Agresszív modorom miatt mindegyik pasi elhagy, hogy tudnék változtatni magamon? (beszélgetés)

Pedig férfi vagyok, ha hiszed, ha nem. :)

Védem őt igen, mert már elég jól ismerem, és eléggé hasonló a gondolkozásunk.

Valahol olyan, mintha a bátyja lennék. :)

El nem bírom képzelni, hogy te férfi lennél, és ilyen intenzitással követed Mária fórumát, holott sose találkoztatok, de nyomod a kenetteljes dumát, mintha a jóságos nagymamája lennél :D Aki óva inti mindig a kisleányt, hogy ... :D

Többször el szoktam olvasni egymás után, hát ez olyan jó :DD

Jaj Virág, hadd éljen még anyukája sok-sok évig, ő legalább szereti őt, ha már a pasik nem képesek erre.

És amúgy azért keres még párt magának, mert egy kicsit azért még bízik abban, hogy talál végre egy normális pasit, aki megérti, megbecsüli és igazán szereti őt.

Bár a mai selejt pasifelhozatalból nem könnyű ilyet kifogni, de azért talán nem is lehetetlen, ki tudja...

Tehát egy rossz tapasztalat miatt mondod, hogy soha nem lesz senkid.

Miért maradsz még ott, ahová semmi nem köt? Miért nem vitetted már vissza magad anyukádhoz?

Beszélsz hülyeségeket.

Hány hónapja nem láttad már az anyukádat és ülsz inkább egy vadidegen család manzárd szobájában, ott, ahol nem is szívesen látnak?

Ennél butább hozzászólásodat még nem olvastam.

Az élet már csak ilyen. Az emberek születnek, és meghalnak.

Ha te így gondolkozol, nem értem, minek keresel párt magadnak? Semmi értelme még mást is tönkretenni.

Vegetálj és ennyi! Arra a pár évre már

nem mindegy? :(

Miért nem?

Elvileg, ha minden jól megy, egy anya nem saját magának neveli a gyerekeit, hanem a leendő társának, és felkészíti az önálló életre.

Hogyhogy nálad ez ennyire félresikerült?

Meg kellene tanulnod az önálló életet, mert anyukád sem lesz melletted örökké.

Mi lesz, ha egyedül maradsz? Most van hova hazamenned, de ez nem lesz így mindig!

Más a te értékrended és más az övéké. Ha ezt nem fogadod el és nem hozzád illő párt keresel a következő kapcsolatod is emiatt fog tönkremenni.

És semmilyen körülmények között nem beszélünk alpári stílusban, mert akkor azt kapjuk vissza, amit adunk. Ha meg valaki úgy beszél velünk, onnan elmenekülünk, mert nem méltó hozzánk. Az emberséges kommunikáció a minimum.

Valahogy azt kellene elfogadni, hogy senkinek nem kell külön kiérdemelnie, hogy az általában elvárható udvariasságot megkapja.

Hogy nekem sérelmem van, az engem nem jogosít fel arra, hogy általánosságban felrúgjam a társadalmilag szokásos, hallgatólagosan elfogadott szabályokat.

Az engem ért sérelmek nem avattak királykisasszonyá, hogy ezután az egész külvilág engem elfogadjon akkor is, ha visszás vagy bántó a viselkedésem.

Nagyon sarkosan fogalmazva: nem lophatok egy boltban azért, mert gyerekkoromban nem vettek nekem ajándékokat.

Kedves Kérdező! Sokan adunk-adnak most tanácsokat, de szinte mindegyikünknek voltak és vannak régi sérelmei. Ettől még fel lehet és fel is kell nőni. (Saját magamat illetően, nekem is sokára sikerült, de nagyjából megvagyok.)

Ha valaki már a címben ki tudja írni, mi a baja vele másoknak, tehát belátta és tudja, mi a hiba...

... akkor miért nem igyekszik kicsit faragni magán?

És akkor attól függően vagy előzékeny valakivel, hogy mit láttál a zárójelentésében?

Ugye ha újra olvasod a saját szavaidat, kicsi döccenést érzel az igazságban?