Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Babák & Mamák témák » Csenge, akit már nagyon vártunk cikk

Csenge, akit már nagyon vártunk


Ez a második szülésem története, elég friss, két hónapos élmény. Talán ezért is ezzel kezdem.

A nagyfiam születése egy másik történet lesz...

Elég sokáig vonakodtam, nem igazán akartam második gyereket. Elgondolkodtam, nekem három testvérem van. Neki miért ne legyen valaki, akire mindig számíthat?

Csenge, akit már nagyon vártunk

Van egy 4,5 éves Gergőm, aki már nagyon kistesót szeretett volna. Én persze nem annyira és akkoriban anyagilag sem álltunk a legjobban, talán ezért is vonakodtam. Gondoltam, úgyis kiforrnak a dolgok, belevágtunk a projektbe. Nyolc hónap próbálkozás után, mikor már kicsit kételkedtem a sikerben, sírva mutattam a férjemnek a kétcsíkos tesztet.


Innen kezdve elkezdődtek az állandó hányások, rosszullétek, de a 16. héttől mintha elvágták volna. Fogadott orvosom nem volt, mindig az épp műszakban lévő orvos vizsgált. A férjem közben újra munkába állt, úgyhogy szerencsére meg tudtuk fogadni a világon számomra legkedvesebb doktornőt.

A terhesség problémamentesen zajlott. Eljött a kiírt dátum, 2009. 11. 19. Persze semmi jele nem volt, hogy Csenge idekint is szét akarna nézni. Minden nap NST, minden második nap amnioscopia. A férjem nem kapott szabit (mivel még akkor kezdett), így minden nap egyedül kocsikáztam be a vizsgálatra.

November 26-án mentem amnioscopiára, magzatvíz tiszta, de a dr. nő mondta, h másnap mindenképp be kell feküdnöm, mert betöltöttük a 41. hetet. Mit mondjak, nem voltam tul boldog.


Már a vizsgálat után olyan furcsán éreztem magam. A nyákdugó már 2 nappal előtte elment. Hazamentem, tettem a dolgom, déltől fájdogált a hasam, mintha meg akarna jönni, gyenge kis görcsök voltak. Gondoltam jóslófájás, még elsétáltam anyukámhoz. A fájások rendszeresek voltak, este 9-re már 5 percesek. Gondoltam, csak bemegyek a kórházba, az a biztos. Tesóm bevitt. Épp az én doktornőm ügyelt. Megvizsgált, alig kétujjnyi, ezek még csak jóslófájások, de NST-re tesz és meglátjuk. Tesómat hazaküldtem, hogy ne várjon feleslegesen.

Az NST mutatta az egyre erősödő fájásokat, és mivel az időm is lejárt, mondta a dr. nő, hogy burokrepesztés lesz. Gyors előkészítés, vissza az ágyra. Burokrepesztés megvolt, oxitocin is bekötve, olyan erős fájások jöttek, hogy azt hittem, nem bírom ki. Csak a tolófájásra vártam, tudtam, akkor már nem sok lesz hátra. A szülésznő közben szundikált az ágy mellett, mondta, ha "kakilni" kell, szóljak.

Innen kezdve nagyon gyorsan ment minden, jött a tolófájás és harmadik tolásra megszületett az én Csenge babám, 3850 grammal és 55 centivel. Az egész négy óra volt varrással együtt.


Egyből felsírt a kis Drágám, odatették a mellkasomra és csak néztük egymást, potyogtak a könnyeim. Megszületett, végigcsináltam egyedül. Mert kint senki nem várt rám, de nem is bántam, csak azt h túl vagyok rajta és itt az én szép és egészséges kislányom.


Egy kis Tündér azóta is, s most is mikor ránézek valamilyen leírhatatlan boldogságot érzek. Van két gyönyörű gyermekünk, teljes lett a családunk.




Írta: Indi26, 2010. február 22. 10:03
Fórumozz a témáról: Csenge, akit már nagyon vártunk fórum (eddig 10 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook