Barátaim, akikben soha nem csalódok.Zártkörű, csak meghívóval! (beszélgetés)
Nem is az anyósra gondoltam, hogy nem érti meg...
Bár az sem mindig ilyen egyértelmű sajna...
Hanem, hogy a gyerek nehogy büntetésnek érezze.
Hiszen ez neki is változás.
Sziasztok!
Megjártuk a dokinénit, most tök ügyes volt Danus, csak a vizsgálat feléig sírt, utána már csak hüppögött, aztán meg teljesen megnyugodott, mikor odamehetett a játékokhoz:) Kapott is matricát!
Jobban van, még be kell szedni a maradék gyógyit, aztán reméljük már nem is lesz semmi gond.
látom az előbb szépen fogalmaztam:S Csak szarás volt itten, kétfele:)
Igazad lehet Napra forgó, de biztos megérti majd a nagyi is, hogy már ovi van hétköznap, így máskor és kevesebb idő jut rá. Persze én még okos vagyok nagyon, mert nincs ilyen gondom, jövőre már boxolhatok én is anyóspajtival a láthatásról:)
Bocsi, hogy beleokoskodok, csak arra vigyázz, hogy nehogy a gyerek büntetésnek élje meg, hogy nem mehet a nagyihoz...
Nehogy túl sok legyen az ovikezdéssel együtt ez a változás is. Tudom, hogy oda szívesen ment, de azért nyilván neki is fura, hogy most elszakadt Tőled.
Amúgy teljesen igazad van, hogy változtatni akarsz, meg kell is, csak nagyon óvatosan.
Asszem megyek... Elvégzem a dolgomat. Ezzel is telik az idő...
Nem tudom mit tegyek. Más rendszert akarok csinálni a gyereknek. Ebben benne foglaltatik, hogy anyósom csak hétvégén viheti el. Hogyan mondjam meg neki, hogy eztán így lesz? Mármint anyósomnak. Már felhívott, hogy nem csütörtökön, hanem szerdán vinné el. :S
Szerintem megengedem neki, de jövő héttől az én rendszerem lesz. Szerintetek? Vagy koccoljam le most?
Hálistennek anyósomék sokat segítettek, ott aludhattunk náluk. Sikeresen megfertőztük őket, Dédimama kivételével. Úgy hánytak, mint a lagzis kutyák, szegények! :(
Remélem elkerül bennünket ez a kór, bár sajnos azt hiszem ez egy hiú ábránd...Főleg, hogy ovis lett. :(
basszus ezt olvasni is horror:(
Remélem sose lesz ilyenben részem. Meg nektek se meg másnak se.
Hmm, nemtom...
Az az igazság, hogy amit cicizett, azon szúrásban kihányta. Persze mondanom se kell, hogy én is, meg Kálmi is elkaptuk, bár mi nem hánytunk, csak fergeteges hasmenések jöttek ránk állandóan a gyomorgörcsök mellett.
Amikor jött értünk a mentő, előtte ciciztettem. Már ereje sem volt felülni, fekve hányt. A mentőben folyton összehúzta a hányinger... Rossz helyre vittek kórházba, területileg nem volt illetékes az ellátásunkban. Kijött egy másik mentő, a mentősnek halványlila fingja se volt, hogy a gyerekekkel hogy kell bánni. Nem adta ide nekem, a fiam ordított... Ki akarta kötözni a mentőautóban, de azt már nem engedtem. Végig bömbölt a mentő, amíg megérkeztünk a másik kórházba, pedig a szirénázásra már nem volt okuk. Röhögtek is rajta, hogy az autók hogy lehúzódtak előlük. A gyerek nagy, fáradt szemekkel nézett rám, nem értette, mi történik. Egyfolytában csak sírtam. Aludt volna szegény, de a mentőben a zajtól nem tudott. Mire megérkeztünk a kórházba, ott megint nem tudott pihenni, mert vizsgálták. Egész éjjel fenn volt, plusz egész nap. Nagyon sajnáltam szegényt. Onnan nem hányt és nem ment a hasa többet. Mikor hazamentünk, két nap múlva megint rákezdte... Iszonyat volt az a két hét... :(((
ritka nagy farok orvosok lehettek ott:(
Amikor a Hajnival voltunk 2 napot megfigyelésen, még szopott, nem is tudom, hogy mi lett volna nélküle, mert egész éjjel ordított, nem tudott a melegben aludni. Így egész éjjel ültem a folyosón a gyerekkel a cicimen, mert addig legalább nem zavarta a többi beteget:S
A rota honlapján én is azt olvastam, hogy a betegség miatt nem kell elválasztani... Hát ezzel szemben mégsem engedték, hogy cicizzen. Két hétig szenvedtem miatta, de Kálmus nagyon jó viselte az elválasztást. Nekem volt borzalmas az egész. Olyan volt, mintha kiszakítottak volna a szívemből egy darabot. El se tudom mondani. Hetekig csak sírtam, minden ok nélkül.
Kálmán vállalkozónál dolgozik, teherautó sofőr. Tulajdonképpen nincs szakmája, ezért nem is dolgozhat közelebb. Itt volt lehetőség, el kellett fogadnia...
Vannak hibái, de még nagyon fiatal. Ennek ellenére többet ad magából, mint akármelyik előtte lévő partnerem...
Megnéztem a képeket, nagyon vagány a fiad az oviban. :o)
Jajjj, ez a rotavírus iszonyú egy történet...
