Álláshirdetésben kitétel: ha gyereke van, ne jelentkezzen (beszélgetős fórum)

Éppen ezt írom én is.

Nálunk ezzel nincs is gond.

Bár azért azt is tudni kell, hogy segítség nélkül gyakorlatilag nem lehet felnevelni, még egy gyereket is alig. Vagy kivételes anyagiak kellenek hozzá. Nagyon kivételesek.

Azt én se "várom" el, amit egyébként sokan megtesznek, hogy napi szinten hozzák-viszik a gyerekeket oviba, bölcsibe, stb... Ilyen szinten tényleg mindenki oldja meg a saját életét, ne a másikéra bazírozzon. Meg az a gáz ezzel, hogy az óvónők azokból a családokból indulnak ki, ahol a nagymama napi szinten unokázik.. És nem értik, ahol nem így van. Ezen én is ki vagyok akadva..

De azért mondjuk azt, hogy ha az anya dolgozik, betegség esetén számít a szülő némi segítségre a nagyszülőktől, az egy egészséges családnál nem kérdés. Sem az egyik, sem a másik oldalról. Ez nem kontója kérdése, hanem az élet természetes rendje. Ez a segítség ugyanis nem azért van, mert olyan rohadt jó az anyának, hanem pont azért, hogy tudjon menni melózni... Az más kérdés, hogy ha még a nagyszülő is dolgozik, akkor nyilván azt kell nézni, kinek a nagyobb gáz, meg ott döntést kell hozni..

De azért őszintén, anyám már jobban örülne, ha nekem lenne biztos melóm, ő meg inkább segítene többet.. Ez lenne az egészséges..

Amúgy mire megy azzal az ember, ha egy ilyen álláshirdetést feljelent? Ombudsman stb...

Másrészt meg mi van azokkal a közig állásokkal, amiket ugyan meghirdetnek, de már előtte jóval tudják h kit vesznek fel? Akkor ott is fussunk panaszt tenni?

Nem, nem korrekt.

Mert mi van, ha én pl. nem budapesti vagyok, de szívesen kifizetem magamnak a bejárást, csak legyen munkám? Vagy fizesse a munkáltató, de cserébe elmegyek annyival kevesebbért?

Meg tegyük fel, hogy van három gyerekem, de ennek ellenére tudnám a munkaidőt tartani. Kora reggel ovi, bölcsi, munka után megyek értük én vagy apuka, betegség esetére meg van segítség, mert megéri megszervezni, csak hogy legyen munkám.

"Ha én a saját cégemben csak fekete hajú kék szemű fiúkat akarok felvenni, miért ne tehetném meg??"

Errol van szo.

Ha ugy veszed, MINDEN hirdetes diszkriminativ. Ez a lenyege, kulonben boldog-boldogtalan jelentkezne. Ha munkaado vagyok, es tudom, hogy gyerekest nem vennek fel (mert mondjuk mar eggyel jol megszivtam), akkor mi a fenenek farassza magat a szegeny anyuka a kiserolevel megirasaval (mert az is alkalmankent 1-2 ora munka), meg az interjuval, ha ugyis eselytelen a dolog? Es minek farasszam en magam az oneletrajt elolvasasaval es az interjuolassal? Erdekes, hogy nem a helyesirasi hibakon akadtatok ki (ami eleg gaz egy allasinterjuban), meg azon, hogy nem lehet tanulo, valamint legyen budapesti lakos. Ez ugyanugy diszkriminacio. De az is diszkriminacio, ha megkovetelnek egy nyelvet. Az meg jo nagy hulyeseg, hogy a feltetelektol barki kevesebbnek kellene, hogy erezze magat. Attol, hogy valakinek nincs X vegzettsege, vagy gyereke van, vagy beszel/nem beszel X nyelvet, senem tobb, senem kevesebb - ez egy allapot.

Haborgas helyett az erintettek inkabb keressenek olyan munkalehetoseget, ami rajuk illik, barmilyen szempontbol.

Aki szerint meg barkinek jogaban all jelentkezni gyerektol fuggetlenul, ugy latszik, meg nem olvasott el parezer oneletrajzot, es folytatott tobbszaz interjut - mert bizony ez is faraszto es idoigenyes dolog. Normalis dolog, hogy amunkaltato szurni akar, ezen nem kellene kiakadni.

