Anyai kételyeim

Terhességem 24 hetében járok. S egyre többet gondolok arra, hogy mi lesz ha itt lesz a kisbaba. Vajon jó anya leszek-e majd? Ezt nem lehet tudni, de szerintem ha a sors már megajándékozott egy ilyen csodával, akkor biztos megfelelek. Per pillanat körülöttem minden káosz. Biztos anyagi hátterem megszűnt, deppis is lettem (bár ezen nem csodálkozom), párkapcsolatom felér a káosszal. Sokszor csak leültem s bőgtem, de rájöttem, hogy attól nem lesz jobb. Így hát elmentem a szüleimhez, s mondtam hogy visszaszeretnék költözni, mert nem épp jó a párkapcsolatom most, ... Persze az első az volt "én megmondtam" . Most ott lakom. Eleinte mindent bebiztosítottam, s 2 hét alatt minden összeomlott, amit addig felépítettem. Nagyon padlón voltam, s vagyok is a mai napig. DE tudom, hogy nem adhatom fel, már csak Levikéért nem . Mert ő bennem van, s egyre csak nő s nő. Egyre közelebb kerül a nagy nap. Sok anyuka ezt várja, de én nem, mert tudom, hogy nem vagyok rá felkészülve. Rengeteg dolgom lenne még, de most csak arra figyelek hogy a picivel minden rendben legyen.

Bár minden romokban áll körülöttem, s mindent elveszítettem, a fiam bennem van, s tudom, hogy őt senki nem veheti el tőlem. Ez tartja bennem a lelket, s ez ad erőt.

Tudom hogy nincs olyan hogy rossz anya, s bár lesznek hibáim, s nem fogok majd tudni mindent megadni neki. De szeretetből, s törődésből nem lesz hiánya.