El tudom képzelni, mit éltél át...
Ez nagyon nem hangzik jól :o(
Tényleg szörnyű lehet mindig nélküle...
És büszke lehetsz rá, hogy megváltozott. Biztos nagyon jó ember, és tuti nagyon szeret Téged. :o)
Mi a szakmája? Mit dolgozik?
Rota kemény lehetett:(
Bár nekem furi, hogy el kellett választanod; elvégre nem pont az ellenanyagok miatt jó dolog? Mondjuk amikor a Hanga fosos lett, én se adhattam neki semmi tejeset.
Jók a képek, tényleg gyorsan feltalálta magát a gyerkőc:)
Rotavírus miatt, két hétig tartott. Üvöltve vitt a mentő mindenfelé, 15 hónapos volt Kálmus akkor. El kellett választanom, és ez is borzalmas volt számomra.
Kórházban jobban lett, hazaérve két napig jól volt, aztán újrafertőződött. A kiszáradás szélén járt már... Borzalmas volt ezt átélni vele, és még szinte semmit sem meséltem az egészből.
Napraforgó: sajnos csak ilyen lehetőség adódott. Mielőtt terhes lettem, egy gyárban dolgozott, havi kb. 40 ezer forintért. Költözni sajnos nincs lehetőségünk. :(
Nekem elvileg jó lenne itt, bár az emberek elég köcsögök, munka meg nincs egyáltalán, de a környék nyugodt (leszámítva a betöréseket), és már itt élek 25 éve. A ház újításába fogtunk most bele.
Most bátran ki merem jelenteni, hogy nagyon szerelmesek vagyunk egymásba. Talán ezért is fáj most annyira, hogy nincs itt. Az "üzemzavar" utáni beszélgetésünk óta gyökeresen megváltozott, rá se lehet ismerni. Nekem ez nagyon tetszik, és így nagyon-nagyon hiányzik! Gyerek reggel sírt, amikor észrevette, hogy elment Apa dolgozni... :(
Az ilyenek kurva nagyot tudnak ám ütni az ember lelkivilágán! :SSS
Szerintem sem nyálas... Az lenne a fura, ha nem így éreznél.
Tulképp miért dolgozik messze a párod? Egyszerűen ott volt csak lehetőség?
Nem tudtok vagy nem akartok költözni?
Bocs, ha sokat kérdezek...
Amúgy tök megértem, hogy rosszul bírod...
Nekem csak a barátaim meg a családom van messze, a párom itt van, de néha én is kiborulok azért...
nem vagy nyálas szerintem.
Miért kellett kórházba mennetek?
Most amúgy biztos nyálasnak tűnök, de EGYETLEN PICI BABUCIKÁM! :) Eléggé féltem... Nem bírnám ki, ha megint valamiért a kórházban kötnénk ki. Hát azt nem kívánom senkinek, amit akkor átéltünk... :S
Timi: a doki amúgy magáz pedig viszonylag fiatal pasi (43-44 körüli), néha kicsúszik a száján -mikor nagy beleéléssel próbál meggyőzni valamiről-, hogy "bazmeg". Olyankor nehéz megállni, hogy ne röhögjek fel. Persze ez nem fordul elő túl gyakran, de azért megdöbbentő és vicces is egyszerre! Hát ő is ember...:D
Tigris, megértem, hogy rossz érzés...
De azért tutira jobb, mint, ha nem szeretné az ovit... :o)
Amúgy egy ismerősöm pont ugyanerre panaszkodott a kislányával a múltkor...
Cebion 2X multit kap, a doki azt mondta, hogy adjam neki azt, mert a Béresnek "kurva szar" az íze. Így mondta a kis drága. :)
Nemsoká felteszem az ovis képeket. Ne lepődjetek meg rajta, mondom hogy tényleg otthagyott, mint eb a sz.rát...:S
Na puszi csajok,en megyek mert estig nem erunk az orvoshoz,azert jo messze van,es ma en is meg a gyerek is csak cammogunk mint a macik......
szep napot nektek:)
Meácska köszönöm:)
Bár az ember 34-nél már sok boldogságot nem érez:DD
Na de 75 is rég volt már:)
Pink én megkaptam a levelet hogy miért változtattál,a többiek is szerintem meg fogják kapni.(a régi nevet inkább nem írom jó?:))
Sziasztok.
Elvittem a gyereket az oviba. Most már aztán tényleg magányos lettem...:(
Olyan boldog volt, hogy mehet. Benn meg ahogy átöltöztettem, kijött épp az óvónénije, ott is hagyott szépen. Ciki volt neki puszit adni búcsúzóul, mikor kértem, azt mondta: jaaajjj! :)
Egyből ment a játékokhoz, nézegetett kíváncsian mindent --mintha ott se lettem volna... :S
Nem kiáltott utánam, nem rohant ki. Ennek örülök is, meg nem is.
Láttam rajta, hogy meg van illetődve, de nem volt semmi baj.
Engem az döbbentett le, hogy mikor benéztem, szinte csak feka gyerekek voltak... Nem mintha, de azért na. Egyik szutykosabb volt, mint a másik...
Nálunk is történnek balesetek az oviban. Tesóm kisfiát lelökte egy kissrác a mászókáról. Eltört a karja. Ha ilyesmi történne, nagyon nagy baj lesz, én bizony kivágom a biztosítékot...
Remélem az ilyenek, meg a betegség elkerülnek majd minket...