Egy kismama dilemmái - hol és kinél szüljek? (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Egy kismama dilemmái - hol és kinél szüljek?
A gátmetszéstől ne félj előre, ha túl gyorsan jön a baba, vagy bármi körülmény indokolja majd ott az adott helyzetben, akkor vágni fognak, mindegy, melyik kórházban leszel. Mert jobban jársz ha vágnak mintha repedsz. A vágást nem érzed, a varrást sajnos igen, de kérj felszívódó varratot, megúszod a varratszedést. Szóval szerintem ez legyen az utolsó problémád, főleg, hogy első szülés.
Ha váltani akarsz, szerintem egy igazán fontos szempont van. Olyan kórházat válassz, ahol van koraszülött intenzív. Ha a baba a 37. hét előtt születne, akkor csak egy folyosó vagy egy emelet válasszon el tőle. Ha olyan kórházban szülsz, ahol nincs ilyen, a babát átviszik egy másik kórházba, te meg ott maradsz, ahol szültél. És ez az igazi trauma mindenkinek.
A 36 év nem gond,vigyázz magatokra, és ne aggódj a szülés miatt. Szerintem nem lehet rá felkészülni. Fáj is rohadtul meg jó is. Máig el tudom bőgni magam, ha visszaidézem, pedig fájt, könyörögtem fájdalomcsillapításért, ami abban a kórházban nem volt. Ma már képtelen vagyok visszaidézni a fájdalmat, az agyam tudja, hogy volt, mégis az egész történet egy olyan csoda maradt számomra, amitől bármikor tudok egy jót sírni:)
Szerintem aki szülni készül, ne a tökéletes szülésen tipródjon, hanem arra készüljön fel, hogyan fogja szoptatni a picúrt. Van abban is kihívás bőven, és ott tényleg sok múlik a felkészültségen, rutinon. Sokkal könnyebb elbénázni mint a szülést.
29. hétig jó volt a doki, és megbíztál benne, lehet nem most kellene váltani....
szerintem beszéld át vele a dolgokat, de a doki úgy és azt fogja tenni, ami neked és a babának a legjobb. Elsősorban a babának.
A mi kórházunkban is protokoll a gátmetszés, de kértem a dokimat, ha lehet, gátvédelemmel szülnék. Ezt sajnos nem tudtuk kivitelezni, de végső soron a lényeg, a kicsi testi épsége. Nem bánom, ahogy alakultak a dolgok.
Ne izgulj!!!! Minden simán fog menni! ;)
Az, hogy egy no bore mennyire rugalmas, 70%-ban genetika, 20%-ban eletmod es 10%-ban kor kerdese. Akar magamat is felhozhatnam ellenpeldakent, aki a legidosebb voltam a szuleszeten a 35 evemmel, de az osszes huszoneves kismamanak hazamenetelkor hordohasa volt, es 3 napig jajgattak a csaszar utan, mire kimasztak az agybol vegre. En mar masnap letagadhattam volna, hogy valaha terhes voltam, es mar mutet utan masnap egyedul mentem pisilni. A nogyogyaszom szerencsere jo fej, mikor kerdeztem, hogy mikor lehet tervezni a masodikat a mutet miatt, meg kell-e a korom miatt (36) barmifele extra kivizsgalas, csak nezett nagy kerek szemekkel, hogy mi a fenet akarok: "Asszonyom, maga meg nagyon fiatal!" Nahat.
Protokoll temajaba nem tudok beleszolni, itt orszagszinten kb. ugyanaz. Nem vagnak alapbol, csak ha latjak, ugyis repednel, poziciok temajaban meg van egy tablazat, melyik korhaz mit ajanl (vizben vajudast, szulest, epiduralt, maganszobat vagy epp lakosztalyt, stb. stb.).
Valasztott, lefizetett orvos temajat meg vegkepp nem fogom soha megerteni. A korhazi szemelyzet azert kapja a fizeteset, hogy legjobb tudasahoz hiven vegezze a dolgat. Bennem soha egy pillanatra sem merult fel, hogy ne bizzak meg a korhazi szemelyzetben 100%-osan.
:D
ez de jó duma volt :)
Na végre. Már kezdtem azt hinni, hogy velem van a baj, mert itt mindenki meseszépnek írja le :)
Nem érdekelt, és nem kételkedtem, hogy az orvosok mit és miért csinálnak. Nem érdekelt a protokolljuk sem, csak az, hogy élve megússzam :D és a srácok is :D.
Tökéletesen megbíztam bennük és ennyi. Ahogy bennem is megbíznak a munkám során. :)
a horror azért túlzás, de én sem a szülésélményért szültem, hanem a gyerek csak így jön ki :P a fájások azért elég durvák a végén
kati
Nem tettek velem semmit, csak és kizárólag a dolgukat.
A fájdalmaimat ahogy tudták enyhítették, emberségükkel és kedvességükkel támogattak, de nekem nem volt meseszép egyik gyermekem születése sem.
Természetesen az leírhatatlan volt, amikor a gyermekeimet megláttam, de maga a folyamat az nem szép emlék. És megmaradva a racionalitás talaján, egyáltalán nem tudom rózsaszín ködben szemlélni, még utólag sem.
