Az életmódváltás nem pénz vagy idő kérdése! (beszélgetős fórum)

A gyerek nem lehet kifogás!Nagyon sokan vagyunk anyukák akik 1,2,akár 4 gyerek mellett is megoldjuk a tornát!!

Imádom az ilyen hozzászólókat akik,a gyerekre kenik a kifogásokat,persze internetre van idő!

Még annyit, hogy a nagy döntéshez mi adott erőt.

A mesterem nekem egyszer azt mondta:

"Addig változtass az étkezéseden, amíg azt saját döntésed alapján teheted. Ha muszájból kell megtenned, az nagyon kegyetlen lesz."

Ezen elgondolkodtam, s belevágtam

wáóóóó (erre csak ennyi, ez nagyon klassz!!)

:)

gratulálok!

Nekem tetszik a cikk, mert pontosan ugyanezt csináltam kb. 2 éve. :) Ha fogyizunk, kevesebbet eszünk, és a magas rosttartalmú dolgok tényleg jobban telítenek. A szemben lévő nagy áruházban sokszor még olcsóbb is például volt a durumtészta, mint a sima. A barnakenyér otthon tényleg nagyon drága, viszont abból nem 2 cm-es egy szelet, hanem mondjuk csak 8 mm,és sokkal tömörebb is.

(Itt Németországban azt tapasztalom, hogy nem mérik aranyárban a reformélelmiszert. Normál áron lehet venni mindent, mindenki el tudja dönteni, hogy mit szeretne. PL 1 euró 8 szelet cukormentes müzliszeletért sztem nem sok...)

Viszont biztosan van igazság az ellenkezők véleményében is. Nem tudhatom, valóban nem voltam még anyuka. :)

Viszont szintén kb. 2 éve az én anyukám is megcsinálta, lefogyott! Valóban csak rá kellett szánnia magát. Neki az akupunktúra jött be, ezzel csökkentette étvágyát, rendszeresen járt tűcserére és mérlegelésre. Emellett elővette porosodó Bíró Ica kaziját, és tornázott, munka előtt vagy munka után, attól függően, hogy mikorra ment dolgozni.

Az étkezésekre is figyelt, a kávét ugyan cukorral itta, mert utálja az édesítőszereket, viszont lemondott a fehérkenyérről és az édességekről.

Nem panaszkodott, sőt azt mondta, sokkal energikusabb, a munkát is jobban bírja, és jó érzés, hogy nincs folyamatosan leterhelve a gyomra.

Viszont itt jön az, hogy mindig jöhetnek nehéz időszakok, ő új beosztásba került, borult a beállított rendszer, és elkezdett visszahízni. Mostanában nagyon sokat dolgozik, tényleg mindig fáradt és stresszes, és ezt én meg is értem, és sajnálom érte. Tehát az életmódváltáshoz sok minden kell, és nem is lehet pontosan meghatározni, hogy mi. Mindenkinek más.

Bocsi, hogy hosszú voltam.

Ilyen szempotnból megértelek...trutyi egy érzés, ha az ember művét és gondolatát bírálják. Mintha valaki azt mondaná a gyerekedre, hogy csúnya.

Szerintem korrekt a cik, bár a bírálókat is megértem, sőt, én este tizenegykor már a világmindenséget is...az élemódváltás egy idegesítő szó, míg nem vagy benne, rühelled hallani. Én is így voltam vele.

Sziasztok!

Én aszerint váltottam étkezési szokást, hogy előtte utánanéztem ennek a témának - kik a legegészségesebbek és a legszívósabbak.

Az jött ki, hogy akik keveset esznek ritkán és minél egyszerűbb, feldolgozatlanabb kajákat.

OK, megvolt a cél.

Hogyan valósítsam meg? Ennek is utána néztem. /Én olyan utánanézős fajta vagyok...:)/

Eszerint mindenkinek az ízlik és annyi, amit és amennyit megszokott.

OK, az info megvan. Most jön a megvalósítás.

Rohadt kemény 3 hónap volt! Azt csináltam, amit el akartam érni. Keveset ettem (mondjuk egy 10 éves gyerek adag), egyszerűt (p.l.: 2 szelet teljes kiőrlésű saját sütésű kenyér, oliva v. lenmagolajjal megkenve + kis fej lila hagyma v. más zöldség: ebéd, 3 dl saját erjesztésű kaukázusi kefír: vacsora, reggelim 1 alma és 1 szelet fenti kenyér). Max. 3x ettem egy nap ilyesmiket.

Nem ragozom tovább, hetekig állandóan éhes voltam. De! Tudtam, hogy csak egyszer kell ezt a "rászokást" megcsinálnom. Végigcsináltam a kiképzést! Átállítottam, betörtem a testemet. Nehogy már ő döntse el, hogy mi jó nekem! Majd én agyilag eldöntöm.

Ez majdnem 4 éve volt. Ma az esik jól és annyi, amennyit "megmagyaráztam" akkor a testemnek, azaz amire rászoktattam.

Most a kajáim? Gyümölcsök (nem sok), barna rizs, köles, hajdina, saját tk. kenyér, oliva és lenmagolaj, kaukázusi kefír, párolt zöldségek, heti 1x - 2x egy kis darab hal. azt hiszem mindent felsoroltam.

Igen olcsón vagyok igen egyszerű kaján igen jó egészségben.

Csak azért írtam le, hogy ilyen is van. Az van, amit akarsz...ha akarod.

Ami a lényege még ennek: tényleg jó ízűen étkezem, annyi kg vagyok, amennyi akarok, mert egyszer betörtem a testem és most már nem ő a főnök.

Ha elolvassátok a bemutatkozásomat: 10 éve jöttem ki az alkohol börtönéből - éppen ezzel a módszerrel.

Ebben lehet valami.;)

Köszönöm a kritikát,teljesen igazad van, mások az értkrendjeink! De látod, mindezt kulturáltan is meg lehet fogalmazni, anélkül, hogy nekiesnénk a másiknak egy-két tipp után...

(de a fruska szót légyszi csak azután, miután találkoztunk személyesen is...szerintem más lenne a véleményed...)

a többieknek továbbra is köszi a kedves dícséreteket!

Én is sajnálom ezt az értelmetlen vitát. az, hogy mire mit és mennyire vehemensen reagáltam, ha valakinek van egy kis türelme visszabogarászni, láthatjátok, egészen addig a pontig míg másokra ki nem terjedt a "kedves" user cinikussága, kedvesen tűrtem.

És remélem, ha ezt a rengeteg rohanást, hajtást, munkát és stresszt az én életemben is fel tudja majd váltani egy-két gyerkőc, hasonlóakat írhatok ;)

Egyenlőre én magamon kívül 3 emberről gondoskodom, de eddig sikerült megoldani...de majd kíváncsi leszek, ha többen leszünk vajon mennyi időm lesz...lehet hogy akkor érvényes lesz az amit az előttem szóló írt...

Mindenkinek más az élete, ez sokban függ attól is, hogy a párunk, hogy dolgozik, mennyit, mennyire toleráns a fogyókúránkkal szemben...

Az enyém nagyon az, de vannak ahol nem...összetett a dolog ebben egyet kell érteni...

Jó a cikk,szingli egyedül álló fruskáknak:)

Amíg fiatal és gyerektelen voltam ,remekül ment ez a dolog.

Aztán amikor hipp-hopp rajtam kívül még 4 emberről kellett gondoskodnom ,valahogy NEM MŰKÖDIK.

Lehet ,hogy kifogás,és lustaság ,hogy nem főzök magamnak külön brokkolit vajban párolva,de nincs energiám,agyam arra,hogy az aktuális szépség ideálnak megfelelve,az aktuális életmódnak megfelelve,és az aktuális agyament fitnesszwelnesz csokiöntetes ,sárpakolásos baromságokat magamra vegyem ,és úgy érezzem,nem vagyok elég "modern" anya,mert a DVD gyűjteményemben nem a Norbi név szerepel!

Szóval klassz a cikk......beszélj erről 3 gyerek után úgy cirka 20 év múlva:))

Nagyon mélyen egyetértek veled.

Szerintem az étel sok ember számára menekvés, illetve egy túlélőösztön megnyilvánulása. Édesapámék nem voltak valami hűdegazdagok, ezért neki mindig azt mondták, hogy mindent egyen meg, ami a tányérján van. Valamiért ez belém is belémkódolódott...pedig nem tömtek, de láttam ő mindent megeszik, hamarosan addig nem voltam elégedett, míg egy zacskó bármit, amit elkezdtem teljesen be nem tömtem. Mert ételt nem hagyunk ott...ráadásul már rég túl vagyok néha a jóllakottság érzésén, de eszem tovább, levezetésként, meg kell az az örömérzet, amit nagy mennyiségű ételbevitel után érzünk...

Tehát igen, erről kell leszokni.

Másrészt ez a szegénység létezik, létezhet, de nem racionális...valamint a net, számítógép etc. nem a létminimum fogalmához kapcsolódik. Az emberek inkább költenek az élvezetre, mint az egészségre.

"Amúgy nekem az a tapasztalatok, hogy ha egészségesen akarsz táplálkozni akkor vagy időt, vagy pénzt muszáj beleáldozni."

