Depresszió (beszélgetős fórum)

Hidd el, ha meg tudnák tenni megtennék, de egyedül nem érzik, hogy meg tudják tenni.

Hosszú folyamat a gyógyulás és egyedül a legritkább esetben működőképes.

Amit írsz az mondjuk rám igaz. Ugyan nem vagyok depressziós, de tunya mindenképpen. Tudom merre kellene lépnem, mégsem lépek... :)

Persze,nem is próbáltam semmi ilyesmire senkit se rábeszélni ,se javasolni.Csak annyit mondok,hogy igenis van kiút,minden ember előtt ott van ,látja,de nem arra lép,hanem mindíg a másikra.

De az út akkor is ott van ,az első lépést pedig mindenkinek egyedül kell megtennie és a többit is.

Ehez pedig hatalmas elszántság kell.

Ok, én elhiszem, de akkor ezt is tudod:

SEMMI ÉRTELME

• rábeszélni az illetőt, hogy menjen vidám társaságba, vagy szabadságra, illetve gyógykezelésre

• hajtogani, hogy mindez nem is olyan szörnyű, s egyébként is hamarosan el fog múlni, vagy kijelenteni, hogy ilyesmin egyszer már megunk is szerencsésen tuljutottunk.

• felszólítania depressziós egyént, hogy szedje össze, ne hagyja el magát

• az esetleges öngyilkossági szándékot vagy erre célzó kijelentéseket nem venni komolyan

Ez nem ennyire egyszerű, hogy bátorság kell, hogy ledobja a terhet.

A depresszió sokkal bonyolultabb, rábeszéléssel nem oldódik meg, csak sokkal mélyebbre sűlyed az érzéseiben.

Valóban az emberek 50%-a depressziós, különböző fajtái vannak, és nem feltétlen akarnak meghalni. Van, aki nem is tudja magáról.

Rábeszéléssel és sértésekkel semmire nem lehet menni, pont ez az, hogy így nem működik, így nem gyógyul.

Ez nem lehet igaz,ugyanis ,ha senki nem tudna a depressziójából továbblépni,akkor az emberek 50 %öngyikossággal végezné be az életét.

Miért gondolod Bolondfáni,hogy csak te viszel magadon súlyos keresztet???Mindenkinek meg van a sajátja hidd el és nincs külömbség fájdalom és fájdalom között.Mindenkinek a magáé a legfájdalmasabb ,másik problémája pedig bagatellnek tűnhet.Tudod cipelni a keresztet ,állandóan a múlton rágódni,hogy milyen pocsék életem volt,hogy hány ember bántott,hogy bezzeg ha az xy helyébe lehetnék,akkor boldog lennék,másokat okolni a szenvedéseidért a legkönnyebb verzió.

Sokan pedig ezt teszik egész életükben,sajnálom őket.

Bátorság ahoz kell ,hogy ledobd azt a hülye keresztet és merj megpróbálni egy másik életet.

Őszintén remélem,hogy egyszer sikerülni fog.

Amiről Te írsz, az a depis hangulat, nem a depresszió. Olvasd el a cikket, nem véletlen raktam fel.

A depis hangulat tényleg segít ebben a formában, de nem mindig - tudom mert néha rámtör és akkor produkálok minden depressziós tünetet, és képtelennek érzem magam a továbblépésre.

A depresszió éppen ettől más, hogy nem csak egy múló hangulat, hanem aki depressziós nem tud továbblépni, nincs kedve hozzá, nem érzi elégnek magát. És mivel így érez nem is hiszi el, hogy lehet boldog.

Bocs, de ez nem egészen így van myly....

Akkor nem lenne ennyi öngyilkos, ha a depresszió barát lenne...

És nem kívánom neked az én érzéseimet, hogy át kelljen élned, mert asszem egyből nem így nyilatkoznál. :((((((

Nem kekeckedni szeretnék,-- Isten óvjon tőle,-- de a depresszió soha senkinek nem barát!!!!!!!!!!

Úha... komolyan gondolod, hogy a depresszió jó és jóbarát? Akkor gondok vannak.

Nem hiszem, hogy az aki depressziós úgy érzi, hogy jó és jóbarát a depressziója! Nem segít gondolkodni, hidd el, mivel mindig oda jut, hogy nem érdemes élnie, és minek van a világon egyáltalán...

Persze lehet szomorú az ember... de mindig?

A Depresszió JÓÓÓÓÓ!Hát miért nem értitek már meg?

