Depresszió (beszélgetős fórum)

Ismerek olyan lányt,aki 5-6-ot vett be naponta a frontinból.

Asszem már abbahagyta.Nem kipróbálni,csak tájékoztatok.

Mindegyiknek más a mellékhatása,de főleg azt produkálod,amelyiket elhiszed.Én is így voltam.

A gondolkodásunkon kell változtatni szerintem.

Én infarktus tüneteket produkáltam 5 ször egy héten májusban.Csak az agyammal.Mert elhittem,hogy az van,Az ekg-m tökéletes volt utánna.

Szia!

Most paroxetint kaptam.A pánikra.Két éve a depire cipralexet,de azt abbahagyatta velem a doki 3 hónap után.

Hát...most az lesz a jó hogy ha "úgy"nem is költözök el akkor sem leszek itthon sokat...mert a fősulira ingázni fogok...ami azt jelenti kb. hogy 5-6fele indulok és 5-6fele jövök...valószínűleg a barátomhoz fogok menni mert közelebb van a buszmegálló!

Anyu most sincs itton sátrazik...péntekig...és akkor meg dolgozik...stb. ritkán találkozunk már,...és azért annyira nagyon nem elviselhetetlen...néha kimondottan jó fej...néha meg...nah mindegy majd meglátom mi lesz a jövőt illetően!

A kg-kkal kapcsolatban meg én még ezt a 42is soknak találom...ezzel kapcsolatban beteg vagyok...és nem tudok egyedűl tenni ellene...nem isgazán akarok!

A barátom nagyon sok minden tud...de nem mindent!

Szia Leni!

Szedek aszpirines vérhigítót.Mondták,hogy fél évíg nyugodtan szedjem.Ez volt az első trombózis.Voltam hematológián,nem találtak semmit.Azt mondták,a munkámtól lehet.Sokat állok.A Pánikbetegséggel van nagyobb bajom.Most gyógyszereznek,de nem tudom,mi lesz utánna.Azért köszi!!

Sziasztok!

Nem voltam pár napig, és most hosszan-hosszan olvastam amiket írtatok, mert látom, pörög a fórum rendesen :)

Petra: Úgy emlékszem Móni írta, hogy a gyámügynél el lehet intézni, hogy Te kapd meg azt a pénzt (árvasági, családi pótlék stb.) ami utánad jár, és amit az anyukád vesz fel. Igaza van! Nekem volt egy barátnőm, aki így ment albérletbe! Az árvasági ráadásul, amennyire én tudom, nem is kevés pénz!

Én is azt javasolnám, hogy minél hamarabb költözz el otthonról, és intézd el a gyámügynél, hogy Te kapd meg a pénzed! Ha ezt sikerül elintézned, akkor meglátod, hogy büszke is leszel magadra, hogy milyen ügyes vagy! Ez majd önbizalmat ad!

És, ha elköltözöl otthonról, sokkal nagyobb esélyed van a gyógyulásra. Főleg, mert ott van a párod, aki nagyon szeret, és mindenben Melletted áll.

Bogyó véleményét sajnos nem egészen osztom azzal kapcsolatban, hogy próbáld megérteni az anyukádat. Én azt hiszem, hogy ehhez a lépéshez még túl nagyok a sérelmeid, a lelki fájdalmaid.

Nem mondom, hogy az a helyes, ahogy én tettem, de nekem segített a távolság a szüleimtől.

17 évesen kirúgtak otthonról. Az iskolámtól 180 km-re költöztem a keresztapámékhoz, és kollégistaként csináltam végig a középsuliban az utolsó évet. Hetente egyszer találkoztam az apámmal, akkor adott pénzt mindig a vonat és kollégiumi költségeimre.

Miután leérettségiztem, hazahívtak. Segítettem az épülő házuknál, azután gyorsan megint rosszabbra fordult a dolog. Akkor már pár hónapja volt munkhalyem, úgyhogy egyik napról a másikra elköltöztem albérletbe. Két kis szatyorral indultam el otthonról. Sosem felejtem el az első estét az albérleti szobámban. Ültem az ágyon és bámultam a nyitott szekrényt, ahol szép rendben sorakozott az a két-három váltás ruhám, amit gyorsan be tudtam pakolni, és arra gondoltam, hogy: "végre szabad vagyok!". És ahogy ez az eszembe jutott, észrevettem valamit: már nem fájt a gyomrom! Éveken keresztül észre sem vettem, hogy a gyomrom folyamatos görcsben volt, és mindig fájt, sajgott. Azt hiszem, ezt hívják gyomoridegnek. Fel sem tűnt, hogy ezzel éltem együtt. Csak ott, ahogy ültem, és a saját szabadságom gondolatától kezdtem megrészegülni, akkor éreztem, hogy valahogy olyan jó érzés van a gyomromban, nincs görcsben az egész...

És, bár, nekem nem volt olyan barátom, aki mellettem állt volna (aki volt, az csak "pótléknak" használt a már meglévő barátnője mellé... de ez hosszú történet...), tulajdonképpen nem volt semmim és senkim, mégis sokkal boldogabb voltam akkor úgy, egyedül.

Később a kapcsolatom tovább romlott a szüleimmel. Pontosabban az Apámmal... Olyannyira, hogy azt mondta, hogy kitagad, és hallani sem akar rólam.

Kilenc évig nem beszéltünk. Azaz, én azalatt többször megpróbáltam kibékülni Vele, de Ő mindig elutasított. Még akkor is csak összevesztünk, és vagdostuk egymás fejéhez a régi sérelmeket, amikor fényképet küldtem Neki az esküvőmről...

