Be tudod engedni a jót és a szeretetet az életedbe? (beszélgetés)
ERROR 404
Hát akkor enged ki. Megkönnyebbülsz.
Mindent támadásnak veszel. Molyírtó se kért tőled semmit mégis azt hiszed, hogy elvárandó lenne tőled válaszolni. Ugyanmár.
Gyógyulj meg.
Az önismeret nagyon jó dolog, de az ember saját magát leginkább másokon keresztül ismerheti meg... persze ha elég nyitott. Szóval egyetértek *Zolcsika*-val :)
A témához túl sok hozzáfűzni valóm sajnos nincs. Elolvasgatva a hozzászólásokat és egyebeket... igen érdekes filozofikus felvetés. Egy-két pontban esetleg egyet tudok érteni...
De az emberek minden problémára megoldást keresnek, a kérdésekre választ. Nos ez is egy válasz adó út lehet, amin ti haladtok.
Csak tudod vannak emberek akik jobban látnak téged, mint te saját magadat. Nem mindenki elől bujhatsz el. Ezt jobb ha tudatosítod.
Ne vedd személyes bántásnak...
Kérdezte valaki, hogy milyen a te szűrőd?
Bocsi.
Igen, van ebben igazság.
Valójában minden gát, érzelmi probléma és függőség - tehát valamennyi szenvedés - abból indul ki, hogy egyszer valamikor elszakadtunk a valódi önmagunktól. Túl sok érzelmi fájdalmat éltünk át, olyasmiket, amiket nem tudtunk elfogadni, és végül átadtuk az egónknak az irányítást.
Csak aztán a biztonság illúziója, a bezárkózás után jelentkezik egy óriási hiányérzet, egyre nagyobb és sürgetőbb az űr, ami a kirekesztett lelkünk helyén marad. Az ember pedig elkeseredetten próbálja betömködni mindenféle mással a lyukat, de hiába, egyre rosszabb lesz, míg csak rá nem jön, hogy mit művelt...
Valóban vannak gödrök, mély gödrök is, ha gödörnek nevezed. Ha hullámvölgynek, akkor már az kép is megjelenhet, hogy a hullám az folyamatosan változik és természetes a hullámhegy.
Félre a szimbólumokkal!:)
Talán egy kis félreértés van a fórum címe körül.
Én nem arra utaltam, hogy naivan nyisd ki a szíved és felelőtlen kapcsolatokba lépj. A jó és a szeretet nem - feltétlenül - egy embert, egy kapcsolatot jelent. (Persze biztos vannak olyanok is, akiknek igen, az azonban egy más jellegű érzelmi megközelítés.)
. . . . . . .
A jót és a szeretetet beengedni azt jelenti általános értelmezésben, hogy nincs bennem olyan szellemi, érzelmi gát, ami megakadályozná azt, hogy az életben velem "szembejövő" kisebb és akár a legnagyobb szépet, jót, szeretetet észrevegyem és felhőtlenül élvezzem.
Mondok példákat.
Van nyaralási stressz. Van olyan ember - szerintem köztetek is -, aki stresszesebb, feszültebb akkor, mikor nyaralni van, mint a normál hétköznapokon. Egyszerűen nem tud kikapcsolni, nem tudja élvezni a változatosságot az új élményeket. Ez sokkal gyakoribb, mint gondolnátok.
Másik tipikusan ilyen példa az állandóan panaszkodó, mindenben a rosszat kereső ember. Ő nem rossz ember, csak olyan az érzelmi vezérlő rendszere, hogy így szelektálja a világ dolgait. Még tudja is, hogy ilyen, szenved is tőle, de nem tud rajta változtatni.
Megint egy tipikus példa az önmaga ellen forduló ember a külső körülmények baromságai miatt. Én velük találkozom a leggyakrabban. Minden szenvedélybetegség ilyen!
Minden szenvedélybetegség bezárkózás, elzárkózás a világtól.
A depressziósok és a pánik betegek között is mindig megtalálható az ember önmaga ellen fordulása, önbüntetése. Persze, ez soha nem tudatos, de létezik, ha tud róla valaki, ha nem. Ezen esetekben is - mint a szenvedélybetegeknél -, mindig megtalálható a bizonyos szintű bezárkózás. Ez a bezárkózás pedig azt jelenti a gyakorlatban, hogy sz@rul érzi magát, mert a szűrőjén csak a rosszat engedi át, a jó, a szép, a szeretet fennakad és nem jut el hozzá.
Erre vonatkozik a fórum címe. Hogy milyen a te szűrőd...?:)
Volt már úgy, hogy megálltam, szétnéztem....de mégis
volt még annál is lentebb. Nem én akartam lentebb menni, a körülmények örvénye húzott le. Ilyen is van :D
De ennyire sűrűn. Mindig a nem megfelelő emberekben bízom meg. :(
Abban bízom, hogy lassan vége a rossz korszaknak. :)
A csalódás is az élet része.
Másként hogyan vennéd észre a jót?
Sajnos egyre több ilyen emberrel találkozni. :(
Ők az örök pesszimisták, elégedetlenek, az önmagukat sajnálók.
Rossz lehet nekik.
Azt hiszem, egyre többen vagyunk így.
Amikor az ember eljut valameddig az úton, felismeri más emberekben annak egyes pontjait, amiken már túl van. Mély megértés lesz úrrá rajta, mikor látja: én is innen indultam, én is ilyen voltam. És muszáj valamennyit adnia a tudásából, a tapasztalásából, mert vágyik arra, hogy a másik ember is felemelkedjen, ahogy ő...
"Nem az én érdemem..."
Ezt ugye nem gondolod komolyan?
Aki a tudást megszerzi, de nem osztja szét, az hibát követ el!
Ezzel szemben aki eme tudását az emberiség szolgálatába állítja az óriási dolgot tesz!
Mivel hatás-visszahatás működik, ezekkel a cselekedetekkel a dolgok jobbra fordíthatók!
Nálad is és másnál is!
Szóval nagyon is érdemes dolgok ezek!
"Ez nem az én érdemem, a szakmámból adódik."
Ez nem szakma, ez hivatás és főleg igaz rád, mert úgy érzem Nálad ez már elhivatottság .
Örülök, hogy megint ráleltem egy emberre, aki tesz, vagy próbál tenni az emberekért.
Remélem és kívánom, az idő haladtával nem fásulj el. Egyre több embernek lesz szüksége rád.
Érj el nagyon-nagyon sok sikert a hivatásodban.
Köszi a véleményed.
Én azért tekintem magam szürke eminenciásnak, mert itt a szabadidőmben szívesen megosztom azon véleményemet a különféle lelki gondokkal kapcsolatban, amelyekre talán nagyobb rálátásom van, mint egy átlag embernek. Ez nem az én érdemem, a szakmámból adódik.
Amíg az ember nem érzi magát méltónak arra hogy szakítson a felesleges, számára értelmetlen és káros dolgokkal, addig eszébe sem fog jutni beengedni a jót az életébe.
Amíg a szenvedéseink elégítenek ki, addig nem is fogunk másra vágyni. Ezáltal határozzunk meg saját magunkat, olyan az egész mint egy megszállottság.