A vonzás törvénye, mint életforma! (beszélgetős fórum)
Apropó... Eszembe jutott, hogy lehetne csinálni egy kis játékot :-D Reggel mindenki leírná, mit szeretne bevonzani, este pedig azt, hogy mit sikerült. Pár naponta is lehet, tudom, nem ér rá mindenki, csak mivel ez a dolog megtámogatással is működik, alkalmanként segíthetnénk egymásnak vonzani :-)))
Kezdem: az e hétre eltervezett 5 millió forint bevonzásán dolgozom :-))
Eredmények mára eddig: egy gyönyörű video a pozitív gondolkodásról, a múlt héten eladott lakás árának fele a bankszámlán, egy ajánlat olyasmire, amit nagyon szeretek csinálni és előre segít anyagilag... Délelőtt tízig nem is rossz :-D
De amíg csak hazalátogattunk,a mama is teljesen más arcát mutatta...Mindenbe beleszól...itt minden az övé...saját kulcsa van,és akkor jön,mikor neki tetszik,mert az övé...Bár erről már kezdem leszoktatni...:-DDD
Minél gyorsabban!!! Megmérgezhet mindent. Én egy közel ilyenből léptem ki egy éve, csak nekem a saját anyám mellett nem volt magánéletem, még a leveleimet is felbontotta, a legváratlanabb pillanatokban beviharzott a szobámba. Az eredmény egy olyan kapitális szorongás lett, hogy bár az új lakásban a cicámmal vagyok, ha megzördül valami, egyből összerezzenek, mert azt hiszem, anyu jött be. Nem lehet valahogy megoldani a különköltözést, vagy építeni valami kis melléképületet, ami csak a tiétek? Az egyik barátomék ezt csinálták. Mama háza, a kertbe építettek maguknak (ők) baráti kalákában egy kis egyszobás, konyhás, fürdőszobás épületkét. Azóta jól elvannak.
Danina, először is köszönöm, hogy megosztottad velünk ezt a történetet! Én úgy hiszem - a továbbiak tükrében is -, hogy jól döntöttél. A gyerekeid akkor is kirepültek volna, ha te a férjeddel maradsz, viszont akkor sem lenne melletted gyerek, csak egy ember, aki mellett nem lennél boldog. Így adj hálát, hogy van egy szerető társad. Ha meghallgatsz, kérlek, ne rendeld alá a boldogságodat a gyerekeiddel való kapcsolatnak! Ha szeretnének (igazán, önzetlenül), nem kívánnák, hogy hazaköltözz. Ez nekem kifogásnak tűnik... Ha valami kényelmetlen (erre lenne tippem), akkor azt igyekszünk az életünkből kiiktatni. De mivel civilizáltak vagyunk, udvarias kifogásokat keresünk...
A honvágy pedig furcsa dolog... Ha ott látod, keresed a szépet, ahol éppen vagy, bárhová is vet az élet, boldog leszel. Olyan, mint a nosztalgia... Én a régi rendszer biztonságában voltam boldog, mindig arra emlékeztem, mi volt akkor, mi van most, és elfelejtettem örülni a jelenkori örömöknek. Minden jó és szép eltörpült az akkori dolgok mellett, pedig így, más szemszögből nézve nem is volt az annyira tökéletes. Van egy - mások számára talán buta, de visszahallottam már, szóval lehet benne valami - mondásom: a szép emlékek szülik a depressziót, a kegyetlenek az erőt.
Igen,családi ház,picike,1 szobás...,,Anyósom" építtette a páromnak 8 éve,hogy ha majd egyszer hazajön...Ez is döntő érv volt,a ,,saját" ház,mert otthon nagyon szűkösen voltunk 5-en,2 szobában...De amíg csak hazalátogattunk,a mama is teljesen más arcát mutatta...Mindenbe beleszól...itt minden az övé...saját kulcsa van,és akkor jön,mikor neki tetszik,mert az övé...Bár erről már kezdem leszoktatni...:-DDD
A gyerekek esetleg hétvégén tudnak jönni,bár a kis vejem és a fiam (egy munkahelyen dolgoznak)sokat mennek hétvégén is,így inkább mi megyünk,ha tehetjük.Ergo:havi egy alkalom,ha minden jól megy...
... :o) ismerős történet. Nekem is újra kellett tanulnom az életet, amikor kirepült a Leányom, és a fiam is önállósodni kezdett. :)
Nem tudom családi házban laktok-e, de pl. az én anyumék egész gyerektábort tartottak nyaranta. Ott voltak a gyerekeim az összes barátjukkal egész kiskoruktól. Álltak a sátrak az udvaron, odakészítve a tábortűzhöz a fa... bogrács, kreatív foglalkozások... erre készültek egész évben. :))
Viszonzásul leírnám az én mesémet,ha nem zavar.
Volt egy igaz,már nem lány,fiatalasszony,vidéken,2 nagykamasz gyerekkel,és egy 20 éves,rossz házassággal.Kitartott,a gyerekek miatt.Szorgalmasan dolgozott,ellátta a családot tisztességgel,éjszakázott,nappal mosott-főzött,éjszaka megint dolgozott.Arcán mosollyal,némán,magába zárkózva fogadta el a sorsát.Történt egy napon,egy apró szívességet viszonozva meghívta 2 kollégáját kávézni.Az egyikkel beszélgetés után barátság lett a kis figyelmességből,majd lassan-lassan szerelem.A nő vívódott,elutasította a hirtelen jött érzelmeket.Majd elgondolkozott,miért is tenné ezt,hiszen otthon még egy jó szót