Angliai élet - milyenek az angolok? (beszélgetős fórum)

Persze a pénz önmagában nem boldogít, ha csak nem wc papírnak használja az ember... De az, ha van miből számlát fizetni, cipőt venni, a gyereknek enni adni, ez mind-mind boldogít. Persze, tudom a túlvilágra nem viszi magával az ember a vagyonát, de egyszer élünk, és engem megnyugtat a tudat, hogy a majdani gyermekem nem adósságot fog örökölni...

Az első benyomásom az volt, hogy végre emberek közt vagyok. Ezt az váltotta ki belőlem, hogy a velünk szembe jövő rendőr ránk mosolygott és nem azt kérdezte, hogy mi az édes anyámat nézek:)

A másik ami lesokkolt, hogy a bevásárlóközpontban önkiszolgáló kassza is van:)

Nagyon eltértetek a témától, kérem szépen! :-)

Természetesen nem baj, de ügyeljetek arra,

légyszíves, hogy a kérdésre feleljetek, ha

lehet, köszike! :-)

Egyébként attól még, hogy valakinek pénze van,

boldogsága nincs, tehát hordhat jobb ruhát,

ülhet porschéban, de keresztje bizony neki

is van.. mint ahogy mondani szokták,

mindennek ára van! ;)

Másrészről kíváncsi vagyok a bevándorlók első

Angliai élményére, milyenek volt legelőször

az angolok, közületek van au-pair dolgozó?!

Milyenek a családok.. stb.

Köszönettel

Evolet

Összefirkálták a falat?

Szerintem szerezz be " fehér csomagoló papírt ", és tedd fel, azt összefirkálhatják.

Ha kisgyerek van ( vannak ), ezzel jár. És aki hozzád megy és nem tetszik neki a papír, hát inkább nem írom mit tegyen..

Jól eltévedtem ( tünk ) megint.

Szoktak engem kérdezni, ránézek a kérdezőre, pár másodperc múlva, azt mondom Jól! Tény sokszor hozzáteszem, panaszkodok se lesz jobb.

Volt kolléganőm azt mondta : Te mindig mosolyogsz ha találkozunk.

Nem haragszom rá, nincs miért haragudjak, persze hogy mosolygok.

Igaz ahol együtt melóztunk, volt egy két muris helyzet.

Ez teljesen igaz egyebkent.

Amugy melyik cegnel dolgozol? Ferjem az Aldinal manager, de ott azert durva vilag van. naluk is az van, hogy amig konkretan nem a mento visz el, addig meloznod kell. Nincsen olyan hogy betegszabi. Azert ez sem egy jo dolog, mert egy lazas betegseget kikellene tudni pihenni.

Szerintem amit az emberek Mo-on nem is sejtenek, hogy itt a penzedert meg inkabb megkell dolgozni, mint otthon. Ok megeri, mert tenyleg lehet tobbet keresni, de az biztos hogy lazulasrol szo sincsen. Itt kemeny vilag van, kemenyen porog a gazdasag es minden sokkal jobban felgyorsult.

En a cegemmel ugymond szerencses vagyok, mert azert ha beteg vagyok otthon tudok maradni.

A lehetosegeket tekintve....igen, itt van lehetoseg, ha valaki akar elerheti amit szeretne, de itt is megkell erte dolgozni.

Nem 1 ismerosomnek segitettunk egyebkent otthonrol, osszesen 4 embernek, akik mind kudarcot vallottak. Kijottek, hogy na majd Ok kiskiralyok lesznek 1 het alatt, aztan mikor nem jottek ossze a dolgok egybol, feladtak. Meg neztek rank, hogy jaaaa itt dolgozni kell??? Latvan minket, hogy huzzuk az igaz azert rendesen.

Szoval aki ide jon, az kosse fel a gatyajat, de szamithat egy jobb eletszinvonalra. Valamit valamiert.

Ha a partnerével utazna, akkor biztos, hogy sokkal könnyebb lenne. Ha csak egyedül megy ki, akkor nagy lehet a honvágy.

Egyébként lehet ingyen percdíjjal Mo-ra telefonálni, ez sokat tud segíteni, ha hiányoznak a rokonok. :) Meg neten keresztüli videós beszélgetések.

Ő élt már fél évig Írországban tanulmányok kapcsán, de veszettül hazavágyott.

Nagyon elszántnak kell lenni, esetleg társsal utazni, mert ez a része biztosan nem könnyű.

Én is biztatom a gyerekemet, hogy menjen :) Nem akar az istenadta, igaz, még nem panaszkodik, inkább tanul.

Pedig most kellene, 40-50 évesen már nem érdemes ugrálni. Főleg nyelvismeret nélkül, oroszon szocializálódott tömegeknek.

Egyet értek veled.

Egy példát megemlítenék, ami pont kapcsolódik a lustasághoz és nyavajgáshoz.

Épp az orvosi rendelőben voltam Mo-on, a húgomat kísértem el. Mindenki savanyodott volt és egyik ember a másiknak sírta el a baját. Kezdték a betegségeikkel, majd azzal, hogy milyen anyagi problémáik vannak, meg hogy ki milyen hülye. Volt egy nő, aki berobbant a váróba és mindenki felé intézte a mondandóját, hogy ő milyen beteg, milyen rosszul érzi magát. Semmi nem látszódott rajta, mint ahogy a többi ott várakozó betegen sem.