A depresszió barát,segít gondolkodni,nem csak átfutni az életen.A depresszió egy felismerés,egy őszinte megtorpanás,hogy ne is úgy élitek az életeteket ahogy szeretnétek volna.Segít eljutni majd odáig ahonnan emelt fejjel tudtok tovább menni!Ti az igazi önmagatok!!!

Nem kell gyógyszer,nem kell látszatöröm.

Miért kötelező szeretni élni???Semmi nem kötelező!

Igenis lehet szomorú az ember,lehet,bűntudata,lehet számos negatív érzelme!Lehetnek hibái ,mert ettől is ember az ember.Tovább kell lépni,a tanúlságokkal együtt.

Nincs jó ,erős,szép ember kontra csúnya ,rossz ,semmirevaló!Ez baromság.

Minden egyes ember ,egyszerűen ember,olyan amilyen.De egyformák vagyunk,mint két hangya ,a hangyabolyban.

Kedves Mili, te itt egész egyszerűen a depressziós életérzés lényegét foglaltad össze. Sajnos , mi ilyenek vagyunk: rágódunk kicsiségeken is, rendületlenül hiszünk abban hogy ha mi jók vagyunk akkor mások is azok, és kapjuk a pofonokat rendületlenül.

Én is véget szeretnék már vetni a lassan 25 éve tartó földi poklomnak, de ahogy írod, jómagam is gyáva vagyok, és itt a 3 szép fiam, meg a barátaim....csak az erőm lesz mindig kevesebb, hogy ezek a dolgok kapaszkodót tudjanak nyújtani számomra.

(én nem szedek gyógyszert, mert nem hiszek benne hogy az segítene valamit is rajtam.)

Válasz a 128. és 129. hozzászólásokra:

Jártam csoportterápiára.Nem szabad elmesélni ki milyen bajjal ment oda,azt igen,hogy hogyan is néz ki egy ilyen "szeánsz".Körben ültünk,megkérdezte a doki hogy vagyunk,és valaki elkezdett mesélni.Általában a bennünket ért sérelem volt a téma.Arról,hogy esetleg mi is vétettünk valaki ellen,és az is lehet fájó,hát ilyeneket csak én meséltem.Eleinte útáltak is rendesen ezért.

A héttagú csoportomban néhányunknak többszöri öngyilkossági kísérlet is volt már a hátunk mögött.És amikor valaki "depis" lesz,mert éppen letört a körme,na,ettől a falra másznék.Tartottunk egy hónap szünetet,és a folytatásra a doki az ilyen nem is tudom minek nevezzem depiseket nem hívta vissza.Ez nagyon is igazolja amit írtatok.

ragaszthatatlan szív

hív magához szív magához

felejthetetlen ív

körbetáncol magához láncol

unatkozhatnék is

de most az álom máya a fátyol

mozdíthatatlan áll

a másik oldal szembe magával

magamagával vár

nehezen ébredek fel

még itt az álom úgy találom

fárasztó egy reggel

nem kelek fel nem megyek el

alszom tovább

még itt az álom úgy találom

fárasztó egy reggel

nem kelek fel

Bocs, ezt most vettem észre...

Nincs mit, akkor, mikor felkerült szükségét éreztem, hogy ne lehessen a depresszió mögé bújni egyesek számára.

De királynő nem vagyok :)

Fekete házamon

fekete ablakok,

fekete kertemben

sötét alakok.

Patakom ébenfaszínű vizében

fekete vérem,

arcom a tükörben,

szemem látja fekete lelkem.

Hosszú folyosómon félhomály,

nehéz léptek nesze hallatszik.

Jobban és jobban hallom a zajt...

az ördög nem alszik.

Fekete házam felett szürke felhők,

álmomból sűrű erdőben ébredek.

Álmom is fekete volt,

hogy miért,ne kérdezd.

Ezt Te költötted?????

Ha igen, nem rossz, gratulálok hozzá.

ha így is érzed magad, az már nem ennyire örvendetes tény...:(((((

Véget vetek az életemnek, mert semmit sem ér

egy serlegből magamba öntöm a mérget.

El vagyok veszve nem maradt remény,

tőlem ne várjatok folyamként omló beszédet,

mert a szomorú vers is vidám szívből jöhet elő.

Én üres szívemből több nem fakad.

Végül minden elsötétül, megszakad.

Ébren vagyok vagy csak álmodok ?

Legalább valakivel szóbaállt...ez is valami.

Köszi Edómami hogy ezt beírtad ide, így nem aggódunk annyira hogy miért nem ír vissza .