időt szakítani.Mi nők másképp vagyunk kódolva,nem magunkat tesszük első helyre.
Persze elejétől úgy kell szoktatni a férfiakat,szokták sokan mondani.Ahogy a szerelem alábbhagy,úgy az ő lelkesedésük is arra,hogy segítsenek.
Valamit valamiért...
Fel kell nőni, aminek az is része, hogy bizonyos dolgokat már egyedül kell megcsinálni, akár minden nap. Ha megfelelő társad van, akkor osztoztok a terhekben.
Mi 11 éve vagyunk együtt, és egyáltalán nem érzem, hogy CSAK nekem KELL működtetnem a kapcsolatunkat, vagy a családi életet.
Egy tündér mi a fenét csinál a konyhában?
Csak hogy tudjam, milyen ideális nővé kell fejlődnöm.
Sokszor úgy érzem magam, mintha én lennék a párom anyukája, mert ezt a szerepet próbálja rámerőltetni. Imádja, ha kiszolgálom, amit szívesen megtennék legtöbbször, de nem mindig. Viszonzást nemigen kapok, pl ha én megkérem egy apróságra (hozzon egy pohár teát, ha beteg vagyok) egyből jön a nemtetszés, mit képzelek, hogy ő majd megszkítja emiatt a pihenését. Aztán utána általában észbe kap, de olyankorra már nem esik jól a tea.
Én személy szerint szeretem,ha én csinálok mindent!Beleértve az ágyat is!:DDDD
gyébként,szerintem,tényleg sokan magukra ismerhetnek az első hozzászólás szavaiból...
Nincs ezzel semmi gond.
A ferfi legyen jo szereto/apa,
gondosokdjon a csaladjarol,
segitsen a nehez munkaban.
Igy lenne fair.
Ez attól is függ,hogy "szoktatod".Én tudom,hogy én rontottam el a férjemet.Első pillanattól kezdve elkényeztettem,most meg,hogy itt a 2 gyerek,már nem jut annyi idő és energia rá.De ő ezt nem érti,ugyanúgy elvár mindent,és hatalmas sértődések vannak ,ha pl.nem vágom össze a paradicsomot,paprikát a szendvicséhez:)Ezért mondom,tudom,én rontottam el!!!
Elkepzelem a pasik meglepett fejet. :D
:DDDD Hát nem rossz ötlet..
En szeretek konyhatunderkedni is, meg szajhanak lenni is. Most csak a vasalassal tuntetek, mert napi 10-12 ora munka utan nem vagyok hajlando a fozocske meg ez-az mellett este 10-kor vasalgatni.
Raerek vele, mikor feleseg leszek. Nagyfiu, majd megoldja. :)
Ez így van.Nálunk is,és mostanában egyre többet beszélgetek ismerős csajokkal,és valahogy mindenhol hasonlóképp fest a dolog...
Szerintem sokkal szórakoztatóbbak lesznek a létköznapok, ha kicsit összekeverjük a követelményeket, pl. ágyban úrinő, konyhában tündék, társaságban szajha.
Ma igencsak ráérek a szokásoshoz képest, nem dolgozom. Illetve nem igaz, hogy ráérek, inkább szabotálom a házimunkát, ami vár rám türelmesen.
Beszélgetni szeretnék a nőkkel szemben támasztott elvárásokról, és igen, ennek kapcsán a saját életemről is, hiszen egyre inkább unom a párkapcsolatosdit, mert azt veszem észre, hogy néhány év után, amikor a szerelem alábbhagy, ott maradunk a taposómalomban, és mindig a nőktől várják el, hogy működtessék a hétköznapokat.
További ajánlott fórumok: