Balhés gyerekek (beszélgetős fórum)

Nincs, a lányom még a félévi vizsgáit gyűri egy kis anyai segítséggel ....

Na azért persze mivel a vizsga alatt nem lehet vele beszélni,írtam neki egy "levelet" mire ő úgy reagált hogy ő sem mondja meg nekem, hogy hogyan éljek, majd ha ő úgy gondolja, akkor változtat az életén...

Persze "szépen írtam le mindent" a jövőjére is tekintettel kértem, hogy gondolkodjon el, hogy mit akar elérni a közel jövőben, és milyen az a társ akire ebben számítani lehet... Most azt kéri menjek el vele vizsgázni...

Szia.

Érdekelne, ha nem gond, van -e már valamilyen javulás nálatok.

Szia!

Ami segíthet, az csak az idő. És hidd el, van olyan rózsaszín ködfátyol, ami mindent eltakar. Hihetetlen de van. Ha azt látja, hogy nem szólsz bele, nem szólód le a fiút, nem teszel egy rossz megjegyzést sem, hamarabb rá fog jönni a lányod, milyen is a fiú, és miért nem illenek egymáshoz. De ha ellenkezel, és minduntalan csak a fiú ellen beszélsz annál rosszabb lesz, annál inkább fog hozzá ragaszkodni. Nem is kell leültetni magad mellé, mert annak tényleg hegyi beszéd szaga van. Ha együtt jártok ide-oda, az is kitűnő alkalom.

És tényleg az idő a legjobb megoldás.

Öcsém pldája: évekig volt azzal a barátnővel, akit senki nem fogadott el, akiről már korábban írtam, hogy ápolatlan lett miatta és a csaj ingyen élő volt. Anyukám is próbálkozott egyszer kétszer beszélni finoman öcsémmel, de nem lehetett. Inkább csendben maradt, mert félt hogy elveszíti a fiát. Oszlott a rózsaszín felhő, és az idő múlásával egyre több rés lett köztük. Olyan dolgok, ami miatt nem működhetett tovább.

Tudom, nem vigasz, de csak kivárni tudsz.

Tudom hogy nem lehet igazán értelmes tanácsot adni, hisz nincs az ember abban a helyzetben, de én a tanítványaimmal nagyon sokszor beszélek meg olyan dolgokat, amit odahaza nem mer, vagy nem tud.

Mégis azt mondom, fogadd el a fiatalembert, beszéld meg ezt a lányoddal is,adjatok egymásnak pár hónapot, és mond el miben kellene változnia a fiúnak, mi az ami téged, és a családod sérti.

Ha az tényleg olyan amilyennek leírtad, nem fog megváltozni, de ezt már láni fogja a lányod is.Ha látja benned a jóindulatot, nem csak az elutasítást, könnyebben szót értesz a lányoddal, és egyre jobban látni fogja a fiú hibáit, kivált ha már meg is csalta egyszer.

Beszélj a fiúval, állítsd fel neki a ti megszokott értékrendeteket,.

Előbb utóbb elmenekül.

Elolvasva a leveled,nagyon nehéz helyzetben vagytok, mint írtad a fiú drogozott, nagyon figyelmesen, körültekintően vigyázz a lányodra, mert a drog nagyon veszélyes lehet, ha a fiatalember újrakezdené, vagy megismertetné a lányoddal,

Nagyon remélem, hogy ilyenről szó sincs, de nem árt az óvatosság.

Pokoli nehéz lehet, de én csak azt mondom, türelemmel, magad mellé ültetve, szépszóval, főleg csendesen kérd, halgasson meg.

Biztos hogy szerelmes a lányod, és emlékezz vissza milyen is a szerelem, mindent szépnek lát.

Ha türelmes leszel,és megpróbálsz a lányod barátnője lenni inkább mint szülő, talán jobban meghallgat.

Kedves " nem sokkal idősebb lány" !

Végigolvasva a hozzászólásodat, látom, hogy Anyukádnak is volt egy-két rossz napja miattatok.Írod, hogy nem tudod miért voltál a trágár, lumpen alakkal együtt ? Valamiért csak együtt voltatok, mit tudott nyújtani egyébként? Erre keresném a választ a lányomnál is, de ha egyáltalán szóba áll velem ebben a témában, csak rángatja a vállát. Mit tudnak az ilyen férfiak, ha egyáltalán annak lehet nevezni őket?!Mivel veszik le a lányokat a lábukról?! Egyébként jól megvagyunk, de ha erre az alakra kerül a szó, akkor kifordul önmagából.

A félreéretsek elkerülése érdekében és nem elfogultságból írom az alábbiakat:várnám a választ, hogy mit lehet tenni ???!!!

