Beleszerettem, pedig nem szabadott volna (beszélgetés)

A humor, nevetés otthon is megvan? A 10+ és a gyerek miatt vagytok együtt?

Ha az elsőre nemet, a másodikra igent válaszolsz, akkor gáz. Akkor ettől a fellángolástól függetlenül el kellene gondolkoznod...

Vele kapcsolatban pedig: a te életed, a te döntésed.

Az is lehet, hogy ez csak ilyen fellàngolàs. Lehet, hogy inkàbb testi vàgy szerelembe burkolva. A Popper Pèter ìrt erről egyszer.

Nem tudom, hogy mennyire komoly dolog ez most nàlad, de az biztos, hogy egy hàzassàgban, kapcsolatban elő fordulnak pròbatètelek. Vannak nehèz időszakok, amikor jöhet egy ilyen vàgy, ès ilyenkor kell rèsen lenni ès nem eltolni.

Most nagyon jó voltál:" csak beszélgettetek .." hát, így kezdődik, NAGYI ! DDD

Bár UTÁNA is lehet beszélgetni. DDD

megértem, de kár, mert abból minden kiderülne...

ő keresi a te társaságod? hiányol szerinted? vagy nőként tekint rád? biztos éreztette veled a vonzalmat nem?

30+ és van gyerek.

Nem tudom.

Nem tudom, illetve ennyire nem akarok nyilvánosan belemenni még név nélkül sem.

Nem akarok kilépni a jelenlegi kapcsolatomból. 10+ év van mögöttünk. Még mindig szeretem őt.

De ez valahogy teljesen más. Ezért is őrlődöm.

Meg tudott nevettetni.

Hány éves vagy? Gyerek van?

Hogy lehet így platóian valakibe ennyire belepistulni?!

Sosem voltam ilyen helyzetben. Tényleg érdekel:)

Mit eszel rajta ennyire? Csak beszélgettetek. Mi fogott meg benne?

Basszus annyi emberrel beszélek nap mint nap. Őszintén örülök, hogy nem vagyok szerelmes ilyen könnyen:)

:D

Én is későn érő vagyok ezek szerint.

Mert te okos fiatal felnőtt vagy. :))

Vannak későn érők. DD

Velem 36 évesen is megesett, sőt, a üzemorvosunk iránti "szerelmem" azt hittem, sosem múlik el. Aztán eljött egyszer, mikor beteg voltam, és mire kiment az ajtón, vége volt. Pedig piszok helyes, nős, szóval minden adott volt a "romantikához".D

Jaj, hát ez így még nehezebb talán. Azt hittem kétoldalú a szenvedély. És mindketten szenvedtek, őrlődtök. De ezek szerint csak te.

És még csak nem is tudja.

Én nem szólnék a helyedben, mégis csak te vagy a NŐ, ő a férfi...

Ha akart volna már kezdeményezett volna.

Szép lassan verd ki a fejedből.

Komolyan... Legyen büszkeséged, tartásod. Arról nem beszélve, azt írod ő sem független, lehet, hogy esze ágában sincs megcsalni a feleségét. Most gondolj bele, ha előállnál azzal a verzióval, hogy odavagy érte...

Persze, ismerjük egymást, bár most már egy ideje nem beszéltünk.

Éppen ekkor kezdtem érezni, hogy mennyire nagyon hiányzik.

Nem tudom, hogy fogja megtudni. Nem tudom, hogy jó ötlet-e az, hogy elmondjam.

Bár "ideális" esetben pofára esnék, hülyét csinálnék magamból és a sebeim nyalogatása közben elfelejteném.

De mi lenne, ha nem esnék pofára?

Azt hiszem, kicsit megijeszt ennek is a lehetősége.