Ezen tekintetben nem is kell. Ne ott változzon, ahol nem kell, hanem ott, ahol kéne. Majd ha olyan lesz az adórendszer, meg a bérek-kiadások aránya, hogy mondjuk egy kis cég is megengedhessen egy helyettest, akkor rendben.

Egészen addig meg a saját cégemet hagy csináljam már úgy, ahogy akarom. Mondjuk pont azért, mert én is el akarom tartani belőle a gyerekeimet. Elsősorban az enyémeket, bocs...

Ha én a saját cégemben csak fekete hajú kék szemű fiúkat akarok felvenni, miért ne tehetném meg?? Ezt nem értem.

Az más kérdés, hogy az általános szemlélet van elcsúszva ennél a gyerekvállalás kérdésnél. Amíg az nem javul - amire én nem sok esélyt látok sajna - addig teljesen mindegy, hogy felveszik-e a gyerekest, vagy nem, mert egy-két hónapon belül úgyis kirakják.. Mert mindig lesz egy-két kolléganő, aki eleve nem bírja a tényt, hogy másnak már van gyereke, ha van vele gond, ha nincs... Ez a nagy baj, nem a törvény betűje..

Lehet háborogni,de én megértem.Akinek kisgyereke van az tudja,hogy gyakran beteg,főleg mikor közösségbe kerül.Kiszámítható munkaerő kell a munkaadónak ez az igazság.Sok helyre nemcsak gyerekest,már nőt se vesznek fel,mert vagy szült,és kisgyereke van,vagy szülni fog,vagy már "öreg".

Mi lenne a megoldás???? Ki tudja.Amerikában ez olyan egyszerűen megy,van részmunkaidő,jól megfizetik,munkahelyen bölcsőde,vész esetén babysitter...itt meg éhen lehet halni...

Nem tartom sértődésnek, ha valaki felháborodik egy nyilvánvaló jogsértésen.

Ez is az egyik baj, hogy nap mint nap szemet hunyunk a törvények be nem tartásán, a jogsértéseken, sőt, olykor egyenesen rendjén valónak tekintjük. Így nem is fog változni semmi.

Ez sajnos régóta aktuális téma. Van, ahol nem írják bele a hirdetésbe (mellesleg törvénytelen így hirdetni), de az első, vagy második kérdés az interjún, hogy van-e gyerek? Fiatalabbaknál, van-e komoly kapcsolat, férj, terveznek-e gyereket. Akinek meg nagy gyereke van, az meg öreg, ugye...

Szóval a nők nem lehetnek elég jók, vagy csak ritkán.

Egyik oldal: akkor akinek gyereke van, haljon éhen? S hogy is van ez a "vezessük vissza a nőket a munkaerőpiacra", meg "élethosszig tanulás" szlogen? Mégis hogy gondolják?

Link, megbízhatatlan dolgozó van a nem gyerekesek között is, sőt. Akinek nincs családja, könnyebben ugrál. Akinek fontos, hogy megtartsa az állását, nem fog visszaélni a gyerekekkel sem, igyekezni fog, hogy megtartsa az állást. De ha esélyt se kap...

Másik oldal: ekkora munkanélküliség mellett a munkáltató azt csinál, amit akar, úgy válogat, ahogy akar. Egy működő gazdaságban tudna olyan létszámot alkalmazni, hogy nem okozna nagy gondot, ha egy egyébként megbízható gyerekes alkalmazott netán pár napra kiesik, ha megbetegszik a gyereke.

Oszt ha hány reggel, akkor mit csinálsz? És nem egyszer hány, meg lázasodik be egy évben, az tuti.. Még ha van segítséged, az se mindig ér oda, olyan hirtelen tud valami hülyeség jönni... Meg a segítség se biztos, hogy mondjuk elvállalja akkor is, ha meglátja a 40fokos lázzal fetrengő jóformán öntudatlan gyereket. Persze ezek a dolgok hamar rendeződnek általában, de azért 2 nap elmegy vele...

Meg ha anyáknapja, később szülői van, meg ilyesmi, akkor mi van? Egy idő után kicsit sok lenne az "indokolatlan" távollét.

Az meg, hogy te legyél az az anya, aki nem vagy ott, nagyon nem javasolt. Végigbőgtem a lányoméknál is az ilyen ünnepeket azon a kisfiún, akinek nem volt ott az anyukája. Más volt a nevében, de az ANYUKÁJA nem...

