Arab fiúba szerettem bele! Mit csináljak? (beszélgetős fórum)

a kérdésfelvetés célja az volt, hogy talán megismerhetem olyan lányok-asszonyok véleményét (is) akik magyarként mentek hozzá egy muszlim fiúhoz. Tudom minden ember és család más, de általánosságban talán többet tudok meg, az ő életük megismerése során, mint mondjuk a filmekből.

sok rémtörténetet olvastam és láttam én is, de a legnagyobb baj, hogy csak ezen dolgok alapján próbálok következtetni.

talán a legokosabb lenne tájékozódnom vallási vonalon (na nem feltétlen azért mert követője kivánok lenni), gondolom van itthon is muszlim közösség, akik nagyvonalakban beavathatnának a számomra idegennek tűnő világba. :)

Németországban született, harmadik (!) generációs török, ott nőtt fel, német az anyanyelve, ott járt iskolába. Ehhez képest olyan törökök fújolják, akik tíz éve költöztek ki. Na és az ő identitásukkal, meg nagy hazaszeretetükkel mi van?

Ennél nagyobb képmutatást keveset látok. Kimegyek Németországba, mert ott többet kereshetek, de valaki, aki már ott született, és eredetileg a földim lenne, az meg hazaáruló.

"Ő egy "európai" arab, vagyis muszlim, de Németo-ban él. Igy nem a vaskalapos radikális, ismeri eu-t és az itteni életet. "

A muszlimok európai integrációjáról azért nem árt tudni, hogy például a szerencsétlen Özilt, aki egy kiváló török futballista, és a német válogatottban játszik, minden alkalommal kifütyüli a NÉMETORSZÁGBAN ÉLŐ TÖRÖK közösség, amikor pályára lép, vagy labdába rúg.. hogy miért? Mert török létére miért nem a török válogatottban játszik, miért a németben - szerintük...

Most azokról beszélek, akik ugyanúgy Németországban élnek meg dolgoznak, tulajdonképpen ugyanazt csinlják, mint Özil maga, de Özil bezzeg hazaáruló. Szóval ez a kettős mérce igen érdekes és sokat elmond az úgynevezett "europizálódott" muszlimokról.

én nem vagyok szabolcsi, vasi vagyok. munka miatt kerültem ide, de már lejáróban van a dolog, és megyek vissza... :) mármint egyenlőre Szfehérvárra.

amúgy ez a "Lányom nélkül soha", no azt hittem ez volt az, de nem. de megkeresem!!! :)

Szia!

Az én férjem Török. Életem legjobb döntése volt amikor hozzá mentem. Csak annyi tanácsot tudok adni,hogy ne kapkodj el semmit. És mielött hozzámennél költözz is össze vele. Mindent beszéljetek meg mielött hozzámész akkor nem érhet meglepetés.

Nem lehet általánosítani. Ismerd meg jobban és akkor dönts.

Minden kapcsolatban össze kell csiszolódni, talán itt egy kicsit nehezebb,de ha igazán szeretitek egymást akkor mindent meglehet oldani!

Szia Leila!

Azt gondolom, hogy ha férjhez akarsz menni ehhez a fiatalemberhez, akkor talán meg is kérdezhetnéd tőle, hogy ő mit vár el egy muszlim feleségtől. Mi ezt honnan tudnánk? Olvastuk a Lányom nélkül soha c. könyvet meg a folytatást is, hallottunk ezer rémtörténetet. De én hiszem, hogy vannak kivételek, nem minden tehén fekete.

Nem szeretk beleszólni más emberek életébe, így tanácsot nem adok, szerintem magadtól is érzed, hogy bizonytalan ez még, különben nem lennél itt a kérdéseddel.

Sok sikert!

Oké köszönöm szépen!Te is vidégi vagy?"enyim"

Én is az voltam , de most Pesten élünk.De jó ilyet olvasni néha.

Járj nyitott szemmel/füllel, s észre fogod venni, ha vmi nem tetszik benne...