Kommenteket nem olvasok, de megakadt a szemem azon, hoyg legszívesebben otthon szülnél. Ha objektív tájékotatást szeretnék (nem csak otthonszülők járnak ide):
Gátmetszésről:
Könyvek közül:
Ina May Gaskin: Útmutató a szüléshez
(megkapta az orvosi Nobel díjként ismert Right Awards díjat, szóval nem egy szektás, loncsos hajú bábát kell elképzelni, aki összehord mindent)
Noll Andrea Nandu: Vajúdástámogatás (hiánycikk, antikvárban keresd, kincs!)
Ingeborg Stadelmann: A bába válaszol
Marie Mongan: Szülés, ahol én irányítok
(A HipnoSzülés rossz magyar fordítása)
Szép babavárás, jó egészséget (testit-lelkit)! :)
Jó élmény?
Erre nem térnék ki. A gyermek látványa megszépíti a horrort, de jó élmény maga a folyamat?
Szia!
én is 36 voltam mikor szültem, 1 óra 50 perd alatt, ugyhogy a szöveteidnek egyáltalán nem kötelező öregnek lennie.
olvas el feltátlen ezt a cikket és hívd fel, hátha még át tud venni:
Nem értem, egyszerűen nem értem a dilemmádat. Mi baj az orvossal, mi az ami miatt elbizonytalanodtál?
Ő csak elmondta, hogy nem minden úgy van, ahogy egy néhány (elvakult) kismama elképzeli, egy-egy mámoros, leginkább ráérős pillanatában.
Nem értem azt sem, hogy miért kell annak hatalmas feneket keríteni, hogy egy kórháznak milyen protokolljai vannak. Nem a te dolgod. A te dolgod csak annyi, hogy működj együtt magad és a gyermeked érdekében a személyzettel. Jót akarnak.
Dr. Google óta nagyon sajnálom az orvosokat, és a többi eü-i személyzetet.
Szerintem te sem szeretnéd, ha a munkádat unatkozó, hozzá nem értő emberek felülvizsgálva magyaráznának.
Nem?
Szia!
Én a "merjek-e orvost váltani, vagy sem" dilemmádra reagálnék. 26 hetes kismama vagyok, körzetileg Egerhez tartozom.. Az ottani nőgyógyászom nem vállal szülést gerincbetegsége miatt, így választanom kellett (volna) szülészorvost. Rengeteg időm és energiám ment rá, hogy megtaláljam a megfelelőt, de az egri szülészekről tényleg csak rosszat lehet hallani: az egyik jó volt, de már kiöregedett, a másik pénzéhes, a harmadik olcsó de nagyon bunkó.. Nem tudtam mit csináljak, aztán az élet elintézte: bekerültem 14 hetesen görcsökkel a kórházba, ahol rám sem néztek, sőt az ügyeletes orvos úgy üvöltött velem, hogy lobogott a hajam, mert meg mertem kérdezni, hogy mikor lát el.. ( Ügyeletesként inkább a magánbetegeit fogadta a kórházban). Végül átmentem Ózdra, ott kerestem orvost, és nagyon meg vagyok elégedve vele.
Ami a lényeg: hogy nem kell félni attól, ha valami nem tetszik, és bizonytalan vagy, merni kell váltani. Átérzem teljesen az aggodalmadat, nekem is ez volt a legnagyobb bajom, hogy egy olyan ember előtt legyek majd a lehető legjobban kiszolgáltatva, akiben nem bízom meg teljesen??? Egy jó ismerősöm mondta, és teljesen igaza van:
Onnantól, hogy fizetsz érte, ez ugyanolyan szolgáltatás, mint pl. a manikűrös: ha nem tetszik, akkor váltani lehet, és kell is. Egyszerűen menj el egy másik orvoshoz, és mondd el neki az aggodalmaidat.. ha nem érti meg, nem baj, jöhet a következő, de én merem állítani, hogy az enyém azért (is) ilyen rendes velem,mert ilyen körülmények között kerültem hozzá.
Kitartást kívánok! :)
Szia!
Én a Szent Imrében szültem többször és ott szerintem mindent megtesznek, hogy elkerüljék a gátmetszést és a császárt. Bár szerintem nem szabad makacsul ragaszkodni ahhoz, hogy ezeket elkerüljük.
Az én dokim minden alkalommal alaposan megvizsgált, megnézte a babát. Nem is lehet panaszom rá.
Szerintem a Szt Imre amellett is szól, hogy a többi kórházhoz képest elég szép és nem olyan rideg, mint a többi. Persze ettől még a többi is jó kórház.
Én ha szülnék még, akkor megint ott szülnék.
Én is szerettem volna elkerülni a gátmetszést, meg is beszéltük a szülésznővel, de ez nem ilyen egyszerű. Érdemes a szülés előtt gátizom tornát tornázni, van már ingyenes DVD is, amit otthon lehet végezni. A kitolásnál mondta a dokim és a szülésznő, hogy kell egy kicsit vágni, mert repedni fogok és azt nehezebb összevarrni is. Ez a gátvédelem nem olyan egyszerű, attól függ ki, hogyan tud ott tágulni, vagy meddig van ereje bent tartani a babát. A gátmetszésből semmit sem éreztem, utána sem fájt, a 4.napon húzódott a seb, ennyi volt, azóta sincs vele semmi gondom.
