Apa kontra anya, avagy szigorú az engedékennyel! (beszélgetés)

Nálunk az a helyzet, hogy sokszor már az is üti egymást mit enne a férjem és mit a gyerekek. Az hogy én mit ennék, az már sorra sem kerül. :)

Próbálom én is beosztani, és olyat is főzni, amiről tudom, hogy megeszik, szeretik. Viszont ilyen nem sok van.

Én is végig jártam azt az utat, hogy a sokadik kaját raktam elé,de az sem volt jó. Egy idő után be kell látni ez sem jó út.

Ja és érdekes módon az oviba, ha nem is mindent, de nagyon jól esznek.

Nekem is van egy "fényevő" gyerekem.Vele is határozottnak kell lennem,ha azt akarom,hogy egyen.Mondjuk én nem ordítok vele,hanem hívom amikor enni kell.Szépen játékosan eszünk amikor nagyon nem akar.De ha engedném,hogy ne egyen,akkor képes egész nap semmit nem enni.De a semmi,az szó szerint semmi.Ezeknél a gyerekeknél nem jön be,hogy majd eszik ha éhes,mert sosem az.A másik kettővel nincs ilyen gond,Őket sosem erőltetem,mert tényleg esznek annyit amennyi szükséges.Egyébként változik ne aggódj,csak idő kérdése.Az enyémmel már kicsit jobb a helyzet,még az is előfordul,hogy enni kér:))

Én mindig megkérdezem Őket,hogy mit főzzek nekik.

Vagyis választási lehetőség van,hogy mit,de a semmi nem tartozik bele,ez nem vita kérdése.

De én is azon a véleményen vagyok,hogy nevelni kell a gyerekeket,és nem mindent rájuk engedni.Persze nem durvasággal,erőszakkal.

Szia!

Nekem nincsen gyermekem, de volt gyermekkorom és még emlékszem is rá. Egy gyermeknél, a nevelésénél nagyon fontos konzekvencia, következetesség.

Először állapodjatok meg a férjeddel a nevelés irányét tekintve, mindent beszéljetek meg, hogy hogyan tovább, ne a gyerekek előtt és egyet értésben neveljétek őket, mind a ketten ugyan úgy. A gyerek azonnal észreveszi a könyebb utat és kijátsza azt, megtanulja és később majd érzelmileg manipulálja a szülőket ami férj, feleség konfliktushoz vezet, illetve az már most is meg van.

Nem azon múlik ki mennyire szigorú (mert mi is a szigor?), hanem azon, hogy a gyerek megtanulja, nincsen rövidebb út, amit lehet anyunál, lehet apunál és fordítva, de amit apu nem enged azt anyu a háta mögött nem engedheti meg (és fordítva), mert a gyerek ezt elkezdi kihasználni és "rossz" gyerek lesz ami miatt apu és anyu majd egymásra mutogat!

Az apjuk pedig itt rontja el...

Nem kell a gyerekkel ordítani. Lehet erélyesnek és szigorúnak lenni, sőt lehet a gyerektől kérdezni is, hogy kér-e. Szerintem.

Ez a férjed álláspontja?

Sztem a gyerek önálló lény és nem megparancsolni kell neki hogy mit csináljon,igenis hagyni kell neki választási lehetőséget.Persze bizonyos keretek között.

Nálunk én vagyok a szigorúbb, abból adódóan, hogy a férjem nagyon keveset volt itthon és én neveltem a gyerekeket. Az én lányaim is fényevők, de én is mindig azt kérdezem, hogy kérsz-e.....! :)

Azt gondolom, hogy attól, ha ráparancsolna az ember a gyerekekre, nem feltétlenül ülnének le enni. Sőt egy bizonyos életkorban még jobban dacolnak.

Szerintem nem kell rájuk erőltetni az evést.Van hogy az én lányom sem akar enni,akkor ráhagyom,majd eszik később.

Próbáld meg,hogy választhasson a leves és mégvalami között.Talán ha úgy érzi,hogy ő irányít,hamarabb eléred hogy egyen.

Sztem nem nő a fejedre azért mert van választási lehetősége.A kicsiknél kifejezetten ezt ajánlják a hiszti megelőzésére.