Szóval azért ez a letagadás nem tudom, a valóságban hogyan megy hosszú távon? Kb. csak úgy, ha másik két személy ott áll haptákban - és ők nem dolgoznak - azért, hogy te tudd tartani a "hazugságot". És a gyerek még akkor is megsínyli.

Persze.

A baj csak az, hogy ma már összemossák azt, akinek még tényleg nem kéne gyereket vállalni azzal, aki már tényleg csak a hüle környezeti-anyagi elvárások, és valami ál-felelősség miatt nem szülnek.

Az a helyzet, hogy a gyerek az élet része, és nem valami külön project kellene, hogy legyen. Én egyetemistaként befejeztem az egyetemet két gyerek mellett, aztán dolgoztam, meg tanultam még tovább. A gyerekek meg jöttek, amikor az idejük volt. Közben még a férjem mellé álltam az ő munkájában, gyarapodtunk is, lassan meglesznek azok a dolgok is, amiket sokan anyagi alapnak tartanak. Csak én tudom, hogy valójában baromira nem alapok, inkább olyan társadalmi elvárások..

Mindemellett sok olyan van, akinek tényleg nem kéne szülni, de elválasztani a sz.-t a májától elég nehéz sajna.

Azzal én is egyetértek, hogy azért ne szüljön senki, mert kifut az időből. Ma nem könnyű, de abba is időt, energiát kell fektetni - időben, még a 20-as évek első felében - hogy aztán majd ne fusson ki az ember az időből, még akkor se, ha valami nem úgy alakul.

Kevés olya nő van, aki valóban gyerek nélkül akarja leélni az életét. Van ilyen is, de jóval kevesebb annál, mint ahányan ezt ma mondják. Most kezd kiöregedni már az első olyan korosztály, ahol sok olyan nő van, akik már valami ál-tudatosságból nem szültek. Hozzánk ide a házba kettő is jutott. Hát ők a ház rémei, mindenkit bántanak, kiegyensúlyozatlanok,olyan dolgokkal foglalkoznak, amire csak olyannak van ideje, aki unatkozik, ráadásul a szüleik - holott nem kéne - tudat alatt szégyellik azt, hogy nincsenek unokáik. Ezért bántják azt, akinek van. Valahol minden vita mindig erre a témára vezetődik vissza olyanokkal is, akikkel valójában tök más az ok.. Sajnálatos.

Évekkel ezelőtt voltam állásinterjún, ahol egy arrogáns, öntelt pasi interjúvolt. Akkor voltam kb 24 éves. Volt képe megkérdezni, hogy mikor akarok gyereket. Azt hittem rosszul hallok.

Tehát az sincs jó helyzetben aki MÉG nem szült, mert ott meg attól félnek, hogy bármikor teherbe esik.

Másik oldal, nekem férfi kollégám van, nincs családja, nekem sincs. Őszintén, ez ideális. Ugyanis herótom lenne attól hogy csak úgy berángassanak szabadnapon is, mert a gyerekes munkavállalónak ez meg az a baja.

Dolgoztam már így.

Kolléga előző melóhelyén mindig megkapta a karácsonyi ügyeletet, mondván, hogy neked úgysincs gyereked.

Akinek nincs gyereke annak magánélete sem lehet? Vagy az alsóbbrendű magánélet?

Szóval mindenkinek igaza van, na meg joga az igazához.

Szerintem lehetett érteni, hogy mit akartam mondani azzal, hogy "magamnak". Nem tudom tolerálni kicsit sem, akik előbb szülnek, aztán kapkodnak a fejükhöz, hogy mitévők legyenek, és mindenkitől várják a megoldást, csak maguktól nem. A jelet nem véletlenül küldtem Neked az első hozzászólásod után, teljesen egyetértettem a mondandóddal, maximum erősebben és durvábban fogalmazok másoknál.

Felháborít az a magatartás, ahogy egyesek lelökik magukról a felelősséget, és minden téren mástól várják a megoldást.

A felelősségteljes nem szülés pedig arról szól, hogy ha tudom, hogy egyedül vagyok évekig, akkor csak azért, mert kifutok az időből, nem fogok teherbe esni, pedig ugye nekem is jogom van szülni. Bár őszintén szólva senkit nem szoktam itt szórakoztatni a magánéletemmel, ezután sem kívánok másként tenni.

