Absztrakt valóság... (beszélgetés)

I'm Kekec.

Nagy Kekec.

:DDDD

Ne lovagolj a szavakon, tudod, hogy nem úgy értettem :o))) .... mindenki vesz fel valamit .... ha más nem, tudat alatt .... :o))

De az is minket jellemez, mert csak azt tudjuk magunkévá tenni, amihez van affinitásunk .... :o))

Szerintem ha fel AKAR venni,az álságos ' lesz,ha olyan mint valaki ,ha hasonlít rá,akkor az belőle fakad,természetesen az már más tészta.

A fel akarom venni dolog ,max álarc lehet,hasonlóak lehetünk ,de igazából soha nem lehet ugyanolyan két ember,és ezt fel kell vállalni,konfliktusok,harag,és akár a másik ember megbántása által.

Én úgy gondolom,hogy akkor jó tartozni valakihez,ha elfogad olyannak ,amilyen vagyok.

....és nem fordítva....

Eszemben sincs olyan lenni ,hogy elfogadjanak,és tartozhassak valahová..

Lelke rajta mindenkinek, hogy hogyan él, mindenkire nem lehet ugyan azt a ruhát ráhúzni, mindenki más szabásúban érzi jól magát.

A valahová tartozni jó, azért jó mert hozzám hasonló értékrendű emberek alkotják a csoportot, tehát nem kell meghasonlanom önmagammal.

Elfogadom, hogy másképp vélekedünk, hisz nem vagyunk egyformák, más benyomások értek bennünket az életben. És ugye az sincs kőbe vésve, hogy a szerzett tapasztalatok nem változtathatják meg az addigi véleményünket.

Azt hiszem rosszul fogalmaztam, ha úgy értelmezted a mondani valómat, hogy a szülő elvárhatja, hogy milyen pályát válasszon a gyermek.

Gyermeki tapasztalat: bocsáss meg nem tudnám elképzelni, hogy bármelyik szülő is engedné, hogy kisgyermeke maga tapasztalata alapján jöjjön rá, hogy a fűtőtest égetően forró, vagy a drog testet és lelket ölő hatására. Ezek csak egy kiragadott példák voltak. Én értem, hogy mire gondolsz. Valószínűleg én nem fogalmaztam érthetően.

Mint írtam, nem vitatni akarom a nézetedet, de nekem sokban más a tapasztalatom és én elsősorban arról tudok véleményt alkotni amit megtapasztaltam, mert tudod írni bármit letudnak írni, de mind azt gyakorlatban kivitelezni már koránt sem egyszerű, vagy lehetetlen.

Akkor egyszerűbben megfogalmazva,ha azért születtünk volna ,hogy elrejtsük önmagunk és ugyanolyanok legyünk ,mint mindenki más ,akkor csigának születtünk volna,remek tökéletesen egyforma csigaházban!:))

Ha arra születtünk volna,hogy elrejthessük önmagunk ,akkor lenne valami mész ,vagy malter,vagy téglaképző szervünk ,amivel ezt megtehetnénk.

De NINCS!:DDD

A tüskék ,a kardok belénk hatolnak és ha falakat képezünk a gondolataink által ,csak annyit érünk el vele,hogy a testünk,a lelkünk hiába lökné ki az idegen anyagot,nem tudja ,mert "nincs rés a pajzson" már,mert olyan vastag,az egonk!:DDD

Azért mert "hivatalos " álláspont szerint az ego,egy látszat én,egy látszat személyiség,amit az elménkkel kreáltunk össze hosszú évek alatt.

Minden negatív dolgot neki tulajdonítanak.

A félelmet,a bizonytalanságot,a bizalmatlanságot ...stb.

Ezek viszont valóban károsan befolyásolják az életünket ,és azt ,hogy mit mutatunk meg mások számára.

Olyan védelmi eszköz ,ami sajna nem csak a rossztól véd,hanem minden jótól is elszigetel.

Ha rám hallgatnának az emberek ,inkább ezer rossz és egy jó,mint megkímélni magunkat a rossztól és a jótól is.:))))

:o))))))))))))))

Ezért nem is értem, miért kell stresszelni az ego miatt ..... :oDDDDDDDDDD

:)))

Apró piciny kis élőlények vagyunk,még ha néha kicsit felturbózzuk önön jelentőségünket.

A lényeg ,hogy élvezzük ,ha már van tudatunk felfogni ,mi is a jó nekünk!:DDDD

...itt a földön is,

élned,s halnod kell!:DDDD

Szerintem az csak az egonkat jelzi!:DD

Szerintem igazából az élet olyan ,mint egy folyó,ami szintén mozgásban van és folyton halad,megállíthatatlanul.

Nem tudni mikor jobb egy falevél módjára átadni magunkat a sodrásnak,vagy csónakban ülni és evezni,irányítani.....

Nag!:))

Ugye tudod ,hogy mindennek semmi értelme?:)

"vannak elvárható normatívák ami szerint élünk."

Ez akkor jó,ha belülről fakad,de ha más írja elő őket,és csak azért fogadjuk el ,mert esetleg nem merünk mások lenni,akkor az bizony boldogtalanságot,flusztrációt ,és egyéb szörnyűségeket okozhat.:))

Szerintem százszor jobb magányosan ,de önmagamként élni,mint látszat életet,egy felvett ,és elfogadott "minta" alapján,csak ,hogy tartozhassak valahová.

Nem vitázom,ez saját tapasztalat!:D

A társadalom és a szülők elvárása sok esetben megtévesztő vagy követhetetlen, esetleg önmagunkat gyilkolja. Nem az egonkat, hanem a belső lényünket, amit egyre jobban megfolytanak az elvárások, a követelmények. A drogozás, az alkohol, a dohányzás? Mind, mind önnön hibából jöttek előtérbe. A stressz, ami a folytonos követelmények miatt képződik, így "csillapodik". A társadalom, a szülők folyamatos parancsolgatása (,mert az), az, hogy nem akarják, hogy magunk tanuljunk a saját hibáinkból, hogy saját magunk erősödjünk...Ezek azok, amik a drogozásba és a többi szenvedélybe sodorják a fiatalokat. Ez egyfajta lázadás, kitörni akarás ebből a zárt, fullasztó rendszerből, ami elnyomja a belső énünket. Azt, amit bemocskolnak a követelmények.

“Ha azt akarod, hogy gyerekeidnek nyugodt életük legyen, hagyd őket egy kicsit éhezni és fázni.” (kínai bölcsesség)