Az időskori demencia tényleg csak idősebb korban fordul elő? Fiatalabb (55 éves korban) nem? (tudásbázis kérdés)

Bizony, hogy nem, legfőképpen a húgod érdekében. Csodálkozol a testvéreden, amikor azt látja, hogy az anyja két kézzel szórja a pénzt?

A helyedben felkeresném az orvosát, s megkérném, hogy segítsen, ha már olyan gyakran megy hozzá.

Az sem ártana, ha odaadnád neki még összeszedettebben, amiket itt leírtál a helyzetről. Persze, nem neveznék meg egyetlen betegséget sem, azt egyik orvos sem szereti.

Számomra az derült ki az eddigiekből, hogy mindenképpen külső segítségre van szükség, méghozzá mielőbb.

És a húgoddal sem ártana komolyan elbeszélgetned, talán vele szót tudsz érteni. A saját érdekében gondolkodjon el, mi vár rá, ha ezt így folytatják.

A kedves kiskutya megvan: ott ül a lánc végén, eteti, itatja, de mást nem csinál vele.

Van egy nagy kert, amit ingyen odaadott a szomszédnak, csak ne kelljen vele foglalkozni.

Nem főz, hanem hozatja az ebédet, pedig egy gyerek mellett ezt azért kéne!

Egy sülthúst nem tudott egyedül, segítség nélkül megcsinálni.

Miután megözvegyült, nem depressziós lett, hanem kivirult! Lehet költeni, nem szól rá senki, nem kell időben hazaérni, hogy főzzön, szalad az egész ház.

Egész héten orvoshoz rohangál, és mindig kitalál valami betegséget magának.

Ezt már vagy 15 éve csinálja, olyan betegség nincs, ami neki ne lenne, a heresüllyedést és a prosztatamegnagyobbodást beleértve.

Ezt a két dolgot szereti: orvoshoz járni, és vásárolni.

Pont ezekről kéne lebeszélni.

Ja, természetesen minden vizsgálatra "borítékkal" megy.

Volt szó róla, ha dolgozok, nála is lesznek a gyerekek. Elsőre kitalálta, melyiket milyen orvosokhoz, milyen kivizsgálásra viszi: allergia, ortopédia, szemészet, fogászat, mindegy, csak orvos legyen.

Szóval nem megyek vissza dolgozni inkább.

Nagyon nehéz lesz, de nem merem otthagyni nála az unokáit egy délután se.

Aszerint barátkozik mindenkivel, hogy helyeselnek-e neki. Aki esetleg ki meri mondani, hogy ezt nem így kéne, azzal megszakítja a kapcsolatot.

Sosem volt könnyű vele élni, de úgy látom, évről évre rosszabb. Eddig apánk azért "fogta", spórolt, figyelt a lányára, nem hagyta, hogy sokat költsön, és befizette a számlákat, elintézte a hivatalos dolgokat, és ez most rámarad.

Segítek, ahol tudok, de már minden levéllel jön át, hogy magyarázzam el, mert nem érti. Tényleg nem érti, a hitelajánlatot (hitelkártyát) reklámozó levéllel sírva jön, hogy neki akkor most mi után kell fizetni havi 25 ezer forintot?

Már 5 évesen sem szerettem az anyámat.

Most se kérd tőlem, hogy szeressem, mert nem fogom.

Az a gond, hogy itt nem csak arról van szó, hogy nem talál be a kulcslyukba.

Pl. két kézzel szórja a pénzt, egy hét alatt képes 50-60 ezret kidobni az ablakon süteményekre (cukorbeteg), kínai boltos ruhákra, amik csak tönkremennek, havi 17 ezres telefonszámlát csinál, átverték a gázosok. Amit a férje rájuk hagyott, azt gyakorlatilag egy év alatt felélte, és nem fogja fel, hogy később sem az özvegyi nyugdíjat nem kapja, sem 4 év múlva a gyerek utáni pénzt, (árvasági+családi), egyetlen jövedelme a kevés rokkantnyugdíja marad.

Jelenleg én is örülök, ha hó végéig ki tudunk jönni, és kilátásom sincs munkára. Nem tudom anyagilag támogatni, de nem érti meg.

Az pedig nem opció egy gyerek mellett, hogy "majd csak lesz valahogy, éhen halni úgysem hagyják".

Most akarja eladni a házat, és beköltözni egy panellakásba. Ez rendben van, de ha lesz különbözet, az sem a bankban fog kikötni, hanem a kínai boltban, pár hónapon belül.

Ha nem tudja fizetni a számlákat (a fűtés borzasztó drága), akkor a szolgáltatót nem fogja meghatni, ha bőgni kezd és ordítozni, kikapcsolják a fenébe a villanyt, a fűtést, és kész.

Ezt nem kéne megvárni.

Megértelek, ismerős az érzés...

Mégis azt gondolom, mivel szeret orvoshoz járni, hogy élvezi a feltétel nélküli figyelmességet. Talán érzi rajtad, hogy ki vagy hegyezve, ugrasz a szavaira, egyfajta ellenséges viszonyba kerültetek.

Szia!

Nem biztos, hogy szervi betegsége van anyukádnak. Ha valaki sokáig egyedül, vagy elszigetelten él, pl. nem jár dolgozni, társaságba, esetleg beszűkül az ismeretségi köre olyanokra, akik nem éppen építő típusúak, simán bekövetkezhet egyfajta "bezárkózás", a változó környezethez alkalmazkodni nem tudó magatartás. Lehet, hogy úgy érzi, nem kap elég figyelmet, szeretetet, és dühösen reagálja le, haragban van a világgal. Próbáld meg kipuhatolni, mit szeret, de lássa rajtad, hogy nem érdekből csinálod. Ha nincs háziállata, szerezhetsz neki egy kedves kiskutyát.

Persze benne van a pakliban a betegség is, de az előbbi verziót könnyebb tesztelni. Sok sikert! :)

Nem ismerem az orvosát, nem közös.

Hülyén venné ki magát.

Mivel anyám amúgy imád orvoshoz járni, legalább hetente háromszor megy valamilyen indokkal valamilyen vizsgálatra, így gondoltuk, hogy simán a latin nevét mondjuk, hogy kérjen demenciára vizsgálatot, de a doki úgyis elmagyarázná, miről van szó.

Nekem is ez a bajom, hogy nem kérhető vizsgálat.

ne légy kegyetlen az anyáddal, lehet csak sok gondja volt és nem tud koncentrálni. én olvastam egy cikket ilyesmiről, oké nem vagyok tapasztalt a témában, ott azzal kezdődött az anyuka elbutulása, hogy nem talált be a kulcslyukba a kulccsal, meg szavakat cserélt fel, oda nem illően. de ottis kb 70 körül volt az anya. szóval szerintem tök más a kettő.

szerintem szegény kikészült, attól is, hogy a gyerekei kezeltetni akarják... talán próbáljátok meg elnézni neki a hibákat és nem emlegetni, helyette mondani azt amit jól csinált. szerintem te is tudod milyen mikor csak a hibáid dörgölik az orrod alá, csak egyre mélyebbre nyomja az embert és egyre többet hibázik. Plusz, kialakul nála egy olyan önkép, hogy ő mindent rosszul csinál, és tényleg mindent rosszul fog csinálni. Próbáljatok egy kis szeretettel több önbizalmat csinálni neki, szerintem használni fog. :)

Az a gond, hogy én voltam mindig a "kívülálló", tehát inkább vagyok ellenség, mint családtag.

Soha nem szeretett az anyám, és ezt ki is mutatta.

Semmiről nem tudok vele beszélni, mert inkább az ellenkezőjét csinálja, vagy szívesebben hallgat egy vadidegenre.

Akármilyen idegen tanácsol valamit, az szentírás, de ha javaslunk bármit, akkor mi csak ártani akarunk.

A húgom még inkább élvezi, hogy mióta az apja meghalt, azóta nincs fogva, mehet, ahová akar, mindent megkap, semmire nincs nemet mondva. Ha mégis, akkor úgy vágja át anyánkat a palánkon, ahogy nem szégyelli.

Tehát ne úgy vegyétek, hogy valaki az édesanyjának és a testvérének akar segíteni, hanem mintha távolabbi ismerősnek, vagy rokonnak. Kb. ennyi beleszólásom van a dolgokba.

Az irányítást így biztos nem fogom átvenni, és nem is akarom: folyamatos, mindennapos harcot, gyűlölködést, veszekedést jelentene. Ez nekem nem hiányzik, és nem ilyen légkörben kéne nekem sem felnevelni a két gyerekem, akik még kicsik.

Anyám sem akarja, hogy bármiben segítsek, folyton hazudik, és előfordult, hogy szándékosan akart nekünk ártani. Addig jövünk ki, amíg nem találkozunk.

Nem szívesen engednék be egy ilyen embert én sem a családunk mindennapjaiba, folyamatosan azon aggódhatnék, mikor miben akar nekünk kárt okozni.

Különben én vagyok a hülye, mert más magasról letojná, mi van vele, és én sem értem, miért érzek felelősséget iránta.

Mást már nem, de felelősséget még igen.

ha van egy csöpp eszed, megmagyarázod neki, hogy egy általános vizsgálat nem árt, mindent beleértve...

egyébként okozhatja depresszió, parkinson és alzheimer kór is sajnos.... vagy csak az életvezetési hiány...

nem írtad van-e, de úgy tűnik nincs férfi a háznál... ez sok indent megmagyarázhat:-(

Az a gondom, hogy az anyám egyre furcsábban viselkedik.

Beszélgettem ismerőssel, és mondta, hogy amit mondtam, az alapján ez olyan, mint az időskori demencia, neki a nagymamája lett ilyen, de ő már elmúlt 70.

Az anyám most múlt 55, ez azért annyira nem nevezhető idős kornak.

Amúgy is elég egyszerű, nem túl iskolázott asszony, de mostanában egyszerűen nem lehet vele beszélni semmiről. Sokszor úgy érzem, térben még el tudja helyezni a dolgokat, de időben nem.

Azt hiszi, minden úgy van, mint a 80-as években, meg amikor ő még fiatal volt.

Nehezíti a dolgot, hogy van egy 14 éves húgom, most 8.-os. Egyáltalán nem tudja irányítani, ez inkább fordítva van: azt csinálja, amit a gyereke kitalál, legyen szó nagy értékű telefon vásárlásról, arról hogy kiszolgálja, bármiről.

Anyagi dolgokban is egyre jobban "eltéved", képtelen hosszabb távon gondolkodni, mint pár hónap, és akkor is sorra csinálja a hülyeséget.

Beszélni nem lehet vele, mert azonnal elkezd hisztizni meg sírni. Tényleg nem lehet vele beszélni semmiről, azonnal támad, akár arról van szó, a leghétköznapibb témák is veszekedésbe fulladnak, úgy érzem, ezt direkt kiprovokálja.

Ahogy írtam, soha nem volt igazán a helyzet magaslatán, de úgy érzem, ez már nem normális, ahogy él, ahogy viselkedik.

Tartok tőle, hogy ez egy olyan folyamat, ami csak rosszabb lesz.

A dolgot külön nehezíti, hogy ha arról nem lehet vele beszélni, milyen volt a leves, ha megemlítjük, hogy kéne egy kivizsgálás, oltári balhé lesz, hogy bolondnak nézzük.

De így meg nem maradhat, mert egyedül neveli a húgom, mióta apánk meghalt, és lassan az az érzésem, erre a feladatra is egyre alkalmatlanabb.

Nehéz helyzet, és egyáltalán nem tudom, mit csináljak.

Ez lehet időskori demencia? Esetleg valami más, Alzheimer-kór, vagy egyéb betegség?

Vagy csak arról van szó, hogy teljesen tájékozatlan, nem is érdekli, hogy mennyit változott a világ, és veszekedni akar?

Hogy lehetne megoldani egy vizsgálatot, veszekedés nélkül? Mivel vegyem rá?