Anya terhes, apa meghülyül (beszélgetés)

Köszönöm,igyekszek bőgés,és szomorúság mentesen élni.

Reménykedem benne hogy nem veszett fejsze nyele a dolog,remélem sikerül helyre rázodni,mind hármunk érdekében.

Szeretném megköszönni hogy meghallgattatok,a véleményeket,és a tanácsokat. :)

Most az a legfontosabb, hogy ne idegeskedj, a picur ne érezzen semmit.

Remélem meg tudjátok beszélni, nyíltam minél előbb, annál jobb!

Nyugodt babavárást kívánok!

Köszönöm hogy megértessz. :)

Sose adtam fel vele kapcsolatba sok mindenbe pozitívan változott,majd igyekszek finoman formálni,hátha sikerül most is.

Ha nem akkor lépek valamerre.

De nem szeretném ha a baba csonka családba születne,így igyekszem helyre hozni a dolgokat.Így tiszta fejjel átgondolva.

Egyébként nem vagyunk házasok.

PFFFFFFFFFF........Itt már úgy néz ki hogy benézett a ló az ablakon!

Össze vagytok házasodva?

Sok jóval nem tudlak bíztatni,jobb ha felkészíted magad arra hogy egyedül kell helyt állnod.

Ilyen köpedelem manusszal az életben nem jutsz semmire.Már előre rád hárít minden gondot?!

Miféle hozzáállás ez hogy ő nem fog majd felkelni mert dolgozik? A gyemek az közös feladat,nem csak megcsinálni kell tudni közösen,hanem a vele járó minden gond-baj is közös feladat kell legyen.Ha egy 28 éves felnőtt ember ilyen kilátásokat állít eléd,az minden lesz csak nem felelősségteljes családapa.Te nem követtél el azzal hibát,hogy óvtad a magzatodat,ez is közös feladat,neki éppen úgy kötelessége minden fajta áldozatvállalás mint neked,ez alól nincs kibúvó,szóval ne is keress neki felmentéseket!Kössön a farkára tengerészcsomót,az a minimum amikor te a testedből táplálod az ő utóddját és legyen veled duplán olyan figyelmes,mint normál módban.Ha te ennyit nem várhatsz el,akkor ne számíts csodára,sajnos nem az isten lába az amit megfogtál,csak egy felelőtlen f.szkalap aki valószínű hogy berezelt és rükvercbe vágta magát.

Ha be is csajozott,akkor egy gerinctelen patkány.

Nem sok reményt fűznék hozzá a helyedben..

Persze, hogy nem.

De sajnos a férfiak "igazsága" ugyanolyan erős, még ha nekünk nem is tetszik. Nem ő az első nő, aki így járt.

Így meg adott esetben (reméljük nem így lesz) megmarad a baba, de mondjuk egy válásba születik bele..

Egyébként nem a sírástól lesz baja, hanem a lelki megzekkenéstől sajna.

Az első három hónap szexmentessége nem indokolja, hogy így viselkedjen!!!! Ki nem sz... a le, hogy neki "nélkülöznie kellett"., míg te rosszul voltál és éjjel-nappal azon rettegtél, hogy nehogy elmenjen a baba? SENKI nem érdemli meg, hogy egy várva várt magzatot veszítsen el!!!! A pocakodban a közös babátok növekszik, a közös jövőtök, az ő édes kisfia vagy kislánya, hol van ez arányban azzal, hogy van szex vagy nincs három hónapig??? És ha neki lenne valami baja???? kérdezd meg tőle, hogyha egyik napról a másikra elveszítené a potenciáját, mondjuk egy betegség vagy gyógyszer miatt, akkor neked is így kellene viselkedni vele ???

Ne keseregj, bár tudod te is, hogy a hormonok most játszanak veled, beszélgessetek, menjetek együtt ultrahangra, mondd el neki ezerszer, hogy te pici fiad/lányod most éppen mit csinál, de egy valamire vigyázz: ne csak erről beszélj.

Egy valami azonban nagyon lényeges: ne sírj és ne keseregj, mert a baba megérzi, akármekkora is. Egyszer láttam egy ultrahang felvételt, ahol az anyuka zokogott , szegény kis pocaklakó ide-oda csapódott a méhben ...

Így igaz. Mármint ami a szexet illeti.

Normál esetben nem kell semmilyen megtartóztatás. (Persze a szélsőségeket leszámítva.)