Lehet, hogy a barátod kivétel..És boldogan éltek majd...:DD

És hát normál magyar/európai férfiakban is vannak furák, akikkel nem lehet együtt élni...

Az a legrosszabb, ha már gyerek is van...:(

Szerencsére én nem éltem vele egy fedél alatt, csak sokat voltam nála.

Tehát eltudtam úgy menni, hogy majd holnap jövök. Aztán még a tel. számomat is lecseréltem.

1 év múlva találkoztam vele az utcán, s úgy tett, mintha meg sem ismerne...

a szülei és a csládja nagyon messze van. ha sikerülne is kiutazni hozzájuk, az is csak egy felületes benyomás lenne. (bár néha az is elég)

elmondása szerint örülnek a kapcsolatunknak.

igazán akapcsolat komolyodásán az értem, hogy eddig jól éreztem magam vele, de egy szakítás nem rázott volna különösebben meg. Mostanában viszont érzem, hogy már a szivem is kezd belszólni a dolgaimba. :)

ezért bizonytalanodtam el, hogy igazán bele kell-e másznom valamibe, amiről semmit nem tudok, csak könyvet olvastam, vagy a filmeken láttam.

eszem ágában sem lenne házasságot kötni, egyenlőre, senkivel! :)

Ismerősöm szó szerint így járt, csak neki gyereke is született a férfitől és emiatt elmenekülni sem tud, illetve nem mer. Nagyon megfenyegette a férje.

A legrosszabb a mindennapos megalázás, minden kurvának lehordja nap mint nap ok nélkül, bezárva tartja, folyton ellenőrzi telefonon, ha külön vannak, borzasztó.

én azt mondom, a sulid végéig még csak várjon! lesz épp elég gondod a tanulással is, vizsgákkal is. ha addig kitart melletted és te is mellette, akkor kezdj el a komolyra forduláson gondolkodni...

de ez csak egy tanács.

én még azt sem bántam meg, hogy komolynak tűnő európaival(magyarral) sem "kötöttem össze magam" fősulis koromban.

Én azt tanácsolnám, hogy ha van lehetőséged, ismerd meg a szüleit...

Ha ott olyasmit tapasztalsz, ami nem tetszik neked, akkor erősen gondolkodj el azon, hogy van-e értelme a kapcsolatotoknak. Mert azért az otthonról hozott szokások, életmód, vallási beállítottság, stb... a párodnál is megvannak. Neki is olyan elvárásai lesznek a közös életetekben, ami tán neked nem tetszene (akár öltözködés, akár életmód, vagy bármi).

Mikor mi összejöttünk, akkor minden oké volt, mindent tolerált.

Aztán később már jöttek a dolgok: ne járjak miniszoknyában, úgy nézek ki, mint egy k.... Azt hittem, rosszul hallok. Hiszen előtte nem zavarta (vagy legalábbis nem mondta).

Ne hordjak hátizsákot, mert nem nőhöz illik.

Ne dohányozzak (ez az egyetlen jó dolog volt, amiért szólt nekem).

Ne hordjak magassarkú cipőt.

Ne dolgozzak.

Ne menjek el otthonról.

Ne találkozzak a barinőimmel.

És még sorolhatnám.

Hát, az idill odavolt...

A frászt hozta rám. Korábban csak filmben láttam ilyent...Már a haverjaitól is kezdtem félni.

Egyszerűen én ezt nem bírtam már elviselni.

Eleinte csak szépet és jót hallottam tőle, szinte az egekig magasztalt, másfél évvel később már csak egy rongynak éreztem magam, ami koszos, rongyos...

Fiatal voltam, s naiv. Szerencsére el tudtam szakadni tőle. Méghozzá úgy, hogy szinte elmenekültem, nem is szóltam neki, hogy vége.

De ez egy példa.

Nálad kívánom, hogy másképp legyen, hiszen nem lehet mindenkit egy kalap alá venni...