Depresszió (beszélgetős fórum)

szevasz gavros 1962!

Csak köszönteni akartál minket, vagy van mondandód is, mert ha igen, kíváncsian várjuk a tapasztalatodat e téren.

Igen pontosan tudom, hogy mire gondolsz, mikor azt mondod, hogy elveszel a bajaid tegnerében. Én is besokalltam tegnap :(((, pont szegény párom kapott belőlem egy jó nagy adagot, holott nem érdemli meg, mert gürcöl, dolgozik, mint egy állat, már bocsi, csakhogy a Csibiri (mármint én) kimehessen hozzá. Pedig neki is rengeteg problémája van, meg gondja, mégsem esik így össze, mint én. Bár őt soha nem gyötörte meg senki (értem ez alatt az ex pasijaimat). Nos a kissebbségi komlexusom a kövérségem miatt még megvan, és úgy érzem, hullámzik a kedélyállapotom, sajnos nem kicsit. Ha rossz kedvem van, akkor már nagyon magam alatt vagyok, na ha akkor megkérdezi valaki mi a bajom, hát a nyakába zúdítom...

Ajh, igen tudom, hogy minden kiló kemény kűzdelem... pontosan tudom. Nem semmi egy-egy kilót is elveszíteni, én személy szerint minden 10 dkg-nak tudok örülni, megjegyzem 100 felett még nem tudtam, de most már így alatta, közelebb a 90-hez már tudok :)))).

Nagyon köszi én is!

A srácaim miatt holnap strand lesz beiktatva, már látom magamat, ahogyan megpróbálom elrejteni a sonkákat és óriási napszemüveg mögé bújok.Tavaly voltunk utoljára strandon, ott összefutottunk egy ismivel, aki nem átalotta megkérdezni, h nekem mindig ilyen nagyonhurkás volt a combom? Ja, ő is kb, 40 kilót szedett fel magára szülés után, csak olyan szerencsés, h feszül a bőre, nincs rajta semmi naribőr. Én meg kezdtem magam cikisnek érezni, a hülye nő helyett, amiért ennyire privizett velem. Bementem a vízbe a fiúkkal, ki se jöttem onnan napestig.

Ma voltam zárókonfon a gimiben, tényleg könnyedebben mentem be, semmi gát nem volt bennem. Az meg csak plusszban jól esett, h többen odajöttek, h mitől fogyok.Nem vok 1 elveszett ember, csak néha elveszek a bajaim tengerében. Alapjában helyrejövök, csak azért az antiszocis dolgom még maradt. Uncsitesómék jönnének hozzánk, én meg mindig kitalálok vmit, csak ne kelljen hallgatnom azt,h diéta-diéta-diéta, minden nap és semmi nasi. De ezt ő nem érti meg, h 1 k*rva kilóért is mennyit megküzd az ember, főleg 30-on túl.

Nagyon szorítok Neked, csak fel ne add. Ennek a portálnak az elődjén nekem nagyon sokat segítettek az emberek (nagy részük szerencsére jött Hoxával :D), úgyhogy tessék panaszolni, kérdezni, segítünk, lelket öntünk beléd ahogy csak tudunk. (mégyeszer nagyköszi a nyelvtanulós tippeket - a páromnak nem tetszik, de ő mégsem angoltanár, bár perfekt angol, de másképp kell nekem tanulni és másképp kellett neki).

Naszóval, ahogy fogysz úgy lesz egyre több életkedved, lelkesedésed, kimozdulási vágyad. Ha nem sportolsz / tornázol semmit, akkor tessék elmenni gyalogolni / sétálni naponta legalább 30'-et, lehet kevesebbel is indítani. Nem lesz izomlázad és kudarc élményed sem. Garantáltan feldobja a vérkeringésed és a kedved is :)).

Hajrá és ne hallgass másra! Nem tudhatják, hogy mi zajlik le benned, nem kell a szívedre venni a "de megváltoztált" sem.

Amikor elhagytam 19 kilót akkor az ügyvezetőnk kérdezett valahogy így (két éve vagy hogy) "van rajtad valami furcsa... levágattad a hajad?" - megjegyzem akkor éppen nem, és még hosszan faggatott, mire a pü vezetőnk gurult ki az idodájából, rámmeredt és közölte, "Li Te fogytál ugye?" Naszóval 19 kiló után.

Most, hogy csontibb vagyok, a 10-et is észrevették :)). Még szerencse, hogy egyik sem kezdett el jópofizni, mikor 12-t a 25-ből visszazabáltam... Ezer + egy szerencséjük :))).

Szóval fel ne add, itt vagyunk, segítünk, ahogy tudunk :D.

