Depresszió (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Depresszió
És most úgy érzed hogy azóta is jól vagy??????
Ha igen, akkor gratula, ügyes voltál.
Lassan jelentkezhetem a Nagy fogyás-ra a TV2-ben. :(
Tényleg, a doki sem mondta, hogy vékony vagyok.
Hm megígérni még maganak se tudok semmit...hm...ma ettem kicsit egy puffasztott rizs szeletet meg egy natur joghurtot...persze utána 2óra kondi :))!!!
Hát elég ki halt az oldal mostanában!!!
Nem ismerem,kíváncsi lennék mi az ami megfogott vele kapcsolatban!?
Mik azok az elvek,amiket megoszt a beteggel,mit érzel ebből a sajátodnak?
Nem biztos,h túl jó ha "gondolkodsz",és az elméd számára gyűjtöd a táplálékot!
Pusz neked!Millió!(Ment a privi)
Szia, nagyon ari vagy, de annyi teendőm összetorlódott hogy nem tudtam előbb ideülni.
holnap reggel frissen és kipihenten fogok válaszolni, mert mostanra kilugozódott az agyam.
Ja és tudjátok mit olvasok? Feldmár Andrást, és baromira élvezem a pasi életszemléletét, meg azt a látásmódot ahogy a depiről és öngyilkosságról nyilatkozik. Nem semmi egy fazon, kicsit huzatos, de én éppen ezeket szeretem.
Ő amúgy egy híres( hírhedt) pszichoterapeuta, aki igen sajátságos elveket vall és így gyógyít, jól-rosszul, erről mesél a könyvben, őszintén.
Tanulságos ,élveztes és elgondolkodtató.
Ismeritek Őt???????
Fánikám!
Nagy a csend körülötted!Mi újság!Vártam a válaszod egész délután!
Írj!Puszi neked,és mindenkinek
Petra, ha még itt vagy és olvasol, akkor annyit szeretnék mondani neked hogy ezt a kis időt amíg egyedül leszel, használd ki arra hogy átgondoljad a dolgaidat, és hogy a neked legjobb döntést tudjad meghozni, ahogy Leni is írja, nem felindulásból, hanem higgadtan, átgondolva.
Nem vagy te sem buta sem pedig egy elveszett csaj, menni fog, meglátod, csak időt és nyugalmat adj magadnak, ez a lényeg.
Ja és ígérd meg hogy vigyázol magadra, a testedre is, és hogy eszel legalább egy keveset....ugye ezt megígéred nekem így "ismeretlenül" is?????
Szia!!!
Igen én is úgy vettem észre hogy hát...anyósom nem repesne az örömtől ha oda költöznék...meg hát nem is így képzeltem el azt hogy össze költözzek a párommal! És nem is teszem ezt még meg!
Úgy szeretnék majd oda költözni hogy az egy boldog döntés legyen...ne pedig kényszer megoldás!!! Meg hát igen attól félek hogy ha ott lennék mindig akkor jönnének a bajok!!!
Most pár napig nem leszek itthon ha minden igaz mert megyek mamámékhoz...mert elutaznak és vigyázok az állatokra...hm jó lenne ha össze jönne mert kicsit elbújhatnék a világ elől...és nem csak itt a szobámban savanyodnék...ott kintlehetnék a levegőn...egyedűl és nyugodtan!!! Hm...azt hiszem jót tenne!!!
Szia Petra!
Én most olvastam csak, hogy mi történt! Én azon nem döbbenek annyira, hogy anyukád elzavart otthonról, mert nem egy ilyet láttam, hallottam már, sőt, engem is kidobtak otthonról 17 évesen... majd azután, ahogy leérettségiztem, az apám visszahívott... majd ahogy segítettem az épülő házuknál, és már be lehetett költözni, a nevelőanyámmal megint annyira összekaptunk, hogy azt mondta, hogy ha valami nem tetszik, akkor ki lehet költözni a kutya mellé a kutyaházba, vagy akárhova, ahova tetszik... Nnnna, akkor léptem le otthonról másodjára, de akkor végérvényesen.
Egy időben munka mellett másodállást vállaltam (egy belgyógyászati klinikán takarítottam délután öttől kilencig), ott ismertem meg egy 16 éves lányt, akit kirúgott otthonról az anyukája (és igazából Ő sem nagyon akart otthon maradni, mert a nevelőapja mindig verte, és többször is volt már kórházban bordatöréssel, és egyéb nyolc napon túl gyógyuló sérülésekkel), és albérletben lakott (később én is kivettem ott egy szobát, és pár hónapig együtt laktunk abban az albérletben, amíg én nem tudtam elintézni, hogy felvegyenek a nővérszállóra...), és minden nap iskola után jött takarítani a klinikára.
