"Attól még, hogy ráütsz a fenekére, nem törik csontja!" Egyetértesz? (beszélgetős fórum)
Én is ezt tapasztalom.Ahogy folyamatos a testi fenyítés ,indokolatlanul,és agresszíven,akkor a gyerek ezt a mintát követi a későbbiekben.Veri ,terrorba tartja a gyengébbeket.
DE.Még mindig nem értem ,hogy miért keverik az emberek az "atyai pofont",az agyba főbe,mindennaposan kapott gyerekbántalmazással.
ez a legostobább indok amit olvastam. egy felnőtt embert ne hasonlítsunk össze egy gyerekkel! te mit szólnál ahhoz, ha azért kapnál egy pofont mert nem terített asztal várta és kedvére való étel a párodat? ez nem ugyanaz a kategória
Egy rokonomnál 3 gyerek van,13 éves,11,és 8.A nagyobbik általános iskolás,festi a haját,a körmét,egy kiló sminkben megy suliba(én időmben ilyet nem szabadot)múltkor detoxra itta magát!A két kisebbik neveletlen,rosszul tanulnak,szófogadatlan és hisztis,rendetlen gyerekek.A 8 éves csak másodikos,de tele az ellenőrzője beírással.Egyik gyerek sem kapot még verést,látom nap mint nap milyenek és mit művelnek,őszintén én már egyszer tuti kipicsáztam volna őket úgy,észhez térjenek!
ha a szülői pofon megbocsájtható akkor a ha a férj ad egy pofont a hisztis feleségének vagy fordítva nevelő jelleggel az miért családon belüli erőszak, és miért írjuk azt hogy ha egyszer megtette akkor többször is megfogja..attől hogy ráüt még nem törik el a csontja :)
Igen, de a túlzott szülői elvárás és az ütés között szintén nem látok összefüggést pl. És írtam, hogy nem azokról beszélek, akik rendszeresen kapnak, hanem azokról, akik nagy néha. Teljesen más az, akiknél ez úgymond bevett szokás.
Nem írtam olyat, hogy csak azok lehetnek agresszívek, akiket csapkodnak a szüleik. Én azt tapasztaltam ismerősöknél, barátoknál, rokonságban, óvodában, játszótéren, hogy verekedősebbek azok a gyermekek, akik néha-néha (azaz: gyakran:)) szoktak kapni a szülőktől.
Egyébként egy kisgyereket sokminden agresszívvé tehet, ahogy te is írtad pl.a fegyelmezés hiánya, de éppúgy a túlzott szigorú szülői elvárások is.
Mint ahogy 2 fenékre húzás sem jelent verést.
én nem hibáztam, mikor megütöttem. kellett neki és kész. az emberek sem egyformák, az egyik megérti pl. a különbséget nézet és nézet között, amásik nem. mindegyikhez máshogy kell közelíteni.
Az ha valakit nem ütnek meg közel sem jelenti azt hogy nincs fegyelmezés nincsenek korlátok,esetenként nincs szigorúan fogva már megbocsáss.....
így van. de majd elmondom a 21 hónapos lányomnak, hogy a kisfiú nem is ütlegelte őt. rosszul láttam meg ő is rosszul emlékszik.
Akkor nem egy világban élünk. Sokkal agresszívebbek azok, akiknél otthon nincs fegyelmezés, nincsenek korlátok - hiszen a külvilágban korlátokba ütköznek és gyerekként ezt nem tudják feldolgozni, tolerálni, a belső feszültségüket pedig nagyrészt verekedéssel vezetik le.
Szerintem nincs olyan barátom, aki ne kapott volna kellő időben egyet-egyet, mégsem verekedett egyikünk sem és most sem tesszük, úgyhogy nem tudom, ezt hol tapasztalod egyébként.
Ha tehetném bizony szabályoznám, bár ugye ha van az embernek elég pénzmagja bedohatja egy jobb magániskolába a gyerekét, ahol ezek a dolgok igen kordában vannak tartva. De ugye a nagy átlag ezt nem engedheti meg. Én személy szerint még a kötelező egyenruhát is bevezetném, főleg a lányok miatt. De már kicst (nagyon) eltértünk a kiindulási témától és a végén még megharagszanak rám....
Én sem engedném meg a sajátomnak (már amit...), de nem szólnék bele abba, ha egy középiskolás ilyenekkel élne.