Persze az is igaz, hogy ez nem szolgáltatás, és nem lehet hosszú távon egyoldalú. De egy igazán hosszú házasságban az okos asszony bizony néha tesz olyat, ami nem csak a "kölcsönösségen" alapul. Magyarán színlel egy kicsit, vagy éppen nyíltan vállalja, hogy ő most nem óhajtja a teljes szexet. Családdal, gyerekekkel, betegségekkel nem lehet mindig minden tökéletes, és a férfiember pont ilyenkor zekken meg egyébként is. Lehet persze azt mondani, hogy én aztán nem.. de a férfit nem csak megszerezni kell tudni, hanem megtartani is. Terhesen is, meg betegen is..

Eleve el kell kerülni - ha lehet - hogy femerüljön ez a gond - mármint a szexhiány a férfi részéről.

Már azért is, mert ők másként működnek. A nőknek inkább a lelki bújás kell, nekik meg inkább a szex. Ők ha ezt nem kapják meg, nekik az jobban azt jelenti, hogy már nem fontosak, mint egy nőnek.. Ebben sokkal jobban hasonlít egy egyszer melós egy hatdiplomás orvosra, mint gondolnánk..

Nem gondoltam, hogy megfutamodsz, azért írtam azt a bejegyzést, hogy lelket öntsek beléd.

Minden jót kívánok Nektek és jó egészséget a Picurnak :)

Ha ismernél tudnád hogy ezt az elköltözés dolgot csak elkeseredésembe mondom.Nem fogom megtenni.

Nem szoktam megfutamodni a problémák elől.

Az hogy nem bízom benne az most alakult ki nem korábban,nem akkor amikor elhatároztuk,kisbabát szeretnénk.

Ez nem elmélet. Ezt azok mondják, akik egész életükben ilyen párokkal dolgoztak.

Persze, hogy azokra nem vonatkozik, akiket ezek a nehézségek nem így érintenek. Egy lelki teher ezer féleképpen kijöhet, vagy éppen "lekezelődhet" a személyiségen belül. Tehát nem lesz következménye, vagy nem közvetlenül a dologhoz köthető. Az is nyilvánvaló, hogy ez elsősorban a magasabban képzett réteget érinti, akiknek valójában "van mit veszteniük" egy baba vállalásával. A "sokatszülő" szaporodókat kevésbé szokta ilyen mélylelki ellentmondás agyonvágni, az is tuti..

Tudod én három olyan gyereket ismertem, személyesen, akik rákosak lettek. Ebből kettőnek kísértetiesen hasonló volt az apjával való viszony: jófej, inteligens, szerető, de állandóan dolgozó, sok pénzt kereső apjuk volt (akik mellesleg a gyerekük halála után kaptak észbe, hogy nem így kellett volna). A harmadik esetben nem egészen ilyen volt, de ott is gond volt a szülőkkel. Konkrétan leléptek, és a nagyszülők nevelték a gyereket... Ő meggyógyult, nem halt meg..

Nem én voltam az egyetlen, akinek a hasonlóság feltűnt. Mégse mondhatjuk azt, hogy márpedig minden sokat dolgozó apuka gyereke meg fog halni. Nyilván nem. De azért figyelemfelkeltőek lehetnek ezek a dolgok, és ma már komolyan foglalkoznak ezekkel az orvosok is, nemrég nyílt a Bethesda gyermekkórházban kifejezetten pszichoszomatikus osztály.. Ott pont ilyen eseteket kutatnak. Nem véletlenül nyitották..

Saját példa: az első három gyerekemre szívemben nagyon vágytam, bár a külső körülmények nem voltak a legtökéletesebbek, szóval ésszel annyira nem vágytam rájuk. A férjem is így volt ezzel. Mégis azonnal megfogant mind a három gyerek, és problémák ellenére is megmaradtak, egészségesek lettek. Pedig volt olyan, amelyikre azt mondták, nem fog megmaradni. Aztán megint terhes lettem, amit viszont nagyon nem szerettem volna. Nem önmagában, hanem pont akkor kezdett kiderülni az egyik gyerekem fogyatékossága, és kezdett belémnyilalni, hogy ha most lenne másik baba, akkor nem tudnék vele úgy foglalkozni, ahogy kellene. Ennek ellenére nem mentem abortuszra, mert három gyerek után olyat nem tudtam volna csinálni. Aznap vetéletem el, amikor a fiammal bementünk a kórházba kivizsgálásra...

(A fiam aspergeres autista (a kisokoska féle), tehát nem kell azt mondani, hogy lám, mégis beteg. Őket még 20 éve is csak bogarasnak tartották, nem fogyatékosnak.)

Egyébként meg tényleg igaza van a többieknek, le kell ülnötök beszélgetni. Lehet, tényleg nem történt köztük semmi. Nem tudhatod.

Ha nem bízol benne, akkor hogyan jutott eszedbe közösen gyermeket vállalni?

