Betegség utáni szexstop, mit tegyek? (beszélgetés)

Vagy nyolcszor elolvastam ezt és még mindig nem értem.... Engem végtelenül elszomorított és elriasztott volna...

Hozzáteszem nincs sok tapasztalatom a férfiakkal, 21 éve szerencsésen rátaláltam arra akit mások egy életen át keresnek...

Hát nem tudom. Nehéz olyan párt találni, akiben minden szuper tökéletes. Valamelyik téren biztos vannak (ez ránk nőkre is persze érvényes) erősségei és kevésbé erős oldalai egy partnernek.

Most például egy olyan kapcsolatban, ahol egyik félnek se különösebb érték a szexuális élet, biztos jól elvannak akár 2 havi egy együttléttel mondjuk, de biztos(?) nagyon szerethetik egymást, úgy plátóian... Ha nekik egy jó, biztosan boldogok.

De, ha az egyik félnek mások az igényei mondjuk heti 2 együttlét, akkor durván borul minden, és lehet erőltetni szerintem milyen jólelkú, aranyos rendes ember a másik, az egyik fél mindig szenvedni fog, a másik meg fel sem fogja lehet, mi a gond.

Persze, a normális szexuális élet sem ér fabatkát sem, ha mondjuk folyton megcsalna a másik, vagy egyébként egy faragatlan, érdektelen valaki lenne, akivel nincs közös téma.

Jó, az aszexuális csak egy eshetőség volt, én abból indultam ki, ami a volt házasságomban és a mostani vagy hét éves kapcsolatom között van különbség. Ég és föld. Egy lagymatag, valójában a szex nélkül is jól meglévő és egy érzelemgazdag, és szexet szerető férfi közti különbség. Hát hatalmas különbségek lehetnek két férfi között. Ez biztos.

Mondjuk abban lehet valami, hogy a mostani Párod a pornóban valamiért passzív szexet keresett. Kérdés miért. Miért félt a tettektől. Írod a volt feleségét..., hát az biztos, hogy egy nő is tud nagy sebeket okozni egy férfinak. Lehet, emiatt is zárkózik, meg a súlyos betegsége miatt átértékelődtek benne az élet dolgai stb. Persze, ez komoly dolog egy súlyos betegségen átmenni, de - ez az én véleményem - nem jobb lenne, megpróbálnotok újra egymást szeretve (a testi szerelmet is beleérve)újrakezdeni, és megélni az életet tényleg újra az örömeivel együtt. Szerintem a szex egy párkapcsolatban nagyon is alkalmas az érzelmek legjobb kifejezésére, oda-vissza erősíti a kapcsolatot. Szerintem minél kevesebb lesz egy kapcsolatban a testi közelség, egyre inkább gyengülhet a kapcsolat.

Igen, ez nagy igazság, hogy mindenhez két ember kell.

Elrontani is, meg helyre hozni is.

Az azért már gond, ha - szerinted: "elnéz minden vonzó mellett". De másik kérdés, hogy Te vonzónak érzed-e magad mellette? Mert, ha nem, ezt ő is érzi, már a Párod, és szerintem a férfak ezt tuti megérzik, ha a nő nem érzi magát jól a bőrében. Tapasztalatból tudom, én sem vagyok olyan formában, mint a szülésem előtt, van rajtam felesleg, igaz, ezt a mostani Párom "nőies termékenységnek" mondta. A volt férjem, pedig leírt, mint nőt, mert nem voltam már az a 62-es derekú nő a szülésem után, akit elvett. Nem is akart hozzám nyúlni nagyon, igaz, előtte sem volt nagyon szexorientált - így utólag már értve. A súlyfeleslegem a volt férjemnek csak "magyarázkodás" (is) volt a saját aszexualitására. A mostani Párom hiába idősebb nála 18 évvel, a két férfi szexualitáshoz való viszonya ég és föld egymástól.

Így, ahogy leírod, a Te Párod nekem eléggé aszexuálisnak tűnik. A pornóról nekünk is volt anno vitán a mostani Párommal, de ő néha nézte tévében, igaz, néha én is néztem (de én lopva, ne bántsam meg, ha észreveszi...), de, ha én észrevettem, rosszul esett (nem voltam valami igazságos), ő meg azt mondta, a pornó egy film, nem hús-vér nő, bele-belenéz néha, de neki a hús-vér nő az ad igazi izgalmat. És ugyan melyik férfi ne nézne néha. A gond akkor van, ha a hús-vér nőt hanyagolja maga mellett miatta.

:DDD

És a hattal még szerény is voltál! :DDD

Egyet se!!! :DDD

Inkább próbálj meg élni a valóságban, ahol a nővér a dolgát végzi, a beteg szenved, a nők meg általában nem falloszokat látnak mindenfelé, hanem Nőként bújnak a párjukhoz, és azt kapják, amit várnak!

