Azért nem akarja folytatni velem a kapcsolatot a párom, mert én doktor vagyok (jogász), és neki csak középfokú végzettsége van (beszélgetés)

Nehezen éltem túl, 7 évvel idősebb volt nálam, ő volt a FÉRFI az életemben. Tapasztaltabb is volt, igazi jó pasi, üzletvezető volt, sármos, jól bánt a partnerekkel, nem is értette senki, miért ennyire kishitű. De minden "inspiráció" lepattant róla.

Igen, boldog és kiegyensúlyozott házasságban élek egy magabiztos, sármos pasival, aki tudja ki ő és mit akar az élettől :)). Meg tőlem ;)

Az ex pedig most 42 évesen végre diplomázik és boldogan neveli a gyerekét egy nála tíz évvel fiatalabb, nem diplomás csajjal. Még mindig nem érti, hogy nem a diploma teszi az embert :/.

Ha ezt is érti és átlátja, akkor meg igazán nem tudom, min rágódik...

Főleg, hogy nem sztárügyvéd akarsz lenni. Amúgy meg, az is csak egy munka. ;)

Tuti, hogy nincs semmi más a háttérben???

Maximálisan egyetértek!

Fiatalabb koromban pár sráctól végighallgattam ugyanezt, amit akkoriban lerendeztem egy "fejezd be a hisztit"-tel.

Betöltöttem a 37-et, és továbbra is állítom, hogy nincs tökösebb egy gyakorlatias, jó észjárású férfinél, akivel természetesen hasonlóan gondolkodunk az élet fontosabb kérdéseiről.

A többi csak maszlag.

mi pedig vagyunk a kivételek és az idő egyelőre igazol bennünket.....

szerintem ez csak egy apró dolog,és mivel fiatalok,függetlenek simán ott van még a pasi előtt az út,simán össze tud hozni egy diplomát ha zavarja de ha csak a papír miatt kell neki akkor semmi értelme nincs....szakmája van ha jól értelmezem,munkája,keresete,nem is rossz tehát egzisztenciálisan stabil pont....akkor miért kellene szakítaniuk??

:)))

Gratulálok a férjednek! :) Sokan tévednének el ilyen körülmények között úgy, hogy sosem találnak vissza az utukra, és roncsként végzik - így vagy úgy.

Igazad van. Ezt az elvet ő is levetítette már nekem és magának is. Tehát, hogy most ő keres és én csóró vagyok (tudja amúgy, h csóró vagyok), és nem olyan nagy was ist das még önmagában az, hogy diplomás vagyok. Amúgy is a közigazgatásban szeretnék dolgozni, tehát nem ügyvédi pályára vágyom, ahol mondjuk kemény munkával milliókat kereshetek. Ahogy mostanában a közigazgatás áll, lehet, hogy ő még mindig jobban fog keresni diploma nélkül, mint én diplomával.

Igazad van abban, hogy nagyon anyagias és frusztrált ez a világ. Sajnos. Ezért gondolkodnak sokan így és ezért ideges mindenki.

Én is pont ideillőnek érzem. Már csak azért is, mert a drága férjemnek is "csak" érettségije van, míg nekem egyetemi diplomám. Eddig még sosem merült fel ez gondként nálunk. Sőt, nagyon büszke rám. Persze ehhez az is kell, hogy Ő nem az esze ill. a képességei hiányában nem tudott elvégezni egy egyetemet, hanem mert 17 éves kora óta önfenntartó. Tehát nem volt meg az az elsősorban lelki, de azért anyagi háttere sem, ami nekem megadatott. Felnézek rá, hogy ilyen talpraesett, hogy ennyi nehézség ellenére ott tart, ahol. Bizonyos műszaki kérdésekben felülmúlhatatlan diploma nélkül is.

Bocsi a szájalásért. Az esetünket csak a példa kedvéért írtam le. Szóval a fórumindító exe csak kifogást keresett szerintem. Tegyük fel, hogy nincs jogi végzettség. Mindketten középfokúval kezdenek kapcsolatba. Talán akkor nem a diplomát kifogásolná, hanem, hogy okosabb... Tényleg nem a papír teszi az embert! Főleg nem a mai világban, amikor már lassan 0 agyi kapacitással is diplomát lehet szerezni...

Na, ha jól keres, a saját erejéből, ez megint egy jó pont: van kitartása. :)

Kitartás és ész - ez a kettő az, ami sokmindenre képessé teszi.

Ne azt nézze, hogy mije nincs, hanem hogy mit érhet el! ;)

Valahogy én is így érzek most, hogy belehalok, hogy vége (lesz). Veled mi lett? Van párod?

Én most egyszerűen nem tudom elhinni, hogy más lesz a párom. Sosem foglalkoztam évfolyamtársakkal, vagy diplomás emberekkel. Valahogy sosem kerestem azt a társaságot. Az előző páromnak is, csak középfokú végzettsége volt és nem ezért szakítottam vele. Akárhány pasival kezdtem, egy sem volt diplomás. Viszont én már "megkaptam" mástól is, aki fősulira jár, hogy azért nem akar velem kezdeni, mert én jogot végzek, és dr leszek. És ezen megáll az eszem. Mert szerintem nem ez a lényeg. Számos olyan ember van, akinek csak érettségije van, és milliomos, és olyan körökben forog és művelt... Nem értem azokat az embereket, akik így állnak a másikhoz. Ha úgy alakul az életem, hogy egy középfokú végzettségű férfival találkozom és jól megértjük egymást, akkor én nem fogok ezen kétségbe esni, hogy én dr vagyok ő meg nem.