Egyetértek;

A magánnyugdíjunkat már így is elvették, én többet között ezért is fogalmaztam úgy, hogy aki szül, az ennek a _tetű_ országnak IS szül, de alapvetően nyilván nem erre utazik egy normális felfogású felnőtt ember. És nem is magának. Én pl 7 év erős vágy után engedtem az ösztöneimnek és nem bántam meg. Az anyagi stabilitás megszerzésének égisze alatt vénlányként, keserű kóróként magányosan halnék meg, az tuti. Na, de ez már szemléletbeli kérdés is, ki hogy áll a gyermekvállaláshoz.

Az államnak ezzel együtt ezt értékelnie kellene, mert az állam abból "él", hogy vannak állampolgárai. Ha mindenki olyan baromi "felelősségteljes" lenne, már nem lenne Mo.

Előtte lévő hsz:

A szűrés is kell igen. Idiótákra is. Költői a kérdésem, de azért hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy akkor egy gyermekkel rendelkező anya idióta...? Ugyeugye.

Olyan nincs, hogy magadnak. Se erkölcsi értelemben, se jogilag. Ha csak nem mentek Robinson szigetére, ebben az országban fogjátok a dolgokat a kórháztól az egyetemig végigcsinálni, igénybevenni, akár adó, akár erkölcsi szempontból itt fogtok dolgozni, adózni, példát mutatni.

Pénzügyileg meg a "magamnak" gondolom valami megtakarítást jelent. Nomármost ez alapvetően teljesen helyes. Csak azért a mai nagyon rezgő lábakon álló világban senki se bízzon pusztán a banki-biztosítós megtakarításában maximálisan. Gondoljon mindenki Ciprusra, vagy egy jó kis államcsődre. Simán meglehet, hogy mindenedet eljátszák, elveszik.

Elsősorban magunkban, a szeretetünkben, az akarásunkban, az alkalmazkodásunkban, a munkaképességünkben kell bízni. Abban, hogy akarjuk, és vigigcsináljuk. Akkor is, ha megy a bankbetét, meg ha jön, akkor is.. Ha valaki csak a megtakarítástól érzi magát biztonságban, ott baj van. Az ne szüljön.

Az államnak meg adok is, kapok is. Ezt nem szégyen, hanem ezért van... Ez a működés, tágabb értelemben az élet. Régen ez a háttér a nagycsalád volt, ma meg az "állam". Egyszóval a bölcsi, ovi, védőnő, stb... Mivel akinek egyébként segíteni kéne - pl. nagymama - még mindig dolgozik, és adózik: az államnak.

Én meg azt mondom hogy ilyen szűrés igenis KELL.. hogy a sok idiótát (más bocsánat) ki lehessen szűrni...

egy kis cég aki az életéért küzd nem engedheti meg azt amit egy világvállalat.. azért ne hasonlítsug Gizi néni sarki boltját egy audihoz... nevetséges érvelés...

Csakhogy egy Audi ezt megteheti. Nyilván jól teszik.

Hogy mi a gond egy visszatérő nővel? Többnyire az, hogyha beteg a gyerek, főleg, ha több is van belőle. Nálunk vannak nagyszülők, de sokszor már ők se vállalják el, pláne, ha mind beteg, mert elkapják egymástól.

Egy kis cég meg halódik, pláne a kereskedelemben, nem megengedhető, hogy vagy jövök, vagy nem.

Én szégyeltem magam a három gyerek mellett, amikor hívtam a főnököt, hogy már megint nem tudok menni, mert ez meg az van.

A többivel teljesen egyetértek amit írtál, nagy zavar van a fejekben a gyermekvállalás értékét, meg a felelősséget illetően, ami messze túlmutat a nyugdíjrendszeren... Nagy baj van ott, ahol az emberek jobban bíznak valami zavaros -egyébként a bankokat gazdagító - "öngondoskodás"-ban, mint a saját utódaiban. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy ne legyen megtakarítás, nekem is van.. De ez a mai generáció már iszonyat önzőnek, helytelenül önzőnek lett nevelve. Mert amiben nem kéne, abban önző, ragaszokodik a kis jogosnak vélt dolgaihoz - autó, manikűr, mittomén -, amiben meg tényleg a sarkára kellene állnia, abban meg iszonyat birka... Ilyenné lettünk téve..