"én meg már leszokattam magamat a várakozás álláspontról (odalent borotválkozás ilyesmi)."

De mi lenne akkor, ha nem várnál arra, hogy a Párod kezdeményezzen, hanem Te tennéd meg a kezdeményező lépéseket, néha muszáj. Nálunk bevált. Az ő önbizalma visszatért, nekem meg a hitem abban, hogy vonzó vagyok számára. Persze a kezdeményezésben nem árt betartani az egyensúlyt. Na, pesze nem úgy, "ma én kezdeményezek, holnap meg Te neked kell.."

Téged is megnyugtatlak, hogy ha egy "fiút" már mosdatni kell "olyan helyen", akkor van olyan állapotban, hogy se neki, se a nővérnek nem jut eszébe a tisztaságon túl semmi!!!! :DDD

Esetleg valami más fogta meg benne ... ;)

Olvastam.

Biztattalak is, láttad, olvastad?

Egy szóval nem mondtam, hogy perverz nimfo, de az rendesen kiverte nálam a biztosítékot, hogy a szerelmem ha súlyos beteg, akkor a régi szép idők után sóvárgok, mikor látom, hogy a nővér mosdatja.

Mindegy, nem vagyunk egyformák.

De a súlyos betegség rettenetes helyzet, ha 3 hétig tart, ha évekig, nincs időhöz kötve.

Minden jót és sok - sok szexet kívánok Neked, szia!:)

Szerintem amúgy a férjednek már nem az a baja, hogy egy súlyos betegségből gyógyult fel. Több hozzászólásban láttam, hogy (talán) pornófüggő (???) volt? Ez azért nagyon oda tud verni egy férfi libidójának a saját, LÉTEZŐ párjával szemben... Nyugodtan lehet dobálózni rám mindenfélével, de közeli tapasztalataim vannak ezzel kapcsolatban (hála Istennek nem a saját bőrömön kellett megtapasztalnom, de hiteles a forrásom).

A fórumindító szerintem egyáltalán nem marasztalható el a vágyaiért. Nyilván most, hogy a párja elvileg gyógyultnak minősül, felszínre törtek a saját vágyai. Megkönnyebbült, mert felszabadult férje betegségének fenyegető árnyékából, tehát érthető és természetes az a vágya, hogy ezek után kívánja a szeretkezést. Főleg, ha alapból "tüzesebb" a vérmérséklete.

Nem vagyunk egyformák, a vágyaink sem egyformák...

Én teljes mértékben megértem a szituációt.

A párterápia/szexológus esetleg megoldás lehet. Ha a férj egyáltalán hajlandó erre, belátó lesz, és nem nyalogatja tovább a sebeit. Természetesen átérzem a félelmeit, de nem csinálhatja ezt egészen élete végéig. Ha nem lenne házas, akkor megtehetné, de így nem.

Most olvasgattam vissza régebbi írásaidat is a kapcsolatotokról, igen, így úgy tűnik, hogy ő inkább szexmentesre, plátóira szeretné venni valahogy az életét, kérdés, régebben, a betegsége előtt is ilyen volt-e, mennyire volt ilyen? Vagy csak egy picit volt jellemző, hogy kevésbé érdekli a szex. Mert szerintem ez nem mindegy, milyen volt a betegsége előtt.

Nálunk Párommal is tizenév korkülönbség van az ő javára, de ő (főleg kezdetben) "büszke" volt arra, ő soha sem fáradt, ha szexről lenne szó..., hát az első időszakban nem is volt, 50 feletti, de tényleg fantasztikus volt vele akkor is a szex, de azért persze már előjött, hogy "de, hát fáradt vagyok, nem érted, hogy..." Meg ramaty érzés volt este néha bőgni, hogy miért nem kezdeményez, aztán rájöttem felesleges mindig a női büszkeségemet elővenni, én is kezdeményezhetek..., sőt. Persze, vannak hullámvölgyek, de én azt vallom, ha valamit kezdünk elhanyagolni, ott utóbb komolyabb gondok lesznek. Igaz, vagy 7 éve vagyunk együtt, de most is furán kezdem már érezni magam, ha két hétben egy-két alkalom van. Igaz, most már én érzem úgy, ha ő kibírja, én is kifogom. Most meg pláne válaszút elé állítom, hagyományos szeretkezés akkor nincs, mivel kellett vetetnem a spirálomat hosszú évek után, pihennie kell a szervezetemnek pár hetet, ő meg bizonyos dolgot eddig ezért nem volt hajlandó megtenni. Lehet, a kedvemért sem fog, én viszont nem engedek szerintem, hacsak rá nem jön, hogy fontos vagyok neki. Engem már előre bánt a dolog, lehet, őt nem fogja annyira. Most legalább lesz egy hónap pihenő, végül is mi az?