A nevezett fiú több évig dorgozott,a fogai tönkrementek, feketék ami még megvan, iszik, kocsmából be és ki. Mivel magas fokú végzettsége van, 26 éves korára képes volt elvégezni a 8 általánost néha alkalmi munkákat vállal, de ebből nem él meg. Még beszélni sem tud, bamba, néz ki az üres fejéből. Egyszer próbáltam vele beszélni, amikor rájöttem a viszonyra, mert ugye ha a lányommal találom rákérdezek, hogy ki is vagy tulajdonképpen, mit csinálsz? A válasz durva hangon az volt " magának mi köze hozzá".A bajt fokozza, hogy a lányomnak van egy kis lakása ( én vettem neki, ilyen rossz anya vagyok) és oda befogadta ezt az alakot. Ja persze rendörségi ügyek is voltak...

Aztán azt üzente a lányommal, hogy nem tudja mi bajom van vele, hiszen 2 évig egy ügyvéd lányával is járt! Ismeretlenül is gratulálok ennek az ügyvédnek, bár 2 évébe telt míg a lányát megszabadította ettől az alaktól. Szerintem erre van berendezkedve a fickó, ideig-óráig meghúzza magát egy egy "elit" csaldnál. Ja és persze a lányom itthonról viszi a pénzt az ennivalót ....

Elméletileg én is tudom, hogy a hozzászólásokhoz hasonlóan szépen kellne leragálni az ügyet, de már ez másfél éve zajlik, és sajnos nem lett jobb. Odáig fajultak a dolgok, hogy szinte 2-3 naponta kell nagybevásárlást tartani, mert az étel elszállingózik. Sok esetben mire enni akarunk, vagy főznék, üres a hütő! Ezt anyagilag mi sem birjuk, hiszen 3 egyetemista és egy középiskolás gyereket tartunk el, a lumpen alakot nem akarjuk eltartani !!!Szerintem erkölcstelen ha egy egyetemista lánynak ( persze a mi pénzünk által) kell eltartani egy ilyen lumpen alakot. Mivel a lányom nagykorú, így jogilag semmit sem tehetek az érdekében, önnönmaga ellen nem tudom ilyen eszközökkel megmenteni, így hát maradnak a hétköznapi módszerek, és az idő talán...

Szia!

MIvel nem sokkal vagyok idősebb a lányodnál, és még pici a gyerekem, más oldalról közelíteném meg a problémád, az én és öcsém példájából.

Mielőtt még találkoztam volna a férjemmel, volt több kapcsolatom is. Volt köztük olyan is, amit a mai napig szinte szégyellek, mert fogalmam sincs mit kershettem amellett az ember mellett. Naplopó volt, trágár módon beszélt, erőszakos volt, és mégis, valamit szerettem benne, igaz a szüleim nem tudták még a látványát sem elviselni. Legyen szó róla, vagy másról, én általában anyám legigazibb vélemyét mindig csak a szakítás után tudtam meg. Elmondta ő finoman, engem meg persze nem érdekelt. Abban a koromban, amiben a lányod van, tapsztalatomból semmire nem mész semmilyen módszerrel, mert a lányod megy a saját feje után, hiszen "felnőtt". Én is ezt csináltam, éltem az életem, "egyedül", és bármilyen szuülői nyomás ellen.

Öcsém is összejött 18 évesen egy 27 éves elvált, gyerekes nővel, és anyám nagyon kétségbe volt esve. Aztán volt egy többéves kapcsolata, egy velem egyidő hölgyeménnyel, akit az egész család nem bírt elviselni. Mert kényes volt, ingyenélő, és olyan hatással volt az öcsémra, amitől ő kiforult magából. El lett szigetelve, az iskolát majdnem abbahagyta, ápolatlan lett, mert a barátnője szerint ez volt a menő. Anyám szintén kiakadt.

Velünk mindig jó viszonyba volt, sokat beszélgettünk, megbíztunk benne, és minden választásunknál elmnodta a véleményét.DE! A dolog kétoldalú, ahogy Gyula is írta. Vagy elfogadod, és akkor megmarad a lányod, vagy lázadsz, beleszólsz, és akkor elveszted. Mert erre én is, öcsém is így reagáltunk volna. Nagyon nehéz, de vágj hozzá jó arcot, viseld el a srácot, akármilyen is. A lányod, lehet csakazért is van vele, mert ellenkezel, ami ebben a korban eleve nagy "divat". És ha látja, hogy pl egy asztalhoz is ülsz a sráccal, a saját környezetében talán saját maga veszi észre, hogy a srác nem oda való. DE ha bármilyen módszerrel próbálsz rá hatni, elveszítheted. Mintahogy pl öcsém is csomagolt volna, ha otthon mindig a leszúrás lett volna, é veszekedés, a hegyi beszéd.

És az sem rendkívüli, hogy nem tudja mit akar. Én se tudtam. Jött a szülői nyomás, hogy márpedig kell diploma. Jó, van, vagyis lesz idén, oké, de gyűlölök minden percet amit tanulással töültök, mert CSAK a szüleim miatt teszem, és nem érdekel. Én mai fejemmel nem vágnék bele mégegyszer, szakmákat, egyéb papírokat többre tartok.Egyszer persze biztos hálás leszek, de nem most.

Persze az is számít, ilyen volt korábban a kapcsolatotok, de nekem ebben a koromban ha A-t mondtak, B-t csináltam.

