Asztrológia (beszélgetős fórum)

Kategóriákba sorolni az embereket,amik alapján egyes jegyekre igazabbak egy-egy megállapítások,vagy sem.

Tegyük fel,Te Ikrek jegyű vagy,akkor egyfajta kettősség lehet benned,kíváncsi,érdeklődő ember vagy,mégis lehetsz egy nagy gyerek...

Nincs mit. Itt egy konkrét példa egy műsorból:

[link]

Miért kéne a belemagyarázással bajlódni, hisz benne van már "gyárilag" a szimbólumban ez a - "légből kapott" - lehetőség vagy ezer éve, hogy lehet azt kőként is meg szimbólumként is néznünk. Szimbólumként túlmutat önmagán, kőként meg kő lesz szegény. Kőként szólongatom, és semmi. Szimbólumként szólongatva mint egy "beszél" önmagáról. Azért még ennyi döntési szabadságunk talán csak maradhat mára? Vagy már ez sem...?

Hát ismerték a "kőszemléletet" - ma materializmus - már a védák korában is, csak nem tartották oly fontosnak mint ma, nem volt akkor annyira érdekes. Szerettek a természettel "beszélgetni"...

Elég csak néhány részletet kivenni és felépíteni erre egy más színű világszemléletet, ahol már nem vagyok kíváncsi a szimbólum voltára. Ez is színesít. De, ez nem baj, és ezzel még a szimbólum volta nem sérül és nem lesz szegényebb, csak épp ami addig hozzá tartozott, arra nem figyelek egy mögöttes motíváció által sarkalltatva, és máris megváltozik a világom. S ha ez elégedettséget jelent, akkor így is lehet maradni 60-70 évig. Vagy épp lehet akár a részletekből copyrightes pszichológiai, matematikai, stb. megállapításokat is tenni, ha épp úgy tetszik vagy motívációm erre sarkall... Csak ne mondjam erre eztán, hogy "ez az élet", hanem csak azt, hogy "ez az életem"... Nemde? :)

Hát igen ez a szabad akarat is érdekes, mert hol van hol meg nincs. Talán olyasmi lehet a hátterében, hogy valszeg van, csak egyrészt szolgál minket iránysemlegesen, másrészt kondícionált egy bizonyos irányba a megszokott szemléleti sémáink által, amiket külön-külön nem méltatunk már figyelemre, s amik még jóval a tudatos érzékszervi tapasztalás előtt már lefutnak. Így meg aztán van is meg nincs is, szabad is meg nem is. Ha pl. valakibe nagyon beléívódott a tudomány jelenkori szűk szemléletének megfelelő látásmód, e szabad akaratával érthetően e szférában akar majd "csapkodni", s ha máshol akarna, nem fog menni, mert csak kellene tudni hol és mi van/lehet, s ha talán még is, vajon hogy fogja tudni észrevenni az eredményét amikor az a világ neki nem fér bele? S így, talán, minél tágabb és minél inkább elköteleződés mentesebb tud lenni az "elvárt" szemlélete, annál szabadabbnak is érzi magát az ember s akaratában is ilyeténképp mintegy felszabadultabb tudna lenni.

Mondjuk, ha van egy asztrológus aki meg tudja mondani, hogy milyen - Jungék óta - projekciói lehetnek az embernek, ezek egymással hogyan függnek össze és milyen kapcsolatban állanak, a saját szemléletre hogyan ülnek rá, és a szabad akaratát egy bizonyos irányba hogyan viszik el kondícionálva azt, (s ha még nem jósolja be a tutit mindebből), akkor rájöhetnek talán együtt, hogy ebből hol lehet a kijárat, a szabad akarata és ő saját maga hogy lehet "szabadabb". S akkor érvényes a régi mondás, miszerint "az lehetsz, amit akarsz"...

Vagy nem? :)

S így lehetne egy képet alkotni arról, hogy az ember vagy a személyisége pl. milyen projekcióival azonosítva magát, áll a világa elé...

