Bébi mindenáron (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Bébi mindenáron
ilyet nekem is mondott az anyósom amikor kitudódott, hogy elment a baba
hát én toporzékoltam
de rájöttem, hogy tényleg igaza volt akkor
mert mi van ha megmarad szegénykém, és esetleg beteg lesz
tudom, hogy akkor is az enyém lenne
de én belehalnék
hát ebben az évben nem lesz babánk az tuti, hisz még pé-em sincs
pcos-ám van
na de bocsi, hogy offolok
mindenkinek szép estét
"Szerinted alpári módon kellett volna szidni a cikkírót és akkor az számított volna elítélésnek?"
Nem azért pontoztam ki, mert alpári szavakat gondoltam oda, hanem azért, mert olyan szavakat, amik nekem nem is jutottak hirtelen eszembe, hiszen nem ítélem el a cikkírót az abortusza miatt!
"Úgy gondolom,ha nem lenne gyerekem,akkor én is örökbefogadtam volna,de mivel született így nem fogok...akkor ezért a gondolatért én kevesebb vagyok szerinted?"
Ezt sehol sem írtam!
"És,ha jól gondolom te is előbb meggyőződtél arról,hogy nem lesz vérszerinti gyermeked,aztán fogadtál örökbe...vagy nem így van?"
Vérszerinti gyerekem akár most is lehet, hiszen okot nem találtak nálunk, teljesen egészségesek vagyunk. Sőt, kapaszkodj meg, mi még lombikra sem vállalkoztunk, mert úgy döntöttünk, hogy nem kockáztatjuk az egészségemet, a házasságunkat, ami alaposan belereccsent abba a feszültségbe, amit a gyermektelenség okozott.
A mi esetünkben nem arról volt szó, hogy elmentünk a végsőkig és már mindent a világon megpróbáltunk a vérszerinti gyerek érdekében. Számunkra az egész gyermekvállalásban maga a gyerek volt a fontos, nem az, hogy én terhes legyek vagy hogy a mi génjeinket vigye tovább.
Viszont az is nyilvánvaló, hogy kibújtál a válaszadás alól. Kérdésre kérdéssel válaszoltál, ahelyett, hogy egyenesen leírtad volna, hogy te egyenrangúnak tekinted-e az öf. gyereket a vsz. gyerekkel, vagy sem.
Sziasztok!
Végigolvastam....húúúúúú!!!!
Az egy dolog, hogy a cím nemigazán passzol a mondanivalóhoz, mindenki a saját szemszögéből mond véleményt.
Nyilván, aki mindent megtesz a gyermekért és mégsem jön, annak nem igazán sikertörténetek a leírtak.
Amire viszont én kaptam fel a fejem, az Syria 66. hozzászólásában van, idézem:
"Ahhoz képest, hogy minden tisztelet azoké az anyáké akik örökbe adják a gyereküket, elég rendesen leszedték itt rólam a keresztvizet,"
Hát kérem szépen: a "minden tisztelet" AZOKÉ LEGYEN MÁR, AKIK ÖRÖKBEFOGADJÁK ÉS TISZTESSÉGESEN FELNEVELIK A GYEREKET!!!!!
Az rendben van, hogy senkit sem szabad elítélni, ha meghozza a döntését az örökbeadásról. Biztosan meg van annak is az OKA.
Jó, hogy van ez a lehetőség, mert sokan "ez által" válnak SZÜLŐKKÉ.
DE NEHOGY MÁR GLÓRIÁT EMELJÜNK ANNAK A NŐNEK A FEJE FELÉ, AKI NEM VÁLLALJA A SAJÁT GYEREKÉT!
Ennyi az én suta kis véleményem.
Köszönöm aranyos vagy!:)
Sajnálom,hogy nektek nem sikerült,de folytatni kell a harcot!:)Hidd el meglesz az eredménye.Minden történik valamiért,semmi sincs csak úgy.Az én dokim azzal vígasztalt a 2. vetélésem után,hogy ezzel is javulnak az esélyei a következő babának.Akkor ez a mondat nagyon szíven ütött,de ma már tudom,hogy igaza volt.
köszi
nektek pedig sok egészséget, és boldogságot
A 2 év túlságosan is sok ahhoz, hogy az ember ép lélekkel kibírja. :-(
Sok sikert nektek! És Huszkáéknak is!
Szerinted alpári módon kellett volna szidni a cikkírót és akkor az számított volna elítélésnek?
Úgy gondolom,ha nem lenne gyerekem,akkor én is örökbefogadtam volna,de mivel született így nem fogok...akkor ezért a gondolatért én kevesebb vagyok szerinted?
És,ha jól gondolom te is előbb meggyőződtél arról,hogy nem lesz vérszerinti gyermeked,aztán fogadtál örökbe...vagy nem így van?
És miért írod nekem,hogy a "vérszerinti gyerek jövetele fontosabb lenne" amikor te is így gondoltad valamikor...
szia
igen
én úgy gondolom, hogy ezt érzi az ember, már előre
na jó mi még csak 2 éve próbálkozunk, tudom nem olyan sok, de ahhoz elég, hogy felőröljön
de hát ezt te is tudod, mert te is benne voltál
Én csak remélni tudom, hogy ez a cikkíró részéről csak dac, nem pedig arról van szó, hogy tényleg nem érti, mi a baj a példáival...
