Ádáz ellenségünk - a rák (beszélgetős fórum)

Időközben láttam a CT.

4,6 cm a daganat, és van több 8.10 mmm is, a közelében.

Voltunk az altatóorvosnál, megbeszéltük, kapott vért, és pénteken megyünk át a sebészetre.

Az ismerősőm intézett orvost, külön 2 ágyas szobát Péternek mert az szeretett volna, és hétfőn meg is műtik.

Ő úgy gondolja, hogy megműtik 10 nap múlva haza engedik és megy dolgozni. Be van sózva. Mondtam, hogy szerintem ez nem ennyire gyors, de már az is jó hogy ilyen kedve van.

Ő is látta a Ct, tud mindent, viszont nagyon változó a hangulata, sokszor depis.

Ha túl lesz a műtéten szerintem a kedve is jobb lesz.

Gondolom sokat számít hogy amit kivesznek az mit fog mutatni, gondolom az alapján döl el hogyan tovább.

drukkolok és reménykedem. Mindenkinek aki írt és próbál segíteni köszönök mindent, nagyon rendesek vagytok, nekem ez sokat számít.

Kriszta

sziasztok!

reggeltől benn voltam nála. Ma már injekcióba datak valami kis kábító anyagot ne fájjon annyira neki.

6 óránként kap, legközelebb este. Ilyenkor tud aludni kicsit.

Az orvos azt mondja mielőbb próbál műteni.Én csak remélem.

Péter retteg én ki vagyok kicsit. Haza jöttem most délután, mert ugye van 2 gyerekem, holnap meg megyek dolgozni.

reggel 8ra megyek a férjemhez, utána 10-re meló 18-ig, majd utána 20-ig ismét kórház.

most ennyi

megyek fürdeni, nyugtató majd alvás

Sziasztok.

Ma beszétem a belgyógyászaton a főorvossal négyszemközt.

Sajnos gyomor görcsei vannak Péternek enni nem bír, haza nem engedték hétvégére sem, mert annyira el van a bél záródva, hogy rosszul lehet és akkor 24 órán belűl műteni kell.

Mutatta, hogy elég nagy darabol L alakban ki kell venni a vastagbélből. A máj és a tüdő nem éríntett de már vannak gócók áttétek,.

Azt mondta nagy műtét lesz, de fiatal ( 40 éves), reménykedjünk. Hétfőn vérvétel ill. ilyenek, majd valószinű vérátömlesztés kap ( ezt nem tudom miért), arra vár a sebész, hogy megjöjjön az eredmény a szövettanból, és úgy néz ki pénteken meg is műtik. Péter nagyon fél,a család önti belé a lelket.

Egyenlőre itt tartunk, én bízakodó vagyok nagyon.

szia!

Légyszives segíts nekem a termék nevével, és ahogy honnan tudom megrendelnia férjemnek. Prakikus tanácsokat is szeretnék.

Rengeteg csaladtagomat es ismerosomet a rak "vitt" el. :(

Most a ferjem egyik csaladtagja lett rakos.Mar csak napok kerdese szegenynek. :(

Ilyeszto betegseg,felek tole!

Sziasztok!

Én tegnap tudtam meg, 1 hónapos rohangálás és ismerősök segítségével végre eljutva olyan orvoshoz aki tudta mit hol nézzen a férjemen, nos tegnap megtükrözték és közölék vastagbélrákja van.

Először kiorult Én dolgoztam felhívott és nagyon el volt keseredve. Az első reakcióm a hangja hallatán az volt, hogy közöltem? jó akkor kivágják belőled és meggyógyulsz. Mire ismét mondta nem hallod rákos vagyok, és Én válaszoltam jó akkor meggyógyulsz. Ezen eltünődött és mire beértem közölte ezt túl lehet élni.

Én lassan felfogtam miről van szó és a haza utat a korházból gyalog 1 óra alatt sírva tettem meg, mert akkora értettem meg, el is veszíthetem a 40 éves férjem a 2 gyerekem apját.

Végig bőgtem az éjszakát. A nagyfiam látta mennyire kész vagyok és közölte: Él ne temesd már most el, legyen vége MEG FOG GYÓGYULNI. Láttam a szemén a fájdalmat és mégis erős volt a 20 éves egyetemista fiam. A 14 éves lányom kicsit kiborult, de nem hiszi el hogy pont az Ő apukája halna meg. Na az nem lehet. Benyugatózva elaludtam.

A munkatársnőim akik tudtak a dologról próbáltak vigsztalni, attól úgy kiborultam, hogy kérte a főnökasszonyom 2 napig ill. a hétvégét töltsem pihenéssel nyugodjak meg, haza küldött.Természetesen azóta már érdeklődtek, hogy vagyok. haza fele még volt 1-2 síró görcsöm, majd fürödtem, össze szedtem magam és a napot a korházban a férjemmel töltöttem. Holnap is oda megyek holnap lesz meg a CT ,szombaton kiértékelik.

A férjem azt mondta,azt álmondta erősen öszpontosított és eltünt a rák, szerinte meg fog gyógyulni, szerintem is....

Kriszta

Kedves kleca!

Az életben vannak akadályok, és tudom, tudjuk, mekkora szenvedéssel jár csak maga a tény elfogadása, hogy az ember rákos. (Édesapám is az, mindkét nagymamám abban halt meg (akkor még nem voltak ilyen körülmények a gyógyulásra, mint most!!!)- sajnos tudom, mi az.) NE ADD FEL! Az élet többet ér. Ha jól láttam, azt írtad, 40 éves vagy... Nagyon fiatal! A férjeddel ne törődj. Kíméld magad és csak a gyógyulásra, a pozitív erőre, hangulatra koncentrálj. Sokféle gyógyszer, kezelés van erre a betegségre.

A stressz nagyon befolyásolja a betegségeket - mindegyiket - kíméld magad. Ne hagyd felhúzni magad. Tudom, nehéz, de egyszerűen kapcsolj ki amennyire csak lehet. Láttam, azt is írtad, nincs kiért harcolnod. Igenis van! Elsősorban MAGAD MIATT. És hidd el, rengetegen vannak, akik nagyon szeretnek és bíznak benned. Tudom, nagyon nehéz lehet és valószínűleg nagyon egyedül érzed magad. Ne csüggedj és próbálj segíteni magadon! A pozitív gondolkodás, az optimuzmus nagyon fontos. Ha a gyógyszerek túl drágák lennének, próbálkozz teákkal, meg ilyesmi. Egy természetgyógyász biztos segít neked. Menj el egyhez és kérd ki a véleményét.

Azt írtad, nagyot csalódtál a Jóistenben... Segíts magadon és IMÁDKOZZ! Van Isten, kell legyen egy magasabbrendű lény, aki mindent ural, és aki maga a Szeretet!...

Nagyon nehéz volt megtudni, hogy édesapám rákos. Egy világ omlott össze bennem, de lassacskán kezdek magamhoz térni és elgondolkozni azon, hogy ha már ez a helyzet, mit kéne csinálni.

Kedves kleca! Kívánok nagyon sok erőt a gyógyuláshoz, s ha úgy döntesz, neked így jobb, nem akarsz próbálkozni, akkor is minden jót kívánok, erőt és optimizmust!

Nagyon nagy szeretettel,

H

De TEHETED!!!... az már reménysugárként hat, hogy (idézlek):..."vannak napok, amikor ebben látom a kiutat"...

És egyáltalán nem mindegy m i é r t idegeskedik az ember.

Szorítok neked!

Üdvözlök mindenkit a fórumon!

49 éves férfi vagyok. Olvastam az utóbbi leveleket és "kleca"-nak szeretnék pár sort írni.

Én is nagyon sajnáltam magam kb. 1 napig amikor kiderült, hogy rákos vagyok és azonnal műteni kell. Nagyon rossz volt.

Amióta lerendeztem magamban az egészet erősebb vagyok, lelkileg nem vagyok kiszolgáltatott és fütyülök az egészre! Élek és kész a rák pedig teszi a dolgát mint ahogy én is teszem. Ez az én problémám és szeretném ha nem nehezíteném meg a családom dolgát a szükségesnél és az elkerülhetetlennél jobban. Örülök annak ami még van belőlem a haláltól pedig nem félek. Kiegyensúlyozottabb vagyok mint sok "egészséges" ismerősöm! Ha kínoznak a fájdalmak azt nem szeretem, annyi gyógyszert szedek, hogy elviselhető legyen és kész.