Nálunk az emberek még lázasasan is járnak dolgozni, nem íratják ki magukat mindenféle kisebb rosszullétekre. Nekem személy szerint olyan is volt, hogy egy hétig úgy dolgoztam, hogy folyamatosan lázas beteg voltam. Ilyen megfázásos időszakokban előfordult olyan is, hogy kivétel nélkül mindenki lázas betegen volt bent. Tömtük magunkba a megfázás enyhítésére való gyógyteákat, de dolgoztunk. Megszólalni alig bírtunk, de dolgoztunk. Alig álltunk a lábunkon, de dolgoztunk. És túléltük. És a következő betegségnél is túl fogjuk élni.

Ez dicséretes, de azért igaz ám, hogy ugyanezt itthon majdnem lehetetlen megcsinálni. Nem véletlenül jönnek ilyen meglátások mindig "kintről" :)

Ami lehangoló Mo-n, az a kilátástalanság. Akinek van egy csepp sütnivalója, átláthatja, mi van, és mi lesz itt. Az általam optimistának ítélt ismerőseim azt mondják, hogy bármi lesz, csak a számlákat tudják kifizetni, a többi nem érdekes. És milyen igaz! :)

Én is úgy érzem, hogy nem vagyonfüggő, hogy mosolyogjon az ember, hogy kedves legyen.

Megfigyeltem saját magamon, hogy ha egy nap nem mosolygok az emberekre, nem vagyok kedves velük, hogy elsz.ra az én napomat is. Milyen hosszú úgy letudni a munkanapot, hogy ha kedvetlen vagyok, mélabús. Ugyanígy megfigyeltem azt is, hogy milyen, ha jókedélyű, kedves, segítőkész, mosolygós vagyok. Nem csak a többi embernek, hanem nekem is sokkal-sokkal jobb. :) De szerencsére a környezetemben élő emberek többsége kedves, csak néhány fura alak van. :)

Külföldön sincs jólét, ha nem teper érte az ember. És vannak szerencséten időszakok is. Nekünk is volt olyan, hogy a párom még minimálbért se kapott, hiába heti 54 órát volt bent, még a 40 órára való minimálbért SE kapta meg. Én hosszú hónapokig munkát kerestem, az albérlet iszonyatosan drága volt, a bankkártyánk hitelkeretéből éltünk, főzelékeken éltünk.

De olyan is volt, hogy egyikünknek se volt munkája, segély nem járt, már annyi pénzünk se volt, hogy megszálljunk valahol és ennivalót tudjunk venni. Még jó, hogy volt kocsink, amiben aludhattunk, a tengervízben tisztálkodtunk. Tisztába vagyok vele, hogy milyen az, amikor nincs pénz. Épp az ilyen helyzetekből lehet tanulni és lépni. Ezek a helyzetek adnak olyan erőt és elhivatotságot, amiből nagyon szép jövőt lehet kiépíteni.

Mára munkanélküliből és hontalanból egy üzletláncnál manager lettem, a párom pedig egyéni vállalkozó. Mindenkinek megadatik a jobb életszínvonal, csak tenni kell érte.

Borzasztóan tudnak viselkedni a magyar emberek és pár nap Mo-on levés után rosszul vagyok. Nem én vagyok az egyetlen. Idekint kiegyensúlyozottan élek, a környezetemben kedves, segítőkész emberek élnek, mosolyra mosoly a válasz. Ez mind-mind hiányzik Mo-ról. Sírás, nyavajgás, ez szar, az szar, ilyen meg olyan betegek az emberek, semmi pozitív nem éri az embert, ha kimegy az emberek közé. Pesszimizmus, lehangoltság, idegesség...

Tisztába vagyok vele, hogy honnan származom és sajnos amikor reptéren vagyok, inkább eldugom az útlevelem és a britek között vegyülök, kerülöm a magyarokat, mert nevetséges, ahogy a LEGTÖBBEN viselkednek, ahogy felhívják magukra a figyelmet.

Köznépen értek minden embert, aki megfordul az utcán, boltokban. Bocs, ha sértő volt a kifejezés.

És nem értem mi a gond, ha aljanépnek nevezem azokat az embereket, akik a saját felelősségükből munkanélküliek, akik direkt segélyből élnek, akik szülik a sok gyereket a segélyért. Hú, mennyivel is szebb, amikor cigánynak nevezik, gratulálok. És nem is átfogó név erre a cigány, mert nem csak cigány, hanem fehér is csinálja ugyanezt, míg van olyan cigány, aki nem. Szóval az aljanép szerintem sokkal frappánsabb megfogalmazás, rágalmazd inkább a sok cigánygyűlölőt akik előttem szóltak ahhoz a fórumhoz!

Szerintem bérelj egy kis garzont az ilyen esetekre:))

Egészen felvillanyozó az optimizmusod:)

Köszönöm kérdésed, remekül ;)

Van 2,5 órám itthon, épp azon gondolkodom, próbáljam-e a lehetetlent - eltüntetni a kölykök eredményes tevékenységének nyomait, vagy elköltözni :)))

De a kávé baromi jól sikerült :D