Abban viszont teljesen igazad van, hogy kezd parttalanná válni ez a beszélgetés. Okulok belőle. :-)
Gratulálok a kislányotokhoz, angyali teremtés
én is 5 hónapos kismami lennék:-(
de nagylevegő és fel a fejjel, és megyünk tovább
Az a legfontosabb, hogy az ember reálisan felmérje, mit tud és akar vállalni.
Ha ti nem tudjátok elfogadni az örökbefogadást, akkor teszitek a legjobban, ha nem fogadtok örökbe! Ettől ti nem lesztek kevesebbek, ez nem azt jelenti, hogy ne vágynátok úgy egy gyerekre, mint bárki más.
Egyébként nem tudom, mi az a régóta a ti esetetekben, de az biztos, hogy nem azonnal jön az emberben ez az elhatározás. Van aki hamarabb, van aki később kezd el gondolkodni az örökbefogadáson és látja meg benne a megoldást. Mi kb. 5-6 év sikertelenség után döntöttünk úgy, hogy lehet annyira szeretni egy gyereket, hogy nem érdekel, ki szülte.
Szóval simán el tudom képzelni, hogy bár most nem tudjátok ezt a megoldást elfogadni, de pár év múlva már igen. De mégsem, akkor sincsen gond, akkor ez nem a ti utatok, ennyi.
Engem biztosan nem bántottál meg.:)
Mi 4 éve próbálkoztunk babával(közben egy vetélésem volt),és mikor már azon gondolkodtunk,hogy megpróbáljuk a lombikot januártól,akko mégi sikerült és pozitívat teszteltem mindenféle gyógyszer nélkül.
Tudom milyen rossz minden hónapban pofára esni,amikor mégis megjön.És nézni azt,hogy olyanoknak születik gyermeke,akiknek nem kellene.
Nem lehet minden ember egyforma unalmas is lenne a világ.Ha mindenki,akinek nem sikerül saját gyerek(bocs vérszerinti) és örökbefogadna,lehet,hogy nem is kéne több árvaház.Ja és tegyük fel senki sem bántalmazná ezeket a gyerekeket.
Azért írjuk le újra, mert eddig a cikkíró értetlenkedett, nem értette, mi a bajunk a cikkel, ma pedig idejött néhány szimpatinzása, akik szintén nem értették, mi a gond a cikkel.
Csupán ezért folyik még mindig ez a vita.
"Volt nem egy hsz. ahol az volt a téma miért nem vállal 40 évesen babát, miért vetette el, hiszen a kor nem indok."
Ez nem elítélés. Az elítélés az lett volna, hogy pl. micsoda egy ..... nő vagy te, hogy ilyet csináltál! Senki ilyet nem írt le!
Csak sokan nem értették, hogyha már valakinek felajánlotta, hogy örökbeadja a gyerekét, akkor másnak miért nem?
"Szerencsére nem kellett átélnem semmi ilyesmit...viheted a zászlót,hogy te átélted...de neked is el kell fogadnod,hogy vannak olyan emberek,akik ezt nem így gondolják és meggondolják magukat,ha láthatáron van a saját lehetősége,biztosan nem ők voltak az elsők ebben.."
Nem akarom a zászlót vinni és a mellemet sem verem, csak leírtam példaként, hogy min megy át valójában egy örökbefogadó szülő. Az a mondatod pedig, hogy "láthatáron van a saját gyerek", egy kissé nekem úgy tűnik, mintha te nem tartanád egyenrangúnak az örökbefogadott gyereket egy vérszerinti gyerekkel! Mintha szerinted a vérszerinti gyerek jövetele fontosabb lenne, mint egy örökbefogadott gyerek! Ez így van?
(megjegyzem ismét: az öf. gyerek is saját gyerek)
Nem elsősorban a cikk címe a gond, hanem az a szándék, amit közölni akart vele. A szándékot mi az egyszerűség kedvéért sokszor a címmel azonosítottuk. A szándék nyilvánvalóan az volt, sikertörténeteken keresztül bemutassa azt, hogy nem szabad feladni, bizzunk és sikerülni fog.
A bemutatott történeteken keresztül az olvasók csak az emberi önzést, szüklátókörűséget és sekélyességet ismerhették meg, én sehol sem látok sikert a történetek közül, ha csak a cikkíró 2 megszületett gyerekét nem nézem sikernek.
Talán az siker, hogy belerúgtak mégegyet egy olyan gyerekbe, akit már így is eleget vert a sors? Vagy talán az abortusz siker? Mégegyszer leírom, nem hibáztatom érte a cikkírót, valószínűleg 2 gyerekes egyedülálló anyaként én is így döntöttem volna, de ez akkor sem siker.
