Absztrakt valóság... (beszélgetős fórum)

Nem feltétlen javított kiadás akarunk lenni, ha valakit "lekövetünk". Az alap akkor is mi vagyunk, erre építkezünk, nem légvárat.

Nekem nagyon riasztó az a megfogalmazás, hogy ne a társadalom, esetenként a szülők elvárásának akarjunk megfelelni.

Ok, rendben nem kell vakon teljesíteni minden velünk szemben támasztott elvárást, de, hogy teljesen öntörvényűen élni, nekem ez kicsit sok. Nem vagyunk társadalomból kirekesztett életek, valahová tartozunk, ha meg tartozzunk akkor vannak elvárható normatívák ami szerint élünk.

Természetesen nem tudhatom, hogy ki milyen elvárást támaszt a saját gyermekével szemben, de nevelni kell őket és az is egy fajta elvárás, hogy mondjuk a gyerkőc 14 évesen úgy gondolja, hogy neki bulizhatnékja van, akkor a szülő elvárja, hogy ne italozzon, ne drogozzon és emberi időben haza keveredjen. Elvárás ez is, és nem múlik el nyomtalanul. A gyermekkorban támasztott követelések hatással lesznek/vannak felnőtt életünkben is.

Nem szándékozom vitázni erről, ez saját tapasztalat.

Az egyszerű dolgok nem jelentenek kihívást az ego számára. Kihívás csak nehéz dolog lehet. Az igazi nagy kihívás pedig maga a lehetetlen. Hogy az ember milyen nagy egóra vágyik, jól látható abból, hogy milyen kihívásokat fogad el az élettől, hogy milyen ambíciókat kerget - ezekből a vágyott ego tökéletesen felmérhető. Ami egyszerű, az az ego számára nem vonzó: az egyszerűség az ego halála.

Az ember tehát ott is bonyolultságra komplexitásra törekszik, ahol erre semmi szükség nem volna, pusztán azért, mert a bonyolult, összetett dolgokkal növelheti, erősítheti az egóját. Így egyre fontosabbá és fontosabbá válik a politikában, a vallásban, a társadalomban - mindenütt.

A pszichológia minden irányzata arra törekszik, hogy erősítse az egót. Az őrült pszichológusok egyre csak azt hajtogatják, hogy az embernek erős egóra van szüksége. Így aztán az oktatás és a nevelés sem áll másból, mint hogy ambíciókat ébresszen az emberekben a jutalmazás és büntetés módszerével, hogy azok az ambíciók azután egy jól meghatározott irányba tereljék őket. Még szinte meg sem születtél, de a szüleid máris nagy reményeket fűznek hozzád. Azt remélik, talán egy második Nagy Sándort hoztak a világra, vagy hogy a kicsi lányuk nem is lehet más, mint maga Kleopátra reinkarnációja. A szüleid már a kezdet kezdetén azt nevelik beléd, hogy nem érsz semmit, amíg el nem érsz valamit az életben. Aki egyszerű, az az ő szemükben csak mamlasz tökfilkó lehet.

Az emberi társadalom mindezidáig soha nem érezte céljának, hogy egyszerű embereket alkosson. Az egyszerű ember nem is lehet cél, hiszen mindannyian eleve egyszerűnek születünk! Minden gyermek egyszerű: olyan, mint egy tiszta lap. De jönnek a szülők és elkezdenek rá írni - hogy mit várnak el tőle, hogyan viselkedjen, mi legyen belőle. Őket követik a tanárok, a papok, a különféle vezetők - mind azt szajkózzák, hogy légy valaki, különben csak elvesztegeted az életedet.

Pedig ennek épp az ellenkezője igaz.

Ne feledd: te már most egy kész emberi lény vagy. Nem kell senki mássá válnod. Ez az egyszerűség lényege: könnyedén megmaradni annak, akik vagyunk, és nem folyton valamilyen úton haladni, hogy egyszer majd valaki mások legyünk - mert ennek az útnak soha nincs vége! Soha nem jön el az a pont, ahol azt mondhatnád: "Na, itt a vége a nagy utazásnak! Elértem a legmagasabb csúcsot is, amire csak vágytam!" Erre az emberiség történetében még senki nem volt képes. ennek pedig egyszerűen az az oka, hogy az ember folyamatosan körbe-körbe jár. Így aztán mindig lesz valaki, aki ebben, vagy abban előtted jár. Lehetsz akár az Egyesült Államok elnöke is, de ha a nagy Mohamed Alival állsz szemben, összecsinálod magad. Neked nincs meg az az állati erőd. Mohamed Ali behúz egyet Ronald Reagannek, a világ leghatalmasabb államának elnöke pedig kifekszik a padlón. Lehetsz bármelyik ország miniszterelnöke. Albert Einstein mellett akkor is úgy festesz majd, mint egy idióta - nem miniszterelnök, csak egy ostoba tökfilkó leszel.

Az életnek sok dimenziója létezik, és lehetetlen minden dimenzióban elsőnek lenni. Ez egyszerűen képtelenség - a létezés nem így van kitalálva.

