Anya és felnőtt lánya kapcsolat? Valóban megmérgezi az egész életemet? (beszélgetés)

én is ajánlanák egy könyvet:

dr windy dryden: rettenetes szülök

felnőtt gyerekeknek nehezen kezelhető szülökről

Bocsánat, azt hiszem mégsem ugyanarról... :o(

Azt írod, egy idő után, már nem okolható más.... Nos,(magamat ismételve) nem minden fekete vagy fehér. Ha sikerül "felülírni" is a beidegződéseket, tökéletes soha nem lesz. Vissza-visszatérnek, néha elgyengítenek, elbizonytalanítanak, stb... Szerintem a meggyötört gyermekeknek joguk van felnőtt életük végéig okolni az őket meggyötrőket... Az más téma, h emögé bújva, ezt a fájdalmat el nem engedve, esélyük sincsen tovább lépni... Tehát, szerintem is a megbocsátásban és elengedésben lehet a megoldás, de az nem törli az emlékeket... stb (lásd feljebb)

Talán ez mégsem ennyire fekete vagy fehér....

Ha elég szisztematikusan lett elültetve valakiben, h ő milyen és mennyit ér, no meg az életforma (ami az egyetlen ismert a számára).....,azért lássuk be, a jó munka ritkán rossz :o)(bocsi a tréfáért) ....szóval,ha nincs szerencséje kiszakadni (akár párkapcsolat útján, vagy ha nagyon meszsire sodródik és ott nem sikerül megtalálnia azt a környezetet, ami pont olyan mint az otthoni volt)... akkor minden esélye megvan, h elöszőr is ráébredjen, létezik más is mint amit ő eddig ismert, majd tovább lépve, mikor már el is hiszi amit lát, akkor ki tudjon keveredni hoszzú-hosszú évek kitartó munkájával és elindítson egy változtatást....

Nem kell megijedni :o) Az ember ezt csak utólag veszi észre...

Tudom.

Épp elég úgy együtt élniük vele,hogy megértsék,nem ők a hibásak,felelősek ,etcetera etcetera.....

Hahó!Én csak azt mondom ,hogy minden ember egy idő után meg kell hogy értse,hogy a saját életéért Ő a felelős,nem más.

Vagy megoldja vagy elbukik,de az már az ő hibája lesz,nem a szüleié ,nem a szomszédé,nem a pasijáé,nem a feleségéé......

Ez nem mások vádolása, hanem annak megállapítása, hogy egy szülő igenis okozhat egy életre szóló személyiségtorzulást a gyerekben. És ők erről ugyanúgy nem tehetnek, mint a sokkot kapott gyerekek (pl. baleset, katasztrófa, erőszak áldozatai, szemtanúi). Egy életen át magukkal vihetik a mentális sérüléseiket.

Nem mindenki olyan szerencsés, hogy sikerül az ilyesmiket feldolgoznia.

Csak, hogy a többiek is értsék:

életem legjobb pasiját tette tönkre az apja azzal, hogy állandóan szapulta, semmilyen eredményét nem ismerte el. Ez olyan kóros személyiségváltozást idézett nála elő, hogy betegesen féltékeny lett. Állandóan kisebbrendűségi érzése volt, s ha volt egy kapcsolata, azt mindig tönkretette a féltékenykedéseivel. Ráadásul úgy, hogy ő csalta folyamatosan azt, akit gyanúsítgatott, mintegy bizonygatva elsősorban saját magának, hogy ő nem olyan pocsék alak, mint amilyennek az apja beállítja.

Hát pl. így tehet a helytelen szülői magatartás egy életre tönkre embereket.

Szerencse, hogy nálatok nem így alakult, apósod időben észhez tért.

Van ilyen ellentmondás!

Én fordítva éltem meg az apámmal. Mindenkinek dicsekedett, hogy neki milyen okos, szép, talpraesett, életrevaló lánya van, szemtől szembe meg, bármit tettem, a reakciója az volt: hülye vagy, mindig is az voltál és az is maradsz.

Képtelen voltam megfejteni őt, nem segített semmilyen elbeszélgetés, az iskolai, a munkahelyi sikereim.

Ott voltam a halálos ágyánál és még ott sem derült fény semmire.