Nem a cikkíró vitte vissza az intézetbe azt a szerencsétlen gyereket, ez teljesen világos, ő csak leírta. Viszont ahogy tálalta, kvázi sikertörténetként, az volt kiakasztó. Ha szerinte egy gyerek tönkretétele sikertörténet és itt csak az exkolléganője "sikerét" kell nézni, akkor a cikkíró nagyon érdekes gondolkodású...
Azzal sem értek egyet, hogy a "gyermek ajándék" mondattal minősítve lett volna a cikkíró. Aki ezt a mondatot leírta, így gondolta (én is így gondolom), azért írta le. Ez egy vélemény, nem pedig a másik minősítése. Tudod, kinek nem inge...
szia
hát én ehhez csak annyit(nem bántásból), hogy mi már régóta szeretnénk egy babát, és sokmindenen mentünk keresztül és fogunk is,sajnos
rettentően becsülöm azokat akik örökbe fogadnak egy gyermeket, nagyon felnézek rájuk
de én nem tudám ezt csinálni, szóval biztos vagyok benne, hogy ha kiderülne, hogy nem lehet saját gyerkőc, akkor sem fogadnánk örökbe
tudom, hogy most mindenki azt hiszi, hogy nem is akarok babát, vagy nem szeretem őket
de em így van, minden este sírok,és rettentően gyötör a kín és a bánat
de nem menne az örökbe fogadás
elnézést kérek én senkit nem akartam megbántani
Na akkor idézőjelezek én is..
"Másrészt, hol olvastad azt, hogy bárki elítéli az abortusz miatt?"
Volt nem egy hsz.ahol az volt a téma miért nem vállal 40 évesen babát,miért vetette el,hiszen a kor nem indok.
Szerencsére nem kellett átélnem semmi ilyesmit...viheted a zászlót,hogy te átélted...de neked is el kell fogadnod,hogy vannak olyan emberek,akik ezt nem így gondolják és meggondolják magukat,ha láthatáron van a saját lehetősége,biztosan nem ők voltak az elsők ebben..És most mégegy idézőjel "ez persze nem azt jelenti,hogy egyet értek a döntésükkel" ezt is írtamés még mindíg tartom!!!Ha nekem nem lehetett volna,akkor én is örökbefogadtam volna.Habár a párom nemet mondott rá amikor először szóba hoztam,még pár év sikertelenség után az ő gyermek szeretetével biztosan akarta volna ő is.
Ja és szerintem felfogta már csak mondatai kivesézései miatt már nincs túl sok kedve elismerni írásban is,hogy a cím nem túl találó..
Nem lehetne a témát rövidre zárni?? A cím nem illik a cikkhez és ennyi...
A cikkírónak is csak ennyit kellene elismerni és akkor nem menne a vita tovább..
A lényeg, hogy mi nem így írtuk volna meg és kész!
Most már kár ezen az egészen vitázni... és egyébként el lett ítélve azért, amiért elvetette a babát, mert "a gyermek az ajándék" mondattal lett minősítve a cikkíró...szóval hagyjuk a "nem kapott rossz megjegyzéseket".
A cikk megjelent...átment egy szűrőn és már 6. oldalon ugyanazt lehet olvasni. A témát zárjuk le és kész.. Szerintem!
"Nem értem miért kell szegényt pallos alá vinni..."
Töled is csak ugyanazt kérdezem, amire eddig még senki sem válaszolt, hogy hol olvastad, hogy mi pallos alá vesszük (már megint ezek a nagy szavak...) a cikkírót?
Másrészt, hol olvastad azt, hogy bárki elítéli az abortusz miatt? Kismilliószor le lett már írva, hogy emiatt senki nem ítéli el és emiatt nem is kapott rossz megjegyzéseket!
Mellesleg azt is leírtuk már néhányan, hogy az örökbefogadott gyerek is SAJÁT gyerek, van vérszerinti és nem vérszerinti gyerek, de mindegyik saját!
"Odáig eljutni is biztosan nehéz és fájdalmas út,hogy lemond a saját babáról(mármint nem tud szülni) és elfogadja,hogy örökbefogadás nélkül talán sosem lesz gyermeke.Aztán mégis megtörténik velük is a csoda...nem tudom hányan döntöttünk volna jól az ő helyükben...(ez persze nem azt jelenti,hogy egyet értek a döntésükkel)"
Te ezt tudod, átélted?
Mert én igen! Az, hogy hazaviszik az örökbefogadott gyereket, az nem a jó döntés, hanem az egyetlen emberileg elfogadható út! Ha ők ezt nem így érezték, akkor érzelmileg és morálisan nullák. Ha az ember valóban "elengedte" magában a vérszerinti gyereket és felkészült az öf-ra, akkor a tervein nem fog változtatni az a tény, hogy terhes lett. Főleg nem azok után, ha már hónapok óta szülei egy gyereknek!
És mint ebből is láthatod, nem a cikkírót szapulta itt senki olyan dologért, amit nem ő tett. Azt viszont itt mindenki mély megdöbbenéssel vette tudomásul, hogy a cikkíró nem képes felfogni vagy nem akarja felfogni, hogy mi ezzel a történettel a baj! Most sem érti, csak meg van sértődve és szerinte mindenki félreérti őt...