Homo religiosus ...:) ez jó :)) hát teológiából is van egy csomó és mind nagyon komolyan veszi magát :)

Asztrológia asszem olyan mint egy szép és elegáns szolgáló leány, aki életünket tudja segíteni, s semmi sciencefiction. Tud velem gondolkozni, ott lehet gondjaim feltárásánál, tanácsot tud adni a döntéseim előtt, problémáimtól szemléletileg távolabb segítve jobb globális rálátást biztosít azokra, segít a saját projekcióim felderítésében, működésében, és megérteni mi az amit pluszban hozzánézek ahhoz ami van, meg ilyesmik, s csak csendesen annyit mond, hogy ezeknek járjak majd figyelmesen utána, s ne disszeltációt írjak a kérdésről. De, nem ő dönt majd helyettem, nem ő mondja meg mi a jó nekem és mi nem, és nem ő mondja meg a tutitmat sem. Ha azt mondom neki, hogy ő tudomány, érti azt is, ha azt, ő nem tudomány, nem bántódik meg. Ha kirúgom, mert nem úgy viselkedik ahogy ÉN szeretném, nem sérül belé...

Vagy nem? :)

Jung meglátása volt, hogy : "a modern asztrológia egyre inkább közelít a pszichológiához, és már hallhatóan kopogtat az egyetemek kapuin" - de ajtajukat nem ő nyitja majd ki...:)

A tudományban nincsenek dogmák. Hipotézisek, elméletek, és tények vannak. A tudományos módszer a legjobb módja annak, hogy az igaz állításokat megkülönböztessük a hazugságoktól és tévedésektől.

Rendkívüli sikeressége igazolja.

Hát igen, ezt már a 40-es évek küröl vizsgálták nálam komolyabb emberek is (lsd. pl. utóbbi években megjelengető Hamvas életmű ide vágó részeit, illetve az akkori válaszokat is erre a kérdéskörre, s amellyel a tudománytörténet is foglalkozott), hogy megfelel-e a vallás - mint olyan - kritériumainak a tudomány működése vagy sem, de végül is ez már akkor eldőlt. Ha vannak papjai (a tudósok), vannak dogmáik (kötelező és külön bizonyítást nem igénylő megfigyeléseken és kísérleteken alapuló hittételeik, elképzeléseik, sőt amiket még megkérdőjelezni sem "illik"), van rituáléjuk (egységedet analízisemmel szétszedem ízekre, hogy ezen részeket külön megvizsgálva tudjak számomra tudományos érvényű belátásokhoz jutni rólad, s enélkül képtelen vagyok működni), kell a belé vetett hitem és önbizalmam (hogy úgy meg tudja majd oldani a gondjaim, és olyan választ tud adni a kérdéseimre, amely megelégedéssel tud majd eltölteni...) meg még miegymás.

S fájó, de ez teljesíteni tudja egy vallás kritériumait, és így képes is meghatározni egy viszonylag nagyobb embertömeg világszemléleti bázisát. Lesz vallása, tartozhat valahova, lesz témája egymással, s amely embertömeg viselkedése ezzel a szemléleti bázissal elég jól bejósolható is lesz. S nincs is ezzel semmi gond, ha az ember szeret így élni...:) Vagy nem?

S akkor ezek időnként azt mondják, pl. nézzük meg ismét, mi a helyzet azt asztrológiával, amely egy olyan - "letűnt" - korból maradt fenn, amikor a szemléleti bázisban nagy különbség nem volt a szemvonal előtt és az amögött zajló "dolgoknál"... S rájönnek ismét, hogy CSAK a szemvonal előtti - un. "fizikai" - dolgokra az asztrológia nem működik, sőt elég rosszul is teljesít, tehát (ítéletük): hamis.

Amit ugye eddig is tudtunk már vagy ezer éve, de nem baj, mert örökzöld a téma, s kb. 1-10 év múlva megint ír valaki majd egy diplomamunkát vagy effélét róla vagy levelez ujgörcsig...:)

A neten találtam egy tők jó oldal: Szabadgondolkodó.hu

Itt egy írás mindent megvilágított és képbe vagyok

Forer effektus ( P.T. Barnum effektus és szubjektív megerősítés)

Cold Reading-ről kerestem valami magyar hang anyagot és a sorsom vagy a "karmám" erre az oldalra irányított és ezt neked köszönhetem.