Másképp gondolkozunk. Én nem értek eggyet azzal hogy a 14 éves lány kifesse magát az iskolába, vagy műkörme legyen és nem is engedem meg . A fiaimnak sem engedtem meg sose az extrémitásokat és nem lettek lelkibetegek tőle hogy nem hordhattak számomra nevetséges, esetenként gusztustalan ruhákat, frizurát stb. Én vezetem irányítom őket nem ők minket.
Érdekes én pont ellekezőjét tapasztaltam. A verekedős, állandóan piszkálódó gyerekek szüleire inkább csak "jaj hagyd már azt a kisfiút" reakció volt a jellemző, pedig eltöltöttem már úgy 10 évet játszótéren üldögélve.
Nekem is ez a tapasztalatom.
Én is ezt láttam a játszótéren. A verekedős gyerekeket veréssel büntetik.
Én egyébként éppen ellenkezőleg tapasztaltam az ismerőseim körében,hogy akire rá-rásuhintanak (mégha csak néha is) azok a gyerekek verekszenek. Persze tudom, hogy ez nem minden esetben van így.
A pofont én agressziónak tartom, mert bárhogy is nézzük verésnek számít, nagyobb alkalmazza a testi fölényét a kicsin, azon címszó alatt, hogy neveli őt és ez később milyen jó lesz neki.
Én egyébként éppen ellenkezőleg tapasztaltam az ismerőseim körében,hogy akire rá-rásuhintanak (mégha csak néha is) azok a gyerekek verekszenek. Persze tudom, hogy ez nem minden ese
Ha valaki ettől érzi jól magát, miért ne, ha semmiben nem akadályozza és nem veszélyes rá?
A divatjelenségek meg pláne fontosak nekik ebben a korban, pont ez az, hogy nem akar kilógni a sorból. Vagy egyszerűen tetszik neki, és ettől magabiztosabbnak, nőiesebbnek érzi magát.
A lila hajat, pánk frizurát vagy ilyesmit megértem mint önkifejezést- más akar lenni, kitünni stb. De egy műköröm amely a tinik 90 %-nak van. Számomra nem fejez ki semmit sem( szerintem nekik is max annyit ,hogy- nehogy már a Katinak legyen nekem meg ne). Csak hogy gyagya ,és beleolvad a tömegbe ahelyett hogy kiemelkedne belöle. Régen volt az alföldi papucs, aktatáska, szimatszatyor stb- de én nem emlélkszem hogy ezzel bármit ki akartam volna fejezni, annyit jelentett akkor nekem, mint manapság egy Prada táska, vagy egy Luis vuitton ruhácska. :-))
Milyen önkifejezési formára gondolsz- ne viccelj!!!
Ezeknek semmi köze az önkifejezéshez.
Igen, de én mindenféléről ezt gondolom.:)
Nekem sem tetszik, de megértem valahol. Én gimiben alteros voltam, lilára festettem a szám meg a szemem, lehetetlen göncökben jártam, de jól tanultam, semmiféle probléma nem volt velem, nem cigiztem, nem ittam, nem buliztam, de ezek a külsőségek (meg persze a zene) nagyon fontosak voltak nekem.
A rendszeres verésről én is ezt gondolom, de ezt tegnap megbeszéltük :)
15 évesen jobb lenne, ha önkifejezésnek verseket írnának, de szerintem sem ártanak ezzel. :)
Én is ezt mondtam anyuéknak, hogy én megértettem volna máshogy is. De lelki sérült nem lettem és nem haragszom a szüleimre.
Viszont a verés minden formáját elítélem. Egyáltalán milyen jogon üt meg valaki egy gyereket? Ránk vannak bízva, mi vagyunk értük a felelősek, kicsik, védtelenek, gyengék és függenek tőlünk, és ettől már jogunk van őket bántani?
Ha mi szülőként tévedünk vagy hibázunk, a gyerek talán lekeverhet nekünk egy pofont csak azért, mert rászolgálnánk?
Visszaélünk az erőfölényünkkel, ha bántjuk őket, és ez nagyon ronda dolog.
Nem azért, de mi bajuk lesz a piercingtől vagy műkörömtől? Az rendben, hogy túl sok joguk van és semmi kötelességük, de az említett dolgok önkifejezési formák, szükségük van rá, ártani nem ártanak vele senkinek.
Ez nem jó következtetés! Akkor anno a múlt században a gyerekeknek jóval agresszívabbnak kellett volna lenniük- akkor minden gond nélkül lekevert a tanár egy fülest a szemtelenkedő diáknak és mégse történtek ekkora tragédiák mint manapság.
További ajánlott fórumok: