Akik utálják az anyjukat! (beszélgetős fórum)

Mar ne is haragudj , de egy ilyen kulsövel ami Neked van az ember csak rendkivul szerencsesnek mondhatja magat :D

Olyan tökeletessen vagy összerakva hogy , allitom hogy , minden 10-12-eves kislany igy akar kinezni felnöttnek mint Te !

A ferfiak velemenyeröl mar nem is nyilatkozom :D

Igen erösnek,egeszsegesnek es mindent "kibironak,megoldonak!" tunsz :)

Valoban ugy , van az hogy , amit tulel az ember , attol erösödik !

Szerintem jol vagy , ugy ahogy vagy ! Ne kinozd magadat avval hogy , meg ettöl is tökeletessebb akarsz lenni :)

Megvagyok rola gyözödve hogy , idövel edesanyadat is maskeppen fogod latni !

Na azért nekem is van amit tudom hogy egyedül nem tudok megoldani de addig még nem jutottam el hogy segítséget is kérjek igyekszem megoldani saját magam habár tudom hogy nagyon nehéz nem is tudom hogy képes leszek e rá egyedül jó uton haladok de ez kevés viszont még nem tudom megtenni hogy pszihológushoz forduljak.

Mint az öcsém aki 23 évesen bepisil de orvoshoz a szégyen miatt nem megy hiába kértem évekig.Próbáltam elkisérni de jött a kifogásokkal én meg nem erőltethetem neki kell rájönnie hogy ez az ő érdeke mint ahogy nekem is a bátorság kell csak az első lépéshez:)

sziasztok visszaérkeztünk szerencsésen és ami a lényege anyamentesen:9 igaz hogy egy faluba lakik édesapám s ez a némber elnézést asszony aki szült:) de szerencsére édesapám a falu legelején ez meg valahol a falu végén igy mi le se mentünk a központba ezzel alapba elkerültük és szerencsére ő se jelentkezett.Vissza olvasgattalak itt titeket nem tudok hozzászólni ilyen szakmai tudással:) csak sima egyszerü paraszt ésszel az hogy nem lettem depressziós csak annak köszönhetem hogy megtanultam pozítivan gondolkodni pl amikor megerőszakoltak2 szer is akár meg is ölhettek volna így örülök hogy éllek és "csak " ennyi bajom lett vagy anyámmal kapcsolatban általa megtanultam erősnek lenni és csak előre nézni igaz hogy néha magam is megakadok de csak pillanatnyilag és akkor eszembe jut hogy ha gyerek fejjel mindazt ami történt legyőztem akkor felnőttként nem lehetek olyan gyenge hogy a problémákon elakadjak és ne a kiutat keressem.Persze mint irtam előzőekben sokat segített mindebben a férjem hogy önbizalmat adott legfőképpen.Pedig néha nagyon lecsusztam de most vagyok kb 5-6 éve azon a szinten hogy tudom milyen utat kell kövessek.

Sose éreztem hogy depis lennék max mélabus olyan melankólikus hangulatban mikor nem jönnek össze a dolgok.Törekszem hogy elsősorban jó anya legyek hogy a gyerekeim büszkék legyenek rám nem iszom csak max ünnepekkor 1 pohár bort,ha elfáradok és a magam hibájából ugy érzem itt a kiborulás inkább kiszellőztetem a fejem az udvaron csak hogy ne kiabáljak vagy tegyek ojant amivel a kicsik azt érzik hogy bántom itt nem azt kell érteni hogy szabad a pálya nekik igaz még nagyon kicsik de a határokat én is megszabom nekik ugy ahogy édesapámtól láttam.Szeretek dolgozni igy nem követem anyám példáját aki azt mondta azért szült 5 gyereket hogy édesapám eltartsa.A munka a kikapcsolódás nekem és a pénz amivel a fiaim jövőjét támogatom.Sajnos most épp nincs munkám de a két terhességem alatt is 12 órába dolgoztam a 8-ik hónapig jó kedvel.Rend és meleg étel van itthon minden nap ezenkívül a gyermekeim és a férjem sem panaszkodhat rám.Ami negatív dolog kijön belőlem az a jelenlegi hejzetünk és a honvágyamból fakad de ezt betudom annak hogy nem dolgozom hiányzik a társaság de igyekszem ezt is rendbe hozni.

Sziasztok:) Elolvasgattam amiket írtatok és csak pár szóval reagálnék én is erre...

Először is amit a beteg elmond nekem,az én esetemben általában (gyerekekről szól a történet és anyákról(..szóval,azt az élmény világot,amit elém vázol a történésekkel,azért kell igazság tartalomnak kezelnem,mert az az ő élménye világa,amelyben egy egész élettörténetet hoz,amelyben benne vannak már megtanult feldolgozási,viszonyulási,alkalmazkodási folyamatok,reakciók.Attól igazságos,hogy az ő tapasztalatai,személyiségfejlődése!!!megkérdőjelezhetetlen,mert ha megvezet engem...az is valamiért kialakult,valamiért eljutott oda,tehát az is igaz, valós élménnyel van jelen úgy a páciensben...nyilván valaki attól segítő,hogy bizonyos összefüggéseket felismer,és érzi,hol megy a beteg vakvágányon(de ezt sem lehet öncélúan eldönteni csakis a beteggel együtt érezve mikor kész a befogadásra...).A segítő feladata megismertetni az új igazság tartalmát,feldolgozását,befogadást.Mielőtt félre érthető lennék,ezek csakis lelki folyamatokra,érzésekre és traumás történésekre vonatkoztatott.

Talán egyszer őszinte lesz ,ha látja rajtad,hogy meg fogod érteni ,bármi lesz is a válasza.

:))

Talán?:))

Egyszer ,ha elég higgadt leszel ,menj el hozzá és kérdezd meg tőle.

:)

:)

többnyire ráfaragás a vége.

Talán azért, mert a gyerekek próbálták vele tartani a kapcsolatot régebben, de ő hárított..."ne menjünk karácsonykor, mert nem lesz fa, ne menjen a fiam Húsvétkor, mert nincs pénze, ne menjünk, mert egyedül akar lenni."

Szóval, talán ezért....de a fiam mindig hívja telefonon, h hogy van...mert ő ilyen jótét lélek-:)

Ez így van, bár én a többi kapcsolatomban is igyekszem erre, egyedül a párommal szemben engedem meg azt a luxust, hogy néha elszaladjon a ló, de hál isten mindég helyretesz, és fordítva is.

:)

Nem fog,vagy ha mégis,azt nem a te haragod fogja előidézni....

Fogadd el olyannak ,amilyen.

(Nem a tetteit,hanem őt magát.)

Miért tartja ennyire távol magát a családodtól,a gyerekeidtől?

Miért lettél mérges?:))))

Mióta megszülettél ismered,mióta felnőttél pláne megismerted.

Tudod mire számíthatsz általa....

Miért lettél mérges?

Hogy mért lettem mérges?? Csak azért, mert a lányom már hazajött 3 éve Németországból..befejezte a tanulmányait, de ő még mindig ott tart...érted????

Ennyire egoista, önző.....nem érdekli senki más, csak önmaga..

Vajon miért?

Miért leszel folyton mérges,hisz ismered őt?