Ezzel nagyon egyetértek.

Hagyjátok abba a veszekedést... Ez már nem vita :(

A helyzet az, hogy mindenkinek megvan a maga igazsága. A nincs pénzem és időm egészségesen táplálkozni, tényleg legtöbbször kifogás... de van hogy valóság, és ismeretlenül nem lehet megítélni, hogy kinek igazság, kinek önámítás.

Amúgy nekem az a tapasztalatok, hogy ha egészségesen akarsz táplálkozni akkor vagy időt, vagy pénzt muszáj beleáldozni. Pl. ha baromi sokat dolgozol, akkor rendelhetsz a munkahelyedre diétás kaját (a munkahelyi menzák ritkán egészségesek) vagy főzöl otthon, és az sokkal olcsóbb, de mindenképpen idő (több idő, mintha a menzán eszel)

Az, hogy kinek mi a még beáldozható pénz és idő nagyon változik egyénenként, mert mások a lehetőségeink és a preferenciáink is. Annak viszont mindenképpen van értelme, hogy megosszuk egymással a pénz és időtakarékos módszereinket - főleg kioktatás nélkül - és mindenki azt hasznosít belőle, amit ő tud ;)

Az én mai tippem a savanyúkáposzta: télen is olcsó, nem hízlal, sok benne a C vitamin és laktat. Kevés darát hússal és bulgurral vagy barna rizzsel rakott káposztaként igen laktató ebéd, de lehet párolt káposztaként köret is.

"Annyira jó, hogy egy életben tapasztalatlan egyetemista mondja meg nekem a kb. 10 évvel idősebb, már diplomás, 2 gyerekes családanyának, hogy mit kéne csinálnom! :-D"

Nevetséges... Azt hiszed mert idősebb vagy, meg van egy diplomád már feltétlenül tapasztaltabb is, és okosabb is vagy?!

Mindkét félnek igaza van,- igaz,hogy arra van idő és pénz,amit nagyon akarunk és nagyon igaz az is, hogy ezerfélék az életkörülményeink,- nehéz kategorikusan megítélni a másikét.

Én sok gyerek mellett nagyon beosztva a nem sok pénzt sportolok és diétázom és valóban nem könnyű,- de a saját pihenésemből,lazításomból veszem el az időt a sportra.(pl. szenvedélyem az olvasás,de meghozom azt az áldozatot,hogy helyette inkább sportolok stb.)

Én élveztem ezt a szópárbajt,- bár szerintem is a cikk írója kicsit vehemensen reagált a más véleményre...

Nagyon jó a cikk, és sajnálom a körülötte kialakult vitát.

Mint egy gyermekes, 33 éves családanya, én is hozzátennék egy kis tapasztalatot, részben a sajátomat, részben az alapján, amit a környezetemben látok.

Nekem soha nem voltak komolyabb súlyproblémáim, mióta elértem azt a testmagasságot, tehát úgy kb. 15 éves korom óta, azóta nagyjából ugyanannyi a súlyom. Csak 2-3 kilónyi ingadozás szokott előfordulni, így nálam a fogyókúra maximum annyit jelent, hogy szeretnék lefogyni mondjuk 55-ről 53 kilóra. Lehet mondani, hogy szerencse, de én nem így látom.

Az élelmiszerek áráról és a megengedhetőségükről egyrészről az a véleményem, hogy bizony létezik az a fajta alacsony jövedelműség, szegénység, mikor valaki látszólag csak tömény, olcsó szénhidrátokkal, zsírokkal tudja fedezni a kalóriabevitelét. Azért írom azt, hogy látszólag, mert szerintem ez inkább egyfajta gondolkozás, egyfajta életérzés, mikor az ember nem tudja, mi lesz holnap, mikor úgy érzi, mennyiséget kell ennie ma...Persze így nem lehet fogyni. Ennek utána lehet nézni mindenféle statisztikákban, hogy mikor csökken az emberek életszínvonala, akkor nő az elhízás mértéke.

