Császárral szülő és tápszeres babát nevelő szülők írjatok! (beszélgetés)

Sziasztok!

Asszem bújik kifelé a jobb felső szemfogunk. . . . éjjel óta 3 kakis pelus, nem evés, nyűgösség, stb. . . . után van egy jó nagy dudor és már ki is van fehéredve. . . .

Csak nagyon felülről jön. . . Nem tom értitek-e mit akarok mondani? Valakinél megvan már a szemfog?

mi nem tervezünk többet, 2-nél megállunk

a 3. már kockázatos nagyon a csontjaim miatt.

Még jó lenne őket felnőni látni....

Hát jó nekem sem volt,de ennyire rossz sem,sajnálom,hogy nektek ilyen sok baj összejött:(

A következő babánál mindenkinek legyen jó élmény a szülés!

Köszönöm.. :)

Azt mondta a dokim, hogy ha tovább hordom a picit, a szülésnél bajom lehetett volna.. A véralvadással kapcsolatos terhességi betegség, lényeg, hogy elvérezhettem volna a szülésnél.. valami ilyesmi.. vagy, ha nem akkor a szerveim károsodhattak volna..

Gyulán szültem. A Hellp szindróma mit takar? Valami pánik betegség?

A Te babád is nagyon szép :-)

Szia!

Milyen gond van a székletével???

Hol szültél? Nekem is rossz élmény volt a szülés, de a pici feledteti velem.. Nekem Hellp szindrómám lett, ezért szültem előbb 1 hónappal.. Az epidurális nem hatott, csak kb. 50 %-ban, így el kellett altatniuk, csak 2 nap múlva láthattam először a fiamat.. de már halványulnak az emlékek, pedig csak 3 hónapja volt.. Tényleg szép babád van.. :)

Sziasztok. Ma találtam meg ezt az oldalt, mert gond van a kisfiam székletével (zöld széklet egy másik körben). Én is császárral szültem. Programozott volt, mivel egy pár éve volt egy balesetem maradandó károsodásokkal. Nem féltem, minden terv szerűen haladt, a terhességet is imádtam. Befektettek egy héttel hamarabb a megbeszélt idő előtt, mivel nagyon bevizesedtem. Kiderült, hogy kevesebb a magzatvizem és folydogált is, de nem nagyon törődtek vele. Eljutottunk a nagy napig. Elaltattak terhesség alatt kialakult sérvek miatt. Nagyon féltem a műtőasztalon. Amikor felébredtem, már a szobában voltam, hozták Dávidot. Elmondhatatlan volt az érzés. Miután elvitték, megkezdődött a harc. Az említett sérvek miatt nem tudtam és nem is tudok hanyatt feküdni. Csak úgy lehetett. (a terhesség 9. hónapjában is hason aludtam) A nővér aznap még segített, feláltunk, de szerintem nektek nem kell elmondani, milyen érzés volt. Másnap már nem segítettek. Azt mondták, hogy egyedül is meg kell tanulni felkelni. Szoptatás előtt már egy órával elkezdtem felkászálódni, kínlódva a könnyeimmel. A szobatársaim is megsirattak, nem segítettek az ápolók. Most már eltelt több mint két hónap. A kisfiunk eltereli a figyelmemet, de a rossz élményt nem tudom, hogy mikorra felejti el az ember, ha egyáltalán elfelejtheti. Nme jó élmény. Sajnos nem tapasztalhatom meg a rendes szülést, pedig nagyon vágytam és vágyom is rá. A mi picúrunk nagyon gyarapszik és gyönyörű baba. A tejcsim még szülés előtt megindult, nekem nem volt vele problémám.

Bízom benne, hogy a második picúrnál kaphatok egy kicsit jobb élményt az első császárnál. SZép estét nektek.

Jaj szegény Izike :(

olyan rossz amig csak sírással jelzik hogy baj van :(

Hédikém is sokat sirt nyűglödött ma :(

Ó,szegénykém :(

Mi is szenvedünk ettől a melegtől,hát még Ők...és főleg az a gond,hogy még nem tudnak szólni.

Mi most voltunk csak kint egy órácskát,de Angika is elég nyűgös volt egész nap,aludni se nagyon akart...