Nem teszem tönkre a családomat, nem kívánom, hogy részt vállaljanak a szenvedéseimből, nem kívánom, hogy kollektíven sajnáljanak! Valaki egyszer azt mondta, hogy ha egy filmben két ember leül sakkozni,kis idő múlva váratlanul felrobban az asztal alatt egy bomba, mindenki megrémül és 1 perc múlva leereszt! Ha előre tudatjuk a nézőkkel, hogy bomba van az asztal alatt óriási feszültséget keltünk ami a robbanás után is csak lassan cseng le. Ez a második a mi szituációnk! Tudom mert a feleségem elvesztettem és átéltem.

Nem akarom megnehezíteni a családom dolgát, ez az egyetlen amit megtehetek értük mert szeretem őket és elégedettséggel tölt el ha ez sikerül!

Talán hasznát veszed a soraimnak. Szeretném ha tudnád, ezt segítő szándékkal és jó indulattal írtam le, nem akarlak bántani véletlenül sem!

A legjobbakat kívánom Neked és mindenkinek aki olvassa a soraimat!

Én is rákos voltam, szerencsére már múlt idő. Az én férjem is nyűg volt, bár rendes ember, szerettük is egymást, de nem tudta kezelni a betegségemet. Nagyos sokszor feszült voltam miatta, és éreztem, ha valamit nem teszek, nem fogok meggyógyulni. Mivel van két gyerekem, azt természetesnek vettem, hogy meg kell gyógyulnom. Nem volt könnyű döntés, de mérlegre tettem az életem, a kezelések alatt, amíg kórházban feküdtem volt rá időm. Elváltam, a jó viszonyt megtartottuk, de nem kell már szoronganom miatta. És szépen meg is gyógyultam. Igaz nem vagyok olyan, mint azelőtt, de élek, tudok dolgozni, igaz férjem nincs, de talán egyszer még megtalálom a társam öregkoromra is.

Nem szabad feladni!

Ahhoz ki kellene merészkedned a bunkeredből...:)))

Mostanában nincs időm.:((

"Az ember egy időzített bombával a testében él, s nem tudja mikorra van beállítva"

:DD Ez minden emberre igaz,kinek ennyi-kinek annyi jár.

Az igazi daganat a férjed az oldaladon,az kellene leoperálnod valahogyan ,aztán irány az élet:))))

A gyerekeidért aggódhatsz,mert tudod,akár hogyan készíted a terepet,hogy a férjed majd neveli őket stb,a halálod után szörnyű lesz nekik.Iszonyú fájdalommal fognak emlékezni rád,mert csak arra fognak emlékezni,hogy boldogtalan voltál és feladtad.Mellesleg az is lehet,hogy gyűlölni fogják az apjukat emiatt,mert őt fogják mindezért okolni.Ha így élsz életed végéig,mert azt hiszed így a jó,tévedsz.

Csoda ,hogy nincs melletted pozitív ember?

Amilyen az adjon isten olyan a fogadj isten is.

Ezt sokan elfelejtik.

Kemény szavak,eszemben sincs bántani téged.

Találkoznunk kell.

Ha lenne értelme, küzdenék. De NINCS!!!

S ezt felfogtam.

Szerencsére gondolkodni sincs időm.

Általában nem a betegségtudat irányít, ha ismernél, ilyen hülyeség eszedbe sem jutna.

Pszichiáter nem kell, ismerek jónéhányat, az egyik majdnem a férjem lett anno.:(((

Nézd, te szép vagy, kedves, fiatal. Nem kell a más baját felvállalnod.

Ők is el fognak tudni mosogatni helyettem.

Nem hiszem, hogy bárkinek hiányozni fogok. Ők is el lesznek a mindennapi dolgaikkal, igazad abban van, hogy a fizetésem messze magasabb, mint az árvaellátás.

Azért szóltam hozzá, mert úgy láttam mindenki csak valami fényévekre lévő dolgokról írt. Nem egyedül vagyok, aki ebben a helyzetben van itt.