Remélem soraim nem veszed kioktatásnak, mert nem annak szántam!

Valóban, az én leányom még kicsi, és nem tudom még mit hoz a jövő, ha felnő. Le kellett volna írni a problémát a félreértések elkerülése végett, de annyiszor hallom hogy szülők lehülyézik a saját gyermekeiket, hogy rossz volt leírva is látni.

Foglalkozási ártalom.

A témához hozzászólva, majd ha múlik a szerelem belátja a lány is hogy nem hozzá való a fiú, ha pedig nem, hát le kell nyelni a békát, ha nem akarod elveszíteni a leányodat.

Mindenkinek van egy döntése ,vagy jó, vagy rossz.El kell fogadni,ha nem tudsz mást csinálni, és ha bajba kerül szó nélkül segíteni, szerintem ez a szülő dolga.

Remélem megoldódik ez a számodra biztosan nehéz helyzet üdv Gyula

Hogy nem megfelelő az enyhe kifejezés ! Remélem megjön az esze. Semmi bajom a más kulturális-életszínvonalbeli-értelmi képességű-más életcélú-akár dologtalan-tunya-vegetáló- semmi perspektívával rendelkező emberekel, csak ne a miliőnkbe akarjon beférkőzni, és ne velünk akarja eltartattni magát!

A leányom, int írtam rendkívül jószívű, kis állatokat is tart, ( általa tartott kisállatokért kimenne a világból,) Szerintem ez az alak kihasználja és ezt a leányom nem akarja észre és tudomásul venni.

Mégegyszer !

Nem szabadna az indulatoknak elrugaszkodást hagyni, mert az pl. a helyesírás rovására is mehet, de hát azt hiszem ez mellékes a leírtakhoz és mondanivalójukhoz képest!

Válasz Gyulának ! Tudni kell a sorok között olvasni...

Az idézőjel fontos ez esetben és látszik illetve a továbbiakban egyértelműen kiviláglik, hogy a gyerek nm "hülye", csak balhés dolgai vannak, nagyon sok mindent megtettem, családi és általan való elbeszélgetéstől a szakember bevonásáig. Kedves Gyula ! Szerintem Ön nincs hála Istennek ilyen helyzetben, akkor nem válaszolt volna a fúromon. Örülök neki, hogy minta gyereke van, és egyszer sem " hülyézte le" , sőt mások által sem hagyta (Ezt és sem hagynám, ha szó szerint így ronanának neki a gyerekemnek)! Na ennyit erről.

Remélem Önnek olyan gyermeke van, aki az Ön segítségét és élettapasztalatait mindenben elfogadja, és tudja , hogy ha még mást is akar, akkor is szülei csak jót akarnak nki. ez szép is, csaksajnos a gyerkek ezt nem hiszik el.

Nem tudom, hogyan fájna egy Apának, ha látná, hogy az eddig értelmes, célokkal rendelkező, egyetemista lánya " rangon alul" (és sajnos megint idézőjelet használok, de ezt szeritem másik érteni fogják )bonyolódik egy olyan kapcsolatba, melyből az Apa őrülten, fejveszettenmenkülne. Ha lánya van, vagy akár fia, nem hiszem, hogy egy dorogozó, iszákos, munkakerülő, másokkal eltartatni akaró és nyiltan is hangoztató ! lumpen alak férkőzne be a családjába.Az értelmi szintről ne is beszéljünk, 26 évesen az életkorán kívül mást nem tud felmutatni, csak egy magyas nyolcosztályos általános iskolát, és az utca , haléktalan életét. Itt sajnos most megint azt kell mondanom,hogy a " hülye lányom" pedig megsajnálta, és vele van. A hajléktalan állatokat is megsajnáljuk, de nem élünk mindel együtt, mást megoldást találunk rá. A jószívűség sajnos a negatívuma gyermekemnek,és ezért még velem és a caládjával is szembeszáll. Hát ehhz szoljon hozzá kedves Gyula !

További sikeres családi életéhez üdvözlettel...

Ha te így leírod hogy a gyermeked nagyon "hülye"

akkor nincs benned sem meg a tisztelet a saját gyermeked iránt, előbb te válltozz meg, tiszteld, szeresd, hallgasd meg mit szeretne, azután lehet hogy szót értesz vele.

Még mástól sem türném el, hogy a gyermekem lehülyézze, nemhogy én az édesapja tenném ezt.

Előbb te tanúld meg tisztelni a gyermeked, ha kicsi korától ezt tetted volna, nem jutottál volna ide.

Persze olyan is van, hogy "felnőtt"akar lenni, de ha jó a kapcsolat gyermek és szülő között szinte mindent meg tudnak beszélni.

Ne innen várd a segítséget, légy hozzá őszinte, és érezze hogy szereted, hogy mennyire fontos neked, remélem sikerül, még nem késő.

konkrétan mit takar, hogy hülye?

nem tanul, nem dolgozik, vagy mi?

min szoktatok veszekedni?