Majd szépen elmúlik :)

Nem vagy gyogyós, csak egy utóhatástól szenvedsz, elmúlik, ahogy több önbizalmad lesz, vagy ilyesmi :).

tudod mivel próbálkoztam már :-))) fejben megpróbáltam lejátszani az egész szitut... valahol azt olvastam, hogy ezt a módszert használják agyturkászok is...nekem nem segített. Annyira beleéltem magam az egészbe, hogy hihetetlen...:-)

Ezekután olyanokat álmodtam... kész röhej...

szóval: mozgólépcsőn megyek lefelé és olyan gyorsan megy, hogy nem tudok állva maradni, csak kapaszkodom , mint egy őrült, a mozgólépcső meg csak száguld. :-) többször is ezt álmodtam. Egy álmon belül pedig többször is a mozgólépcső tetején találtam magam és kezdődött előlről a száguldás :-)))

Én nem is ismertem a depresszió jeleit, tüneteit. Így utólag tudom, hogy voltam depressziós, ahogy ezt a cikket felpakoltam.

De az, hogy a barátnőm depis... azt tényleg a depressziós cikk után tudtam meg. Bár Ő nem ismeri el, de tipikusan olyan, hogy szenved, ha megkérdezed tőle, hogy hogy vagy, minden esetben az a válasz, hogy nem jól, itt fáj ott fáj, ez szar, az szar. Klinikailag makk egészséges, de neki ez a baja (szerinte) az a baja (szerinte) és ezekben a "betegségekben" elvan, mint a befőtt. Persze tetszik neki, hogy ennyit fogytam, de egyik fogyi sem megfelelő, mert ezt vagy azt nem tud kihagyni az étkezésből (avagy nem is akar). Ha modnom, hogy kéne mozogni, és este már nem enni, arra is az a válasz, hogy ő nem tud tornázni, mert másnap fáj mindene, és 6 után sem megállni az evést, mert akkor nagyon éhes lenne. Nahát valamit valamiért ugye? Izomláz meg normális, ha tunya az ember és elkezd tornázni. Úgy nekem tud ugrani, hogy öröm hallgatni. Persze mindenre van mentsége, tipikusan depressziós. Átküldtem neki is a cikket, mondta, hogy Ő nem lát benne olyat, ami rá illene, rávilágítottam, besértődött. Mondtam, hogy el kéne vele mennie orvoshoz, hátha adnak valami jó tanácsot. De persze ezt sem. Majd a nagy beszélgetés végén mondtam, hogy akkor csak punnyadjon a saját marhaságában, mert azt látom, hogy 3 éve ezt teszi magával, persze azóta még beszélünk, de ha panaszkodik már képtelen vagyok meghallgatni, mondom jólvan, és hamar elköszönök. Lehet nem ez a jó politika, de már tényleg derótom van, hogy csak panaszkondi tud. Minden héten van valami új "betegsége", ami gyógyíthatatlan, és nem lehet vele mit kezdeni... Nah igen ám.

Naszóval ez a depresszió.

Erre már én is rájöttem, de vmi miatt mégis mindig rágódom egy-egy dolgon. :-) Lehet, hogy dilis vagyok

:-))

Meg szerintem még az is egy nagy probléma, hogy aki nem ismeri a depresszió mibenlétét, tüneteit meg miegyéb gyakran rásüti egy depibe szenvedőre, hogy hisztis vagy bolond. Ez nem így van, és aki így gondolja az nagyon téved. A depinek is vannak fokozatai. Én elég mélyen voltam, és sajnos vannak maradandó tünetei, amelyekkel együtt kell élnem. Sajnos. Ilyen pl. klausztrofóbia. Ez ekkor hatalmasodott el rajtam és rajtam is maradt. Kezdeni nem tudok velem semmit csak elfogadni és kerülni a zárt helyeket. 1x ez a fiú elvitt tüzijátékra. Persze akkor is azt hiszem összekaptunk vmin (már benne voltam a depi sűrűjében), de ott nem akartam sírni, pedig nagyon

akaródzott. Vége lett a műsornak és indultunk hazafelé, és egyszercsak bepánikoltam a tömeg kellős közepén. Nem kívánom senkinek azt az érzést. Mintha a tömeg össze akart volna nyomni...

még most is kiver a víz.

Nem ennyire egyszerű dolog a depresszió, hogy eldöntöd, hogy nem esel bele és akkor nem is fogsz beleesni. Eléggé összetett történet. Nem csak az önbecsülésed padlóra kerülése szokott közrejátszani benne.

Persze mindenkinek kívánom, hogy ne essen bele :). Bár tényleg nem elhatározás kérdése.