Nekem nagyon jó volt az a kilenc év abból a szempontból, hogy rendbetegyem a saját életem, és immár lelkileg erősen, rendbetegyem a kapcsolatomat a szüleimmel (apámmal, és a nevelőanyámmal). Most már teljesen másképp nézek rájuk, és Ők is rám. Mindannyian sokat tanultuk ebből a kilenc év távolságból.

Nem mondom, hogy így kell csinálni, csak annyit, hogy nekem ez az út vált be. És most jól vagyok. A szüleim pedig már szeretnek. Annyi szeretetet kapok tőlük, amennyit egész gyerekkoromban soha nem kaptam...

Szerintem mindenképpen vedd a saját kezedbe a sorsod! És még valami: nagyon-nagyon sovány vagy!!! A magasságodhoz képest a minimum a 48 kg volna, de talán még az is kevéske. A 42 kg iszonyatosan kevés!!! Neked már nem kell, nagyon nem kellene fogyókúráznod.

Ebből a szempontból is jobb lenne, ha elköltöznél otthonról, mert a barátod tudna Rád figyelni, hogy egyél rendesen. Jut eszembe: ugye a barátod tud a gondjaidról? Ugye Ővele meg tudod ezeket beszélni?

Tudod, az én párom is utált enni, és az Ő anyukája sem volt hajlandó figyelembe venni, hogy Ő miket szeret. Hogy utálja a zsíros ételeket, a cupákos húsokat stb. Amikor megismertem a 185 cm magasságához 68 kg volt, és szinte zörögtek a csontjai. Én nem erőltettem sosem, hogy egyen, úgy mint az anyukája (az anyukájának mindig az az első kérdése a páromhoz, hogy: "Ettél már fiam? Ma mit ettél fiam?", és állandóan akkora adagokat tesz a tányérjába, amit képtelenség megenni. Persze, hogy ettől elment az evéstől a kedve mindig...

Én ezzel szemben sosem erőltettem, hogy egyen, csak igyekeztem mindig azt főzni, amit szeret. Kisebb méretű tányérokat használtam, mint otthon az anyukája, és mindig hagytam, hogy Ő maga szedjen magának... később, amikor már engedte, hogy én szedjek neki, akkor is kínosan ügyeltem arra, hogy sose szedjek Neki túl sokat.

Mostanára (lassan 8 év alatt) sikerült 78 kg-ra felhíznia, ami még mindig nem igazán sok a 185 cm magasságához.

Azt hiszem, hogy Neked is sikerülhetne rendezned az étkezéssel, és a súlyoddal kapcsolatos problémáidat, ha elköltöznél otthonról, és szeretetteljes légkörben élnéd az életed!

Ildikó: többször volt trombózisod? Szedsz rá valamit? Syncumart, vagy valamit? Mert, ha igen, akkor nincs okod félni a rögöktől, hiszen a vérhígító direkt ezt a célt szolgálja, hogy többé ne kelljen a rögöktől félni.

Ha nem szedsz, akkor meg lehet, hogy kellene egy PCR vizsgálatot csináltatnod a haematológián, mert a visszatérő trombózis lehet genetikai eredetű is.

Nnnna, megyek, mert bömbizik nagyon a kicsi fiam. Megint éhesek vagyunk azt hiszem ;)

Sziasztok:

Leni

Igen én is kezdetben féltem attól hogy felismer valaki...de rájöttem hogy jó hogy elmondhatom valakinek ami bánt...és tanácsokat is adnak ha tudnak...jó érzés látni hogy vannak olyan emberkék is akiket érdekel a problémám...és ez fordítva is igaz!

Ő aludni én se tudok éjjel mindig 3fele alszok el addig olvasok vagy bámulom a plafont...aztán reggel meg nap közben nem bírok magamhoz térni...azért van mert nem eszünk...ettől még feszültebb a szervezet...plusz még idegesítjük magunkat...hm...nagyon szar!!!

Jó reggelt mindenkinek!

Örömmel látom,h nem maradtam ki semmiből az este!

Bocsi az önzésért!

Van erre valaki,egyábként?

Magának külön jó estét!Képzelje,rájöttem mitől vagyok rosszul!A Xanax.Már megint az jön,hogy nem bírom a bogyót,párdon,az orvosságot.E-le-gem van!Se vele,se nélküle!

Amúgy jó estét mindenkinek,de mindjárt jé éjszakát is,leteszem magam,és reménykedem,holnap jobb lesz.

Most értem haza :)!!!

Légy jó és jó éjt!

Sziasztok lányok!

Hol voltatok eddig?

Sajnos mennem kell!Holnap gyertek napközben is!!!

Pusz mindenki

Így van!MIndent bele!

Fel a fejjel!

Nem rontottál el semmit sem!!!És ne tessék haragudni a kislányért.Magamban én is így nevezlek...:)Nem mert gyereknek hiszlek,hanem szeretetből.:)

Végig futottam itt,és most nem nézem melyik hsz ez,egyszerre megy minden.Nem kisebb a problémád mint Petráé,vagy bárki másé.Valamiért Petrából megindult minden kifele.Ez jó.Próbálj meg úgy írni ahogy nekem szoktál.Akik eddig ide jöttek,egyikük sem fog bántani azért amit írsz.Én nem mondhatom el helyetted,mert nem szabad ilyet tenni,még privátban sem.Nagyvonalakban igen,de nem lehet "kiteregetni" más baját,így hát...Bátran kislány,szókincs oké,a helyesírás is,köpjed!Csak így tudnak segíteni,ha kinyílsz.