Az ego minden emberi nyomorúság forrása. A társadalomnak pedig minden érdeke ahhoz fűződik, hogy te továbbra is nyomorult maradj. Nem akarják, hogy egészséges légy, mert az egészséges, erős emberek veszélyt jelentenek a társadalom intézményeire nézve. Ezért nem akar senki egyszerű lenni; senki sem akar egy senki lenni! Én viszont azt mondom, hogy ki kell békülnöd magaddal. Állj meg ott, ahol vagy és fogadd el önmagad!

Ha épp "válsz valamivé", az azt jelenti, hogy beteg vagy; ha egyszerűen csak vagy, akkor egészséges vagy. A baj csak az, hogy te még soha nem tapasztaltad meg, hogy milyen egyszerűnek, teljesnek, egészségesnek és boldognak lenni. A társadalom egy percre sem hagyja, hogy ez megtörténjen veled. Így aztán nem csoda, hogy csak egy utat látsz magad előtt: az ego útját.

Azt mondják, légy olyan, mint Jézus Krisztus. Vannak társadalmak, amelyek mindenkiből istent akarnak csinálni. Micsoda eszetlen világ ez?! Ebből ki kell szabadulnod! Ha érezni és élvezni akarod a létezés békéjét és szépségét, akkor meg kell szabadulnod a hazug egótól! Semmi mást nem akarok elvenni tőled. Csakis az egódat - ami amúgy sem más, mint pusztán a fantáziád szüleménye. Nem valóság, tehát valójában nem is veszek el tőled semmit. Amit viszont adok, az a saját lényed. Persze nem is kell neked adnom - mert az mindig is a tiéd volt. Csak fel kell rázzalak, fel kell ébresszelek, hogy észrevedd az ártatlanság csodálatos szépségét.

Nem kockáztatsz semmit. Egész életedben olyan ábrándokat kergetsz, amiket soha nem érhetsz el, közben pedig megfeledkeztél mindarról a kincsről, amit magaddal hoztál ebbe a világba. Így aztán egyre csak próbálod kielégíteni az egód vágyait, de észre sem veszed, és a halál már el is jött érted. Az élet olyan rövid - ne szúrd el olyan hülyeségekkel, mint az ego!

/Forrás: Osho - Az ego könyve /

Amit realitásnak hívsz,annak legnagyobb része egyáltalán nem az,hanem csupán az ész által létrehozott struktúra,amelyhez te hozzájárulásodat adtad.Ha szíved uralkodik életeden,különbséget tudsz tenni a kettő között,eldöntheted,melyiket választod,és melyiket iktatod ki.

Legtöbbször összekeverjük a valóságot a struktúrákkal,mert az ész szereti ezeket,logikusnak tünteti fel magát.Közös megegyezéssel az ész a saját kitalációit valóságként erősíti meg.

A legveszélyesebb struktúrák,amelyeket önazonosításod gyanánt magadba építesz."Ez vagyok,az vagyok,ez a beosztásom a közösségemben,ez az örökségem".És azután már csak "voltál",amikor a struktúrát beépíted magadba,mert amit beépítesz,az számodra láthatatlanná válik.A beépített struktúra zavarja meg a legnagyobb mértékben végtelenséged felfoghatóságát és halhatatlanságod tudomásul vételét.Elég rossz,hogy a struktúrának kívülről engedelmeskedsz.Sokat szenvedsz majd tudatiságod elveszítésétől,ha beépíted magadba.Ha ez megtörténik,arra gondolsz,hogy a tudat terméke vagy.Semmi sem lehetne távolabb az igazságtól.Ha csak úgy ismernéd magad,hogy te vagy a szeretet,akkor nem félnél.De az összes többi önazonosság a struktúrában gyökeredzik,és így ezek halandók.A halandóság halálfélelemben él,és úgy marad fenn,hogy fenntartja a félelmet mindazokban,akik ebben hajlandók részt venni.Ezzel a félelemmel együtt érkezik a fájdalom és a szenvedés.Ha a struktúrát beépíted magadba,az életed két hatalom fogja vezérelni:a szeretet és a félelem.Mindkettőt viszont nem szolgálhatod...bár sokan megpróbálják.

A szeretetnek nincs ellentétpárja,mert Istentől származik,enyhítő,csillapító szerepe van,és véget vet a dualitásnak,az ellentétek harcának.Ugyanakkor a szeretet választható,tehát vannak alternatívái.

Isten gyermekei teremtésüket kiterjeszthetik választásaikon keresztül,és azon szempontjaik által,ahogyan a valóságot érzékelik.Így az alternatívák elkerülhetetlenek.

Az alternatívák a szabad akarat termései,és azt jelentik,hogy megadatott neked a választás lehetősége.Az alternatívák erőt adnak az élethez és megváltoztathatják azt.

Ezért nagyon fontos,hogy emlékezz,ki vagy valójában,és hogy a szeretet a te mélységes valóságod!

El kell, hogy keserítselek: NEM tudsz megszabadulni tőle!

Amúgy egy jó módszer, ha "átöleled", ettől "megszeppen" és nem tér észhez....egy darabig, addig szabad az út...:)))