Az biztos, hogy nehéz dolog hirtelen ilyen drasztikus módon kiesni a megszokott környezetből, a családból, de én azt gondolom, hogy emellett egy nagy lehetőség is arra, hogy az ember a saját lábára álljon. Persze, belőlem csak a saját szubjektív meglátásom és tapasztalatom beszél...
Másrészt viszont a barátodhoz odaköltözni... lehet, hogy cseberből veder, főleg, ha az anyukája nem is ajánlotta fel, hogy költözz oda, hanem a hárító "nem lehet ebbe beleszólni" volt a reakciója. Nem tűnik úgy, mintha kitörő örömmel fogadna.
Kb. két évvel ezelőtt az egyik munkatársamat (akkor volt 21 éves) is kirúgta otthonról az anyukája. Neki a barátja anyukája felajánlotta, hogy költözzön hozzájuk, és úgy is tett. Jó is volt neki ott, mert a barátja szülei nagyon szerették, a fiú nagymamája pedig szinte a tenyerén hordozta. Csakhogy később nagyon összeveszett a barátjával, és így visszaköltözött az anyukájához, akivel időközben úgy-ahogy kibékült. Úgy tudom, azóta ismét kibékült a barátjával, de, hogy hol lakik jelenleg, nem tudom...
Nem pletykálni akartam ezzel :) Csak azt akartam leírni, hogy szerintem nem feltétlenül az a legjobb megoldás, ha a barátodhoz költözöl, vagy, ha mégis, akkor ez talán jobb, ha csak átmeneti megoldás.
Ha úgy döntessz, hogy elköltözöl otthonról, akkor mindenképpen el kell intézned, hogy az árvaságit, és a családi pótlékot Te kapd.
Persze, tudom, hogy a főiskola mellett elköltözni otthonról, és fenntartani magad nehéz dolog, de most nyár van, át tudod még gondolni az egészet, akár halaszthatsz is egy évet, vagy vehetsz fel diákhitelt, átmehetsz levelezőre, és esetleg könnyebben dolgozhatsz így, ha a szakod úgy engedi, szerintem rengeteg megoldásféle létezik, ha úgy döntessz, hogy lerázod magadról a béklyóidat.
Szerintem néha nem nagy baj, ha az élet felráz minket egy kicsit, mert amíg kapkodunk és agyalunk, hogy mit hogyan is kellene elrendezni, hogyan is oldjuk meg, hogy valahogy életben maradjunk, hogyan is egyensúlyozzunk a kötélen, addig nem tudunk azon agyalni, hogy utáljuk magunkat, és az ebből adódó összes többi betegséggel... Persze, ez is csak az én szubjektumom, mert lehet, hogy másoknál másképp van, csak nálam működnek így, az ilyen "rázós" élethelyzetek.
Most mindenesetre látom, hogy visszaköltöztél, és anyukád átgondolta a dolgot. Szerintem jól döntessz, ha amint tudsz tényleg elmész otthonról, de lehet, hogy jobb, ha nem első felindulásból mész, hanem szépen átgondolod, a helyzetedet amennyire lehet előre lefixálod, elrendezed, hogy ha lehet, ne ugorj felkészületlenül a mély vízbe.
A bicikli eladása szerintem is csak nagyon átmeneti megoldás. Hetvenezer forint nem egy akkora összeg, amivel hosszabb távon tervezni lehet... havi hetvenezerrel már inkább...
Nnnna, mindenesetre kitartás Neked! És nyugika, úgyis a legjobb döntést fogod meghozni!
Szia:
Leni
Szia!!!
Miben nyilvánult meg az hogy nem bírod elviselni a családodat?
Hm hát az volt tegnap hogy itthon voltam délután és olvastam szokás szerint és majdnem elaludtam anyám bejött és mondja vigyem le a kutyát...de látta hogy majdnem alszok...azt felkelek nem is szóltam neki semmit...és elindultam hogy levigyem és tök ideg volt...amugy szerintem azért volt ilyen mert bátyámék itt buliztak én meg nem pakoltam el utánuk...nah és akkor elkezdet velem ordíbálni...azt levitte a kutyát én meg elmentem...!!!
Hm...de most megint itthon vagyok...mert...tényleg kicsit higgadtaban is mérlegeltem a dolgokat...nem mehetek csak úgy oda a barátomhoz...anyosóm is...hát nem tudom de a barátom elmondta neki hogy mi van és nem mondta hogy menjek oda azt mondta ebbe nem lehet bele szólni...!