Köszi:-)))

Forer ezt a szöveget használta kísérletében:

"Szüsége van arra, hogy mások kedveljék és elismerjék, és önmagával szemben kritikus. Bár vannak személyes gyengeségei, általában jól ellensúlyozza azokat. Sok kihasználatlan adottsága van, amit nem fordít az előnyére. Fegyelmezett és magabiztos kívülről, de belül hajlamos aggodalmaskodásra és a bizonytalankodásra. Időnként komoly kételyei vannak, hogy jól döntött, vagy helyesen cselekedett-e. Szüksége van bizonyos mérvű változatosságra és sokszínűségre, és elégedetlenné teszi, ha korlátokkal, akadályokkal kerül szembe. Büszkén független gondolkodónak tartja magát, és nem fogadja el mások állításait megfelelő bizonyíték nélkül. Ugyanakkor nem tartja okos dolognak önmagát túl őszintén megnyitni mások előtt. Időnként extrovertált, barátságos, társasági, máskor introvertált, óvatos és zárkózott. Egyes vágyai igen valószerűtlenek."

Forer effektus ( P.T. Barnum effektus és szubjektív megerősítés)

"Mindenkinek tartogatunk valamit" --P.T. Barnum

A Forer vagy Barnum effektus szubjektív megerősítésként, illetve személyes megerősítésként is ismert. (A "Barnum effektus" elnevezés Paul Meehl pszichológustól ered, utalásként P. T. Barnum cirkuszművészre, aki mestere volt emberek pszichológiai manipulálásának)

B. R. Forer pszichológus úgy találta, hogy az emberek hajlamosak elfogadni felületes és általános jellemzéseket, mintha az kifejezetten őket írná le, és nem veszik észre, hogy az szinte bárkire alkalmazható. Vegyük például a következő leírást, mintha a saját személyiségrajzunk lenne.

Szüsége van arra, hogy mások kedveljék és elismerjék, és önmagával szemben kritikus. Bár vannak személyes gyengeségei, általában jól ellensúlyozza azokat. Sok kihasználatlan adottsága van, amit nem fordít az előnyére. Fegyelmezett és magabiztos kívülről, de belül hajlamos aggodalmaskodásra és a bizonytalankodásra. Időnként komoly kételyei vannak, hogy jól döntött, vagy helyesen cselekedett-e. Szüksége van bizonyos mérvű változatosságra és sokszínűségre, és elégedetlenné teszi, ha korlátokkal, akadályokkal kerül szembe. Büszkén független gondolkodónak tartja magát, és nem fogadja el mások állításait megfelelő bizonyíték nélkül. Ugyanakkor nem tartja okos dolognak önmagát túl őszintén megnyitni mások előtt. Időnként extrovertált, barátságos, társasági, máskor introvertált, óvatos és zárkózott. Egyes vágyai igen valószerűtlenek."

Forer egy személyiségtesztet töltetett ki tanítványaival, de a válaszokat figyelmen kívül hagyta, és a fenti jellemzést adta nekik. Megkérte őket, hogy értékeljék a jellemzést 0-tól 5-ig, ahol 5 jelenti azt, hogy a jellemzés kiváló, 4 a jó. Az átlag 4.26 volt, mindez 1948-ban történt. Azóta rengetegszer megismételték, az átlag 4.2 körüli.

Lényegében Forer arról győzött meg embereket, hogy jól meg tudja határozni a jellemüket. A pontossága lenyűgözte az alanyokat, pedig a jellemzést egy újság asztrológia rovatából vette, és nem volt tekintettel a jellemzettek jegyére, amikor átadta nekik.

A Forer-hatás (másnéven Barnum-hatás vagy a személyes megerősítés téveszméje) szerint egy egyén nagy valószínűséggel bármely felületes, részletekbe nem bocsátkozó személyiség-jellemzést pontosnak, magára illőnek fog találni, ha azt a meggyőződést keltik benne, hogy az kifejezetten az ő számára készült.

A Forer-hatás a szubjektív megerősítés jelenségéhez kapcsolódik, melyről akkor beszélünk, ha valaki két, össze nem függő vagy véletlen esemény között kapcsolatot tételez fel valamely hit, elvárás vagy hipotézis alapján. (Például a horoszkóp tartalma és élete egy közeljövőben bekövetkező eseménye vagy épp aktuális érzései, személyiségképe között.)

Én is ezért kételkedem az asztrológiába.