Szerintem a "fejben dől el", az inkább valami olyasmit jelent, hogy nincs szükségem annyi nehéz ételre, hogy jól érzem magam a könnyű zöldségektől is, nincs szükségem arra a dugig-tele-gyomor érzetre. Mert a a tömény szénhidrátokkal és sok hússal táplálkozó ember szerintem ezt az állapotot nem érzi. Arra tudok gondolni, mikor a 100 kilós apósom hiába eszik meg egy nagy tányér zöldséget kis hússal, egyszerűen úgy érzi, nem lakik jól tőle, csak mert nem húzza le a gyomrát (bocsánat a kifejezésért). Én is ismerem ezeket a testi érzeteket, hiszen mikor éppen hagyományos, magyaros ételeket eszem, mondjuk pörköltet galuskával, az után teljesen más, vagyis sokkal nehezebb testi érzetem van, mint egy zöldséges étel után. Szerintem amíg valaki nem akarja tudatosan átkódolni ezeket az érzeteit, tehát elfogadni, hogy a könnyűvel is ugyanúgy jól lakik, a kisebb mennyiség is elég, mert annyira megszokta azt a lehúzó, pukkadásig gyomorérzést, addig nem fog fogyni.

Én érzem saját magamon, tudom is, hogy 10 éve még sokkal többet ehettem, sokkal laktatóbb ételeket ehettem úgy, hogy tartottam ezt a súlyt. Most, ennyi idősen már nem fér bele annyi szénhidrát, annyi hús, több zöldfélével kell a gyomromat kitölteni, ha nem akarok meghízni.

Mi édesanyám betegségéből kifolyólag évekig majdnem húsmentes táplálkozást folytattunk(hal és nagyon néha szárnyas), egészen kis koromban(8-10). Amennyire visszaemlékszem nálunk a cukkini, a padlizsán és a patiszon volt nyerő, meg a gomba ezerféle módon elkészítve. Biztos rengeteg energiára van szüksége a gyerekeknek és a párodnak is, de ezeket egészségesebb alternatívák formájában is megkaphatják.

A tészta és a kenyér azért nem jó megoldás, mert éhesebbek lesznek tőlük. Egyrészt csak üres kalória, semmit nem táplál, viszont az inzulinszintet megemeli, így később az emberre rátör a mardosó éhség. A finomított cukrok pl. rossz emésztéshez(székrekedés), hiperaktivitáshoz, hangulatingadozáshoz is vezethetnek(nálam ez volt a helyzet, mehettünk a gasztroeneterológushoz).

Ha valami laktatót és finomat akarsz, esetleg kiváltanád az abonettet, szívből ajánlok mindenféle korpát, illetve zabpelyhet. Van is valahol egy receptem, amiben 10 perc alatt zabos cipócskákat lehet készresütni...abonett helyett nagyon jó.

Édesség gyanánt a zabkása, zabkorpás sütik, zsírszegény túróval készült sütik(ha körözöttet készítesz a túróból, nagyon be lehet vele lakni) és társaik.

Rizst és krumplit én is eszek, bár ritkán, és akkor is csak ebédre, de szerintem jó dolog, nem értem mások miért félnek tőlük annyira.

Hozzátartozik a történethez, hogy bár nem élek kisvárosban, a legnagyobb áruházak nekünk is elég messze vannak. A közelben egy zöldséges-gyümölcs, egy 0-24 és egy cba van, illetve egy különlegességeket árusító bolt. Úgy általában, amit tudok, ott veszem meg, mondjuk abonettből egy rakattal veszünk távolabb, ahol 200 ft és nem 400:)

Köszönjük ezt az önfényezést, most már mindenki tudja, hogy milyen szuper vagy! :-)

"Nem veszed észre h saját magadat hazudtolod meg egyik mondatodról a másikra?

akinek van egy kis esze átlát rajtad..."

Ezt már megint nem értem, de mindegy is.

Egyszerűen megsértődtél, mert valaki nem éljenzett egyhangúlag az írásodra.

További jó durcáskodást! :-D

Ennek így semmi értelme...Szerintem jobb lesz ha mostmár tényleg vagy elmész futni vagy lefekszel a férjed mellé...

Nem veszed észre h saját magadat hazudtolod meg egyik mondatodról a másikra?

akinek van egy kis esze átlát rajtad...

Az meg, hogy mennyire vagyok "tapasztalatlan" az életben...önálló albérletet fizetek, párom egy évig kamionozott..akinek van ismerőse, tudja milyen az...most is más városban dolgozik...küzd ő is a napi betevőért, hogy legalább a hitelt ki tudja fizetni amit a tanulmányaira vett fel... 2 munkahelyem van egyetem mellett, van, hogy reggel 7től este 10re érek haza, de még így is belefér a napi programomba vagy a videó vagy az aerobik, és az is, hogy éjszaka leálljak magamnak másnapra főzni és 4 óra alvás után is úgy beszéljek az ügyfelekkel másnap reggel, mint aki friss, üde...

és még "támadni" is van elég energiám...

"írogatsz itt össze-vissza válságról meg drága dolgokról, amikor Tunéziába mész nászútra, ne haragudj nekem még lagzira se telik nemhogy nászútra..."