Köszi, hogy elmesélted a történeted. :)

Na, ez viszont a te malmodra hajtja a vizet...

Ha tényleg szeret, akkor szerintem ezt meg tudjátok beszélni. :)

Meséld el neki, hogy friss diplomával, gyakorlat nélkül sem olyan fényes ám az élet, és neked is sz@rul esik, de még nincs munkád, mert gyakorlat nélkül nehéz...

Majd vázold fel a helyzeteteket, fordított szereposztással: neki van diplomája, de nincs egy vasa sem, neked meg van munkád-lóvéd. És összebútoroztok. Hogy érezné ő magát a doktori végzettségével, ha egy kiló kenyérre nincs SAJÁT pénze?

Szerintem pont ennyire frusztrált lenne, mint most. :)

Az a baj ezzel a veszett világgal, hogy túl anyagias, és túlságosan csak a látszatra és a végzettségre ad...

Azért rohangál ennyi frusztrált ember az utcán. :(

Valahol a Párodnak igaza van!

És az idő Őt fogja igazolni.

Mert igenis az a jó, ahol a partnerek azonos szintű végzettséggel, vagy a pasi magasabb iskolai végzettséggel rendelkezik.

Vannak kivételek, egész ritkák.

Amúgy nem tudom, miért akad ki mindenki.

Mondta, hogy gondolkodik, hogy jelentkezik fősulira. Nem élünk még együtt. Dolgozik. Sokat. De jól keres. És van félretett pénze. Elég szép összeg.

Semmi baj! :)

Mondta, hogy jelentkezik fősulira.

Szerintem nem minden esetben látszódna a fizetésbeli különbség.... Amúgy meg van pénze. Igazából most én vagyok a csóró csaj, mert még nincs munkám és így biztos anyagi hátterem sem. Ha összebútoroznánk, akkor ő teremtené meg egyedül az egzisztenciát.

Az ő továbbtanulásáról nem beszélgettetek?

Együtt éltek vagy még külön? Ő dolgozik?

Így, ennyi infoból kicsit nehéz bármit is mondani, az előző hsz-ommal szerintem tól is lőttem a célon, úgyhogy BOCSI!

Van ilyen. Amikor megismerkedtünk, büszke volt rám, imádta az eszemet, azt, hogy 24 évesen két diplomám van, nyelveket beszélek. Neki volt egy kereskedelmi érettségije.

Aztán ahogy teltek a hónapok, jött a b.sztatás, ami egyértelműen visszavezethető volt a kisebbségi komplexusaira. Én egy elegáns budai kerületben nőttem fel, ő a gazdagréti lakótelepen. Soha, senki a környezetemben nem éreztette vele a különbséget, ő mindenbe belekötött egy idő után.

Két év elteltével belefáradtam, belehaltam, de szakítottam vele, pedig az életemet is leéltem volna mellette.

Azóta eltelt 11 év, azóta egyik kapcsolatból a másikba, most talán megállapodott, van egy másfél éves gyereke. És a szakdolgozatát írja ;))

Valóban csak kifogás.

Ha nem csak kifogásokat keresne, akkor tenne ellene: elmenne suliba, képezné magát. Ha nem is egyetemi, de egy jófajta felsőfokú végzettséggel sok ajtó megnyílik az ember előtt.

A kérdés, hogy miért nem akar feljebb lépni?

Kifogás... Azért, mert...

Azt persze megértem, hogy frusztrálja őt ez a dolog, mert valszeg úgymond te vagy a kenyérkereső kettőtök között - a fizetésetekben bizonyára jól látszik a végzettségbeli különbség.

És kétféle ember van: vagy nyafog, vagy összekapja magát és változtat!

Ő nem...

Azt hiszem, a későbbiekben, komolyabb problémákban is csak kifogásokat, álindokokat keresne, még akkor is, ha most tényleg "csak" ez a gond.

Hány olyan nővérről meg asszisztens van, akik összejönnek egy dokival, összeházasodnak, majd a nő elvégzi az orvosit? Mert ez nem csak a Vészhelyzetben fordul elő, hanem a való életben is...

ha annyira zavarja, tanuljon ő is.

de amúgy ez így már problémás, ha neki ez gondot okoz... :-(

Szerintem ez a tipikus férfiúi büszkeség, amit mi úgysem értünk meg, őket meg úgysem tudjuk meggyőzni, hogy nem ez a fontos. Ha neki ez most gond, akkor később is az lesz. És hajlamosak arra, hogy nem vallanak színt, hanem csak feszültek miatta.

Engem sem zavarna, de a férjem anno ki volt, hogy 1000 Ft-tal többet keresek nála...