Depresszió (beszélgetős fórum)

szerintem meg az én dolgom eldönteni hogy hova mit írok be.

ha nem tetszik ne olvasd el.!

Mindenkinek állampolgári joga depisnek lenni.

Hátha egyszer kitálal.

Szerintem hagyd ezt a topikot, itt azok, aki depressziósnak érzik magukat, vagy azok, megpróbálnak egymásba lelket önteni, vagy csak kibeszélni magukat.

Nagyon eltévesztetted a topikot, szerintem azért olvasd el a cikket, és ha van gondolatod, elmondhatod, de úgy gondolom, hogy a viccelődés nem tartozik ebbe a topikba.

Ha az ember saját maga ellen van, akkor nem csak a hangok jönnek, de a gondolatok is.

Úgy kell élni a mindennapokat, hogy magunk előtt tiszták lehessünk, s akkor már csak a másoktól kapott sebekből kell felgyógyulni.

faszikám:)))))

ez jó!!!!

Előfordul nálam is,de vigyázok a gyerekek meg ne hallják:)

Faszikám,én is szoktam topikot elvéteni,de Te nagyon eltévedtél.Ez nem a szex témával foglalkozó topik,nem is horror(ott kaszabolnak láncfűrésszel?).

Ahogy látom,Te akarattal bohóckodsz itt.Tedd,ha úgy látod jónak.

Tudod,én állítólag kezelhető vagyok.És Te???

A gyógyszer segíthet kis mennyiségben, ha az orvos azt látja jónak. De amikor felírja, azt is kérdezd meg, mennyi idő alatt ürül ki.

Nem könnyű IGAZI depisnek lenni. De ki lehet jönni belőle.

Tapasztalat:a kevés alvás valahol megbosszúlja magát.Éveken keresztül napi saccper 4 órát aludtam.5-6 óra alvásnál boldog ember voltam,de ez nagyon ritkán fordult elő.Nem 1-2 évig volt így,sok-sok évig.Bírtam volna aludni,de nem volt mikor.Nem volt elég a nap 24 órája.Abban az időben beteg volt a nagyobbik lányom.Ősztől tavaszig napi 3-4 órát aludtam,sokszor ülve.Asztmánk volt.Remélem marad a múlt idő.

Valaki azt mondta nekem,mindenki tudja mennyit bír.Kár,hogy akkor nem értettem őt.Mostanra sikerült annyira szétszórttá lennem,hogy nem tudom hova engedtem el a lányom kirándulásra.A kicsi tegnap volt Újvidéken,de délelőtt azon gondolkodtam,hogy hova engedtem őt?Beograd?Majd kiderengett.

A munkám testileg,lelkileg nem dupla,tripla időt vesz el tőlem.És ez nem csak ma van így,már jó ideje.A családom csak azt látja" Anyu megint padlón van."Szedem a bogyókat,de egy se jó.Tudom biztosan,nem a bogyó a megoldás.Egyenlőre mankó,de már majd hat éve az.Se vele,se nélküle.Erős voltam,nem létezett akadály.Majd megindultam lefele.Igyekszem vissza,de hosszú és nehéz az út.

Egy szó padlóra vág,és lehet egy dal erőt ad.

Lehet keresetlen tanács,kicsit fogj vissza a rohanásból.Nincs értelme.

Nem tudom tudom mi az a bipoláris depresszió?Azt tudom az enyémről,hogy elég súlyos fázisba érkezett,de nem fektettek soha kórházba,elég erősnek láttak a javuláshoz.Erre jött a pánik.Lehet erről bővebben is,lehet azt is kellene úgy privátban.Legalább megijesztenélek,tudd mi vár rád,ha nem teszel magadért.Nézzd meg magad körül kinek jó,ha Te lerobbansz,és takaríts!Kegyetlenül,mert a mankó addig marad amig nincs rend körülötted.Durván hangzik,de sokszor a családban van a kiváltó ok,okozó.

Köszi , hogy írtatok Kleca + Hugyimónika. Nincs nekem bajom a bátorsággal . Remekül neki tudok menni a falnak is akár. Nem ez a gond. Valahogy marhára kezd szétesni az életem . Most nyitok 2 üzletet egyszerre , de egyrészt nem is érdekel , másrészt meg annyira "majom " vagyok , hogy nem is tudok odafigyelni rájuk . Én nem a sírós - rívós fajta bipoláris vagyok , hanem a hiperaktív izgő-mozgó. Már a saját agyamra lassan kezdek ráugrani azzal , hogy már reggel ébredés után - ami persze biztos nem később mint 5 fél 6 - muszáj mennem,úszni , futni , valamicsinálni , hogy egyáltalán el tudjam kezdeni a napom . Mindezt olyan éjszaka után , amikor csak 3 órát aludtam . Egyáltalán nem fáradok el . Vagyis bnem érzem . Attól tartok a szervezetem előbb utóbb viszont igen . Na ez a gáz.

bocs , hogy hosszú lett ... )))

Nekem is sokat segített a hoxázás. Már az is, ha elolvastam mások bátor véleményeit, s tudtam nem vagyok egyedül a dologgal. Soxor hozzá sem szóltam, de tudtam, nagy bajban vagyok.