Ne haragudj, de elég támadó a modorod, én normális stílusban írtam neked, nem így, ahogy te.

Ha valaki nem bírja a kritikát, akkor ne írjon "cikket", számítson rá, hogy nemcsak éljenzők lesznek a kommentelők között.

A nászút miatt vagy irigy? Ne már!

Te honnan tudod, hogy mikor volt az? 2003-ban házasodtunk össze, nyoma sem volt akkor még válságnak! Tunézia meg szerinted tényleg olyan nagy szám? Az egyik legolcsóbb úticél, nem azt írtam, hogy Miami-ba vagy Új-Zélandra utaztunk! Egyébként ha már ennyire jól utánamnéztél, akkor olvashattad azt is, hogy nagyon pici esküvőnk volt, alig 10 fővel, lagzink sem volt. Lehet irigykedni! :-DDD

Köszi a sok ötletet az életvezetésemmel kapcsolatban! Annyira jó, hogy egy életben tapasztalatlan egyetemista mondja meg nekem a kb. 10 évvel idősebb, már diplomás, 2 gyerekes családanyának, hogy mit kéne csinálnom! :-D

Mostmár nagyon elegem van ebből az észosztásból.

Nem veszed észre hogy te vagy itt az egyetlen negatív figura?

Nem kéne egy kicsit változtatni a hozzáállásodon és az érem másik oldalát is megnézni, kipróbálni, ne haragudj de ez a véleményem nyíltan:

írogatsz itt össze-vissza válságról meg drága dolgokról, amikor Tunéziába mész nászútra, ne haragudj nekem még lagzira se telik nemhogy nászútra...mégis meg bírom venni a 200 Ftos abonettett...

És cinikuskodsz más anyuka felett,aki este 10 kor kimegy futni, ahelyett hogy internetezés helyett te is azt tetted volna most is és legalább mindenki békén lenne itt is hagyva...

Ne haragudj előző felhasználómmal nem értem még a közelébe se több mint egy év alatt, hogy annyi törzspontom legyen hogy koronát kapjak (nem mintha nagyon érdekelne csak feltűnt) te is kb egy éve vagy itt...ezt hogy sikerült elérned? Ha meg közben rohangálsz másfelé és mindig le tudsz ülni, (mégis fél óra is eltelik összefüggően, hogy 2 percenként írsz) ne haragudj ha már ennyire a szegény család meg a gyerekek etetése, akkor inkább kapcsolnád ki azt a számítógépet minthogy főzés meg házimunka alatt is menjen csakhogy le-le tudj ülni, az áramszámla különbözetből meg vennél magatoknak csirkemellet ebédre karaj helyett...

Remélem, már nincs gyomorideged! :-)

Én tényleg nem kötőzködni akartam, csak nem teljesen értek egyet a megállapításaiddal, de attól függetlenül ez valóban egy nagyon jó, kimerítően megírt cikk, látszik, hogy sok munkád van benne!

Köszi a tippeket! (komolyan!)

Én inzulinrezisztens vagyok (sajnos a meddőségi kezelések során kapott hormongyógyszerek eredménye), így le vagyok tiltva minden fehér lisztről és cukorról.

A mézes ötlet nagyon jó, de allergiás vagyok rá. :-(

Az abonetthez meg egyszerűen nincs bizalmam, nekem valahogy műnek tűnik, jobban szeretem a "rendes" kenyeret. Nálunk 1 kg fehér kenyér 179 Ft, a tk. kenyér pedig 310 Ft. A tojásos tészta 199 Ft 1 kg, a durumtészta pedig 350-400 Ft/fél kg. Ezt az árkülönbséget sok helyen látom, igaz nekem időm és lehetőségem nincs eljárkálni a város szélére mondjuk egy Lidl-be vagy Aldiba.

A rizs, tészta, kenyér pedig elég sokszor van az étrendünkben, mert a gyerekeknek feneketlen a bendőjük (szerencsések, meg sem látszik rajtuk :-) ), a férjem pedig nehéz fizikai munkát végez egész nap, neki nem lenne elég 2 halrudacska.

Szóval én azért szóltam hozzá a cikkhez, mert sajnos sok dolog az életben, így az egészséges életmód is sok tényezőtől függ, a pénztől és az időtől is, meg persze, hogy ki, éppen melyik életszakaszban van. Amíg tanultam, nekem is másfajta gondjaim voltak, más gondolataim, másra volt indíttatásom, időm.

Ettől függetlenül nagyon fontos beszélni erről, hiszen ahogy ti is írtátok, ez nemcsak esztétikai, de kőkeményen egészségügyi kérdés is, tehát fontos téma!