Nagyon nem jól bírjuk ezt a meleget. . . Izit már kétszer fürdettük meg. Elmentünk kenyeret venni meg kicsit sétálni. Aztán hazajöttünk, etettem Izit és nem is láttam semmit rajta. S

zépen nyelte a kaját aztán egyszercsak kihányt mindent. . . Na gyorsan egy hűsítő pancsi és most eg szál pelusba van.

Annyira sajnálom, hogy nem tud még beszélni és nem tud szólni, hogy rosszul van, vagy hogy mi a baja. . Gondolom a sétánál nagyon felmelegedett és azért hányt. Annyira sajnálom a lelkemet:(

Nagyon jó hogy megosztottad ezt velünk:) Nekem is pokol volt az első hónap,pedig nem volt koraszülött.Mégis úgy éreztem,a babámat is megviselte,hogy nem magától született,hanem csak úgy hirtelen kivették...A nem hízás is rossz volt.Most 10 hetes a babám,és mi is poklokat álltuk ki,iszonyatos hasfájósság volt nálunk is.Sokszor már sikítva sírt,órákig,mire nagy nehezen kijött egy kis puki...Sokszor vele sírtam.Pár napja vettem észre,hogy jobb a helyzet,már nem fáj annyit a pocakja,nagyon reménykedek,hátha elnövi mostmár teljesen.

Mennyi idős most a babád?A hozzátáplálásnál nem volt gond?Mikor kezdted?Jól fogadta?Meddig volt az a nagyon nehéz időszakod vele?Én már százszor jobban vagyok,mint az elején,de néha még előfordul,hogy befordulok,ilyenkor ha tehetem,beteszem a picit a babakocsiba,elmegyünk sétálni,kiszellőztetem a fejem,és igyekszem arra gondolni,hogy milyen szerencsés vagyok,hogy ilyen tündéri kisbabám van,és hogy milyen hamar összejött:) Jó esetben összefutok ismerőssel,akivel beszélhetek pár szót,akármiről,és akkor utána jobb egy kicsit.Az a baj,hogy eléggé magányosnak érzem itt magam,ebben a faluban,senkim sincs itt,és olyan jó lenne,ha néha rámnyitná valaki az ajtót,nem lennék mindig egyedül a babával.

Nagyon sok kismama depis, mert annyi mindennek meg kell felelni hogy nem is tudjuk, merre szaladjunk. Csak sokan nem mernek erről beszélni. Én is poklot éltem át.....de én két dolog miatt:

1.

Iza nagyon hasfájós volt ezért éjjel nappal sírt 4 hónapon át-no meg koraszülöttségéből kiindulva már tom, hogy ő még nem akart kibújni, jól érezte magát és az idegrendszere sem állt még készen az itteni életre.

Nagyon leterhelt, hogy nem evett- ez a második oka a depimnek- és nem is hízott.

Én fejtem ameddig tudtam de hasfájós volt így csak egy bizonyos tápit kapott amitől hipp-hopp megszűntek a fájdalmai és kezdett 4 hónap után nézelődni!!!!

De az nagyon kikészített, hogy reggel egy kávét sem tudtam meginni, mert Izi sírva kelt és nem hagyta abba csak pár percre.....És ezt hajnalig művelte:(((

Egyedül voltam/vagyok a lánnyal, csak Apácska a segítségem este meg hétvégén.

Nyüstöltem az evéset is mert annyira nem evett, hogy attól rettegtem, hogy mikor szárad ki.

Az igaz, hogy a 34-35. hét nem annyira hamar van, de Neki hamar volt....Szerintem Ő benn maradt volna még vagy 4-6 hetet a pocimban és akkor nem is ltt volna semmi baj...

Nem alakult ki a szopó-nyelő reflex így azt is meg kellett tanítani neki.

Szóval nehezen indult de mára legalább annyira csodálatosabb az élet Vele:)))

pont az hogy tudtam mire számitsak :)

megmaradt hogy hogyan fáj legkevésbé a felülés és a mozgás, valamint nem utolsó sorban tudod mit csinálj a babával

nem esel kétségbe ha nem szopij mert tudod tápin is felnö, nem görcsölsz hogy a tejcsi nem lövel be azonnal csak a 3-4 napon

ez a sok kis apróság könnyebbé teszi