Na,akkor ma megy a privát levél...
Eszti,ez a két lány esete itt,húúú,ez döbbenet!!!Mi,a "veteránok" nem tudunk magunkon segíteni,hogy lehetne nekik?
Úgy veszem észre,még Bogyó is tehetetlen,pedig ő itt a legjózanabb.
Sziasztok!
Köszönöm mindenkinek az elismerő hozzászólásokat!Igazán aranyosak vagytok!
Petra!
Mi történt,ami miatt úgy döntött anyukád,h nincs helyed otthon?
Ez tudod megint az a téma,amiben borzasztó nehéz akár nég tanácsoz is adni!
A kerékpárodért kb.:40%-os értékcsökkenésen ment keresztül,úgy,h biztos nem kapsz érte annyit amennyit elterveztél!Mire lesz majd elég?Egy havi megélhetésre?Utána pedig kerékpárod sem lesz!Még ha 70 000-et kapsz is érte,akkor is feléled pillanatok alatt,és utána költhetsz a közlekedési eszközökre,heljuss valahova,ahova azelőtt kerékprral mentél!Azonkívül egy jó kikapcsolódási lehetőség,és a pároddal közösen is űzhetitek!
Mérlegelj!Segít e rajtad annyit ha eladod,mint amennyit vársz tőle?
Nyugodj meg!A lényeg,h jó helyen vagy!Majd kialakul minden,csak ne csapd be magadat,légy őszinte magadhoz,és akkor biztos a helyes utat sikerül választanod!Valószínüleg ha mgadba nézel valahol mélyen látod,h te akartad,h így alakuljon!Az már egy más kérdés,h anyukádat mi vezérelte amikor így döntött,és helyes e a tette vagy sem!A kettőt nem szabad összekeverni!
A juttatásaidat,szerintem az OEP-nél kellene intézni!Lehet,h az önkormányzatnál is jelenteni kell!Nézz utána minél hamarabb!
Kívánom neked,h sikerüljön a helyes utat megtalálnod,ne más útját próbáld járni,ne azt amit más mond,mert számára az az előnyösebb,próbáld megvizsgálni magad,és a saját elképzeléseidet megvalósítani!
Szia,és sziasztok!
Sziasztok, megérkeztünk a Balcsiról, és most rendezem soraimat itthon. Mindjárt visszaolvaslak benneteket.
Hogy milyen volt a nyaralás?
Őszintén?
Nagyon döbbenetes és szomorú felfedezést kellett hogy tegyek: már túlságosan beteg vagyok ahhoz is, hogy folyamatosan elviseljem a családomat magam körül.
Rettenetes ilyent írnom,mert nagyon szeretem őket, de ez az igazság, és én megfogadtam magamnak hogy nem fogok kertelni soha többé.
Petra, mi az hogy kidobtak otthonról????????
Hogyan, csak úgy?????????????
ILYENT NEM LEHET CSINÁLNI!!!!!!!!!!!!!
A juttatások átiratását tényleg ne hagyd ki! Nem tudom hol kell ezeket igényelni, de talán önkormányzatnál, vki biztos tudja itt. Kéne vmit fizetned azért, hogy a barátodnál lakhass, vagy arra kell, hogy élj vmiből? Utóbbira lehet, hogy elég a juttatás, nem tudom az mennyi.
Probálj meg ne anyukáddal foglalkozni, hanem inkább a barátoddal.
Igen ki! Hát az biztos hogy beszélek mamámékkal másom nincs...meg ami jár rám pénz azt magamra íratom hogy én kapjam ne anyám...mivel nagykorú vagyok már én kapom elvileg ha kérvényezem...csak nem tudom hol kell...nah majd megoldom!
Meg van egy nagyon drága bringám,...megpróbálom eladni...ha 70-80ezret kapok érte már az is jól jön bár tudom hogy többet ér de nem izgat csak adjanak valamennyit és kész!!!:(
CSak annyit tudok hogy megbolondulok...:((!!!
További ajánlott fórumok:
- Stressz, szorongás, pánikbetegség, depresszió?Gyógyszer nélkül van megoldás?
- Gyógyszerfüggőség, depresszió, szorongás, pánik... van kiút!
- Egy kedves szó a depresszió ellen
- Szülés utáni depresszió 2014
- Mindent elvesztettem a depresszió miatt
- Teljesen egyedül elszigetelve egy másik országban. Depresszió. Nem tudom, hogy mi segítene