Anya és felnőtt lánya kapcsolat? Valóban megmérgezi az egész életemet? (beszélgetés)

Miért hagyod,hogy ezek az érzések rád törjenek?

Ha te tudnád,hogy én miket éltem át,az utóbbi 10 év alatt,(most,jön az,hogy megnézed a koromat az adatlapon)!Biztosan vágysz rá a lelked mélyén,csak amíg ezzel vagy elfoglalva,nem magatokkal,addig persze,hogy nem érzel késztetést!

Szerintem hagyd a saját levében fortyogni (tapasztalat) nekünk bejött.

A lehető legkevesebb és legminimálisabb terveitekbe avasd be.

Ha pedig a rokonság vagy a barátok anyukád szavának hisznek akkor nem kell vele törődni.

A rokonokat megválogatni nem lehet azokat kapod de a barátok egész más tészta........

Van erről a témáról tapasztalat de nem írnám ki ide ha érdekel priviben megírom.

Szia!

Nem tudom,hogy igazam van e,de ahogy én a leveledet olvastam,csak az jutott eszembe,hogy anyukád egyedül felnevelt titeket.Valószinüleg rengeteg munkája van az életetekben,és nem szeretné,ha esetleg ti is arra a sorsra jutnátok,mint ő.Nem tudhatod,hogy az alkoholista apád mit művelt vele,hányszor bánthatta lelkileg,vagy fizikailag.Valószinüleg,csak igy képes kimutatni,hogy mennyire félt benneteket.Hagyd rá a dolgait,ne reagálj a kitalációira.És távolság,az talán valóban jó megoldás.

Szerintem a mamád klinikai eset.

Lehet, hogy a féltve óvott, nevelt, szeretett, egyedül nevelt lánya párjaira vetíti ki a saját rossz élete, és az alkoholista apa iránti gyűlöletét.

Tényleg a távolságtartás a legjobb megoldás. Tudom, elég nehéz lehet az is, hogy kígyót-békát beszél rátok, de a nyugalmatok érdekében nem tudsz mást tenni. Kevés az esély, hogy megváltozzon; kisebb csoda kéne hozzá.

Nekem két fiam van, 24 és 33 évesek.

Én csak azt tudom, milyen - nálunk - az anya-fiú kapcsolat...

sziasztok!

ez életem első indított fóruma, kicsit izgulok..:-)

arról a témáról szeretnék veletek beszélgetni, tanácsot kapni-esetleg adni, élményeket megosztani, amiről nem igazán találok megfelelő szakirodalmat, sem fórumokat.

sajnos az édesanyám nagyon sokszor megmérgezi az életemet. a rövid történetünk az annyi, hogy anyukám egyedül nevelt a húgomat és engem (anyu 54éves, mi 32 és 33), elég rossz családból származik, semmi szeretetet nem kapott. apám alkoholproblémái miatt hamar elváltak és hárman maradtunk csajok. innentől fogva anyám hozot meg minden döntést, apa és anya szerepet is betöltött egyszerre, dolgozott és szavunk nem lehet, soha nem nélkülöztünk. a gondok akkor kezdődtek, amikor a fiúk elkezdtek érdeklődni irántam. hitetlenkedve tapasztaltam, hogy anyám egy örjöngő valakivé változik, ha egy pasi a közelembe kerül (pasi..14-15 éves parkban kézfogós-pirulós randikról van szó). az első barátomra pl. egy vendégség során, ahol voltunk egy páran azt mondta, hogy az egy "görény", nem mintha bármit is számítana, de nem is ismerte, 1x találkoztak. aztán lett egy elég komoly kapcsolatom 16 évesen, ami 10 évig tartott. nem hazudok, hogyha azt állítom, hogy anyám miatt tartott ilyen sokáig (szerettem én őt nagyon, de a kapcsolatunk utolsó pár évében már csak azért voltam vele, hogy anyámnak ne legyen "igaza"), hiszen ezt a fiút is annyira utálta (néhány hónapja a szarházi szóval illette..) hogy végül 19 évesen elköltöztem otthonról, hozzá. ekkor még egyetemre jártam, és azt gondoltam, hogy a távolság majd felnyitja az ő szemét, rájön, hogy nem bíráskodhat az életem felett. azóta eltelt jó néhány év, pontosan 14. túl vagyok 3 több évig tartó kapcsolaton, ahol természetesen mindegyik fiú-férfi egy szar alak anyám véleményezése szerint. most van egy párom, akivel 2,5 éve élünk együtt, közösen üzemeltetünk egy nyelviskolát és minden a legnagyobb rendben lenne, ha édesanyám nem mételyezné meg a kapcsolatunkat és persze legfőképpen az én mindennapjaimat. hála Istennek elég messze lakunk egymástól (200km), de még így is képtelenség normális viszonyt fenntartani vele, mert állandóan konspirál, kitalál mindenféle baromságot, amit aztán az ismerősök körében nagy előszeretettel terjeszt (ízelítő: a párom és én állandóan pálinkát nyakalunk ,drogozunk plusz a pasim lenyúlja a pénzem). a sztortihoz még hozzá tartozik, hogy anyám szemében én vagyok a világ legszebb, legokosabb, minden szempontból a legebb teremtménye, és mint ilyen, senki nem méltó partner hozzám, ezt érzékelteti, mind a barátaimmal és barátnőimmel is, hiszen természetesen a barátnőimről is megvan a véleménye. sok mindent tudnék még írni, de már így is zavaros egy kicsit a dolog, annyi minden van. minden véleménynek, tapasztalatnak,tanácsnak nagyon örülnék, mert nem igazán tudok mit kezdeni ezzel az egésszel. a kineziológus szerint hagynom kell a saját levében főni, és ha nem látja át magától, hogy mit művel, akkor ne foglalkozzak vele. neki többet tudtam mesélni és azt mondta, hogy anyám teljesen tisztában van azzal, amit csinál és amíg nem engedem én el, vagyis nem oldom le magamról, addig cipelni fogok egy olyan terhet, amivel kapcsolatban semmit nem tudok tenni...segítsetek...köszönöm