Én nem szülnék otthon, nekem ijesztő lenne, hogyha bármilyen gond van.
A szülésről érdemes sokat olvasni, hogy mikor mi történik, mert ezzel fel lehet készülni rá lélekben. Hozzáteszem, hogy a szoptatásról is érdemes sokat olvasni, mert az is nagyon fontos, hogy felkészült legyél, a kórházban nem sokat segítenek ebben.
Én ott szültem, ahol a dokim dolgozik, vele teljesen meg voltam elégedve. A csecsemő osztállyal kevésbé, de rengeteg baba volt, valahol megértem, hogy kevés idejük volt, de voltak azért kedves nővérkék is. Csak néha az zavart, hogy az egyik ezt mondott, a másik meg mást...
Nekem 3 hónapos a 2. Babám, szóval friss az élmény:)
Azt javaslom, keress szülésznőt, a dokit is megkérdezheted, kit ajánl, akivel szívesen dolgozik. Ha szimpatikus a szülésznő, az már fél siker! Ha minden jól megy, a doki csak a kitolásnál lesz aktívan jelen. A gátmetszés tényleg nem annyira gáz, sokkal jobb, mint repedni... Az én fiaim 4 kiló felett voltak, elsőnél muszáj volt vágni, másodiknál épp csak egy picikét :)
Ami másodszor jobban sikerült, szerintem az volt, hogy végig állva vajúdtam, és csak akkor kezdtem a kitolást, amikor már brutál kakilási ingerem volt. Ekkor ez az inger szinte helyettem dolgozott, mintha nem is én nyomtam volna, hanem az izmaim önállósították magukat.
Az, hogy ez így sikerûlt, a drága szülésznőm érdeme, szóval keress egyet minél előbb;)
Ne félj a kórháztól, manapság már kedvesek az orvosok, nővérek, és semmiképp nem leszel kiszolgáltatva, ha ott lesz a párod, vagy egy családtagod. Úgy fogod érezni, hogy ott mindenk értetek van. Legalábbis a sote ii ilyen...
Én a Szent Imrében szültem, és nagyon jó a szülészete, egyedül a csecsemősökkel nem voltam megelégedve. Ottani szemlélet szerint próbálják minél természetesebben csinálni. Érzéstelenítés nem volt, és gátmetszés sem lett volna, de muszáj volt sajnos. Még mindig jobb, mintha ezerfelé repedsz.
Otthon én nem tudnék szülni, el nem tudod képzelni, mekkora biztonságot jelentett, hogy ott vagyok a kórházban, és ott a dokim és a szülésznőm.
Ne kórházat keress hanem irbost. Ha az irvosodban, es szülesznődben bízol, es tudjatok egyeztetni az igenyeidet, nyugodtabban indulsz szülni, es -bár nekem meg van egy hónap mig megszületik az első babám - úgy gondolom agyban dőlnek el a dolgok. Persze, vannakmolyan biologiai adottsagai az embernek, amin a pozitiv szemlelet nem segit, de ha nalad ez nem all fenn, nem érdemes szerintem túlaggódni a dolgot. Az otthonszülest nem tamogatom, én a nyugodtabb környezet ellenére is sík ideg lennék amiatt h nehogy gond legyen, mert akkor aztan nehezen lehet megoldani.
Ne "tervezz" , főleg ne gondolkodj szélsőségekben, ne zárkozz el semmitől, mert abból van az, hogy ha nem jön össze a forgatókonyved, elbizonytalanodsz, panik stb. Nyilvan szeretné az ember elkerülni a gatmetszest es egyeb kellemetlenségeket, de ne azalapjan valassz korhazat hogy mi a gatmetszesre a protokoluk.
Én magankórházban fogok szülni, és ott egész sokmindent meg lehet oldani, mégis abban maradtunk a dokival, hogy majd adjak magukat ezek a dolgok, ha ő ugy iteli meg h kell metszeni, akkor bizony fog, es mivel nekem pl kellemetlenebb a tudat h valszeg odakakilok a szüles kozben, ha nincs beöntes, ezert en azt pl magamtól is tamogattam.
Inkabb arra probalj felkezsülni mentálisan, hogy ez az egesz egy varatlan esemenyekkel teli, kiszamithatatlan folyamat, ami persze alakulhat ugy mint a nagykönyvben, gyorsan es konnyeden, de bizony lehetnek kellemetlen pillanatok is.
Egy biztos, minden orvos, barmelyik korhazban a babád javát akarja. Az meg hogy mi anyák, azt a max egy napot ne csak túléljük, hanem pozitivan éljük meg, alapvetően 80%ban rajtunk múlik, es csak 20%ban a szemelyzeten. Legalabbis en igy gondolom - most :)
Könnyed es szép szülést kivanok neked! :)