A nagy baj mérséklődhet, barátok is rád találnak, csak el kell fogadnod a segítő kezeket.

S képzeld, összeszedettebb lettem, már el tudok intézni itthon is dolgokat, s í sírás is ritkábban tör rám.

Add ki magadból ami bánt, s amiben tudunk, segítünk. Ha nem vagy olyan bátor, akkor priviben. Head up-mondja az angol, fel a fejjel, bátorság!

És örülök, hogy ki mered mondani, már fél gyógyulás.

Sziasztok !

én még nagyon új vagyok . itt is és amúgy is . Csak a műlt hétemn diagnosztizáltak nálam egy Bipoláris II fázisú depressziót , annak ellenére , hogy már másfél hónapja ehhez a dokihoz járok . félreértés ne essék bízom benne és kedvelem. Csak valahogy teljesen megváltozott az életem , mióta ezeket a gyógyszereket szedem , mintha rózsaszín vatta cukor venne körül. Mit mondjak jól angzik de nem kellemes. Nem igazán tudok sem dolgozni , sem bármi másra odafigyelni . A párom úgy fogadja , mintha ez egy játék lenne ---- ma hülye vagy szivem , majd holnapra elmúlik ----- de istenem ez nem nem múlik el . A rohadt életbe . Egyre rosszabb lesz . Nagyon egyedül érzem magam ezzel az egésszel .Mert mindenki a környzetmben olyan könnyen veszi , de én valahol érzem , hogy ez sokkal komolyabb. Sokat vagyok itthon egyedül , és igazából beszélgetőtársakat keresek akik segíthwetnek . Már volt egy öngyilkossági kísérletem régebbenm, nem akarok még egyet.

köszi , hogy vagytok : Andrea

Így is van, meg még sokaknál letábozozna azt hiszem.

Nálam is lenne hely a sátorponyvának....:)))))

Nem mindig az akaraton múlik. csak jön a kedv, megy a kedv.

Ha csak az akaratomon múlna, akkor tábort verne a jókedv nálam.

Annak ellenére, h növekvő mhelyi letargiában vagyok, már kezdek kedvet kapni az otthoni teendőkhöz. Ma olyan szívesen otthon maradtam volna takarítani, meg ilyenek!

Ez már nagyon régen nem fordult elő velem, hogy valamit is kedvvel csináljak.

Talán gyógyulok????

Hidd el, ha pénzed lenne,sem lennél maradéktalanul boldog! Amúgy én is szoktam érezni azt, amit te, de ez csak olyan átmeneti.

Tényleg igaz az, hogy a pénz nem boldogít, hisz közhely, de nem minden dolgot lehet pénzen megvásárolni. Akik őszintén viszonyulnak hozzád, azok pénz nélkül is, hidd el.

Biztos jó doglok ezek, de pénz, pénz pénz.

Jelenleg ott tartok, hogy úgy érzem, ha volna pénzem, minden gondom megoldódna. Lefogynék, szép lehetnék, vehetnék szép ruhákat, nem is tudom, mi mindent tehetnék. Tulajdonképpen normális életet élhetnék.

Persze nagyon sok embernek talán még kevesebb pénze van, mint nekem, mégis normálisan él, és boldog. Nem értem, nem tudom, miért vagyok ebben a sűrű, nyálkás ködben, és miért nem látok ki egy ici-picit legalább!?

Kedves Margitnéni, amit leírsz, az sajnos maga a depresszió---- és ha nem tudod valahogyan valamivel megszakítani ezt az ördögi kört, akkor nem hogy jobb nem lesz, de csak rosszabb.

Ha gondolod Te is írj nekem, mint Petra és Spangli és még sokan mások, privátban talán együtt okosabbak leszünk, nem tudom.

Én nagyon szeretnék segíteni minden "sorstársamon" de magam is csak vergődök évtizedek óta.

Annyit tudok tenni, hogy MINDENKIT meghallgatok, és megírom a tapasztalataimat e téren( sajnos akadnak 15 év után).

Sajnos többre nem telik, nem vagyok szakember---bár azok se Istenek, ez is tapasztalat.

Üdvözlettel: Bolondfáni