Értem, amit írsz, biztos, hogy nagyon nehéz ez a helyzet, de azt azért ne felejtsd el, hogy neked is részed van abban, ami most köztetek kialakult.

Nem kell egyből szétköltözésre, egyedül élésre, egyedül álló anyaságra gondolni, próbáld inkább megoldani a problémát. Vagy próbáljatok rájönni, mi történt, hol romlott el.

Érdeklődj őszintén és komolyan az ő sérelmeiről is, ne csak a sajátodat tárd elé.

"A masik, hogy szerintem egy ilyen helyzetben az apanak is eppugy gondolnia kellene ra, mint az anyanak, hogy nehogy baj legyen. Elvileg ha mindketten varjak es tajekozottak, akkor a ferfi is ugyanugy tudhatna, hogy az elso hetekben veszelyesebb lehet. Ovhana azt a kis magzatot magatol is, sajat akaratbol. "

Ezt ugye nem gondolod komolyan? Ha az orvos azt mondja, minden rendben van, akkor NEM KELL megtagadni a szexet. Miért lenne veszélyesebb az első hetekben?

És aki csak a 10. héten tudja meg, hogy babát vár, az tudat alatt szexel óvatosabban?

Miért kell ismét keresni a férfi hibáját? Nem lehet elfogadni, hogy a nő is lehet hibás?

Ez sajna akkor is egy hosszú folyamat, amíg egy srácból családapa lesz. Még a legszuperebbeket is kifordítja valamerre magából. Az én félautista, mindenhez ragaszkodó férjem is csinált ekkor érdekes dolgokat, és nem is értette, mi a bajom. Egyszerűen nem rendelkezett még azzal az érzékenységgel, amelyikkel akkor én már duplán. Egyrészt nő voltam (vagyok), másrészt terhes. Ez nekik egy külső dolog, rajtuk kívül zajlik, nekünk meg belül.

Ha időt akarok mondani, kb. 2 év, amire igazán apa lett, már talán a második gyerekünk születése után. Ez a folyamat azóta is tart, mondjuk az elmúlt két hét is sokat dobott rajta, amikor kórházban voltam. Öröm látni a fejlődést, a kötődések apró jeleit.

Ma sok mindenről lehet olvasni a neten, főleg csöpögős, vagy éppen horror terhesség történeteket. De olyan szinte sehol sincs, ahol a tényleges komoly párkapcsolati vonzatokat tárgyalnák... Régen talán az anyák továbbadták ezeket a dolgokat lányaiknak, de ma már más az anya-lánya viszony. Szerencsés, akit ezen át tudnak segíteni.

Viszont igaza van itt a lányoknak, tényleg kéne egy nagy beszéltetés, meg döntés. Utána meg viszont tényleg hagyd egy kicsit békén főni a levében..

Tényleg elkeserítő egyébként ez, mert nem ezt várná az ember. Talán a mai fiúkat se igazán családapának nevelik, rossz példákat láttak.

Az a baj hogy én ezt az összecsomagolok,és elmegyek-et nem tudom megvalósítani,nagyrészt a munkám miatt.

Egyébként erősen gondolkodom rajta,hogy itt hagyom.de anyukámék nyakába nem akarom belevarrni magamat,és a babát,egyedül meg nem tudom felnevelni.

Számba vettem már ezt a lehetőséget is hogyha nem javul a helyzet.

Nem tudom hogyan lesz tovább,teljes tanácstalanságba vagyok.

Hat igen, elhiszem... :(

Azota is ezen agyalok, olyan elszomorito.

Amikor ket ember eldonti, hogy csaladot alapitanak, annak annyira meghittnek es jol mukodonek kellene lennie. Bar most, hogy nalunk is aktualis, rengeteget olvasok, es latom, hogy nem ilyen egyszeru a dolog.

Hogy oszinte legyek, en eleg temperamentusos tipus vagyok, vagyis ilyesmiben nalam nics pardon. En lehet, hogy osszecsomagolnek, es elmennek par napra, hogy felrazzam, dontse el mit akar.

Bar a mindennapjaitokba nem latok bele, es lehet, hogy amugy jol megvagytok, meg az is lehet, hogy amit mondott a csajrol, az igaz. Sajna a hozzaallasa alapjan - amit itt irtal - en is arra gondolnek, hogy van valakije.

Nem akarlak elkeseriteni meg jobban! Lehet, hogy tenyleg csak egy kis megingas, es kell valami, ami eszhez teriti.

Igen,ezt nem értem én sem.Mert ha nem akar velem lenni,se gyereket,megmondta volna elfogadtam volna.

Most viszont szarban hagyott egy gyerekkel a hasamba.

Tudod,most sem probléma,lelépek,ha zavarom köreit.Csak lenne őszinte.

Hát a tegnapi újbóli lebukás után,fogalmam sincs mit gondoljak.Kidumálta magát,de nem tudok hinni neki,hiszen nem ez az első eset.

Most éppen szörnyen érzem magam.A lehetőségeken gondolkodom,hogy hogyan tovább.

Úgy érzem egyedül maradtam,és ez a szülés után sem lesz másképp.Ő elmegy itthonról ahogy eddig is,magamra hagy a babával,és egymagam kell mindent megoldanom.

Egy kapcsolatot ketten működtetnek és ketten rontanak el, ha azt teszik...

Nézd, ha három hónap szexmentesség elég ahhoz, hogy miközben a gyerekét várod, ő más nőkkel flörtölgessen, akkor én nagyon elgondolkodnék a helyedben sok mindenről. Ez ugyanis lehet, hogy hiba volt a részedről, de ha csak ennyi kell neki ahhoz, hogy más szoknya után nézzen, akkor miért akart gyereket?!

Ez nem akkora nehézség, amit ne lehetne áthidalni egy kapcsolatban, ha akarja mindkét fél...HA át akarja hidalni.

Mekkora boldogság lenne, ha minden házasságban ez lenne a legnagyobb megoldandó probléma! Sokkal kevesebben válnának el.

Egy szó, mint száz: túl kicsi indok miatt kezdett el máris csajozni.

Igen minden rendben volt.A műtét után kicsit feszültek voltunk mind ketten,de ez idővel elmúlt.

Persze hogy megbeszéltük.Hónapról-hónapra próbálkoztunk,nem jött össze.Aztán amikor már én mondtam azt hogy akkor jön amikor jönnie kell,akkor sikerült.És örült neki.

Igen lehet én szúrtam el,de úgy láttam megérti a félelmemet,és nem rója fel.

En is pont most akartam valami ilyesmit irni, mint ansh. A szex szerintem sem arrol szol, hogy eleget kell tenni a masik felnek (nyilvan odafigyel az ember egymasra, de ennek igen sok oldala van).

A masik, hogy szerintem egy ilyen helyzetben az apanak is eppugy gondolnia kellene ra, mint az anyanak, hogy nehogy baj legyen. Elvileg ha mindketten varjak es tajekozottak, akkor a ferfi is ugyanugy tudhatna, hogy az elso hetekben veszelyesebb lehet. Ovhana azt a kis magzatot magatol is, sajat akaratbol.

Es hat... Oszinten szolva: nagyon sajnalom, hogy ilyeneken mesz at! - az most mindegy, hogy ki a hibas es milyen aranyban - En most vagyok 7 honapos, de el sem tudom kepzelni, mit tettem volna egy ilyen szituban. Egy no amugy is igenyli, de ilyen allapotban meg jobban a babusgatst, osszebujast.

Es amugy hogy erzed magad, mennyire vagy elkeseredve? Hogy allsz a parodhoz?

Ezt kb 1-2 hónapja jelentette ki.Azzal indokolta hogy ő nappal dolgozik,nem fog felkelni éjszaka a gyerekhez,aludni akar.

Én is egyébként ezt érzem hogy nem gondolta át hogy mivel is jár ez az egész,hiába 28éves nem nőtt fel ahhoz hogy apa legyen.

Most pedig próbál kihátrálni belőle.

Érthetőbb. Megbeszéltétek, hogy újra próbálkoztok? Vagy csak így alakult?

Azért kérdezősködöm, mert olyan azért nincs, hogy minden rendben, de mégsincs...

A gyerek fogantatása előtt minden rendben volt köztetek?

Én dolgoztam fel nehezebben az előző terhességet.Azt is leírtam hogy nem kényszerítettem,arra hogy gyereket csináljon nekem.Közös döntés volt.Így úgy gondoltam hogy ő is szeretné.Az elején minden rendben volt.Megértette hogy miért nem engedem magamhoz közel,és nem akadékoskodott.

Most amikor kiderült hogy újra terhes vagyok,esténként mielőtt elaludtunk símogatta a hasam,beszélt hozzá,puszilgatta.Nem vontam kétségbe hogy örül a babának.

Így már érthető?

Ha használnád a "válasz erre" funkciót, akkor nem kellene tippelgetni, hogy kinek írtad azt, amit...

Azt írtad, az elsőt akarta. Az a gyerek elment. És te ezek után nem láttad értelmét, hogy beszélgess vele a dologról vagy hogy akarja-e a következő próbálkozást, mikor és feldolgozta-e az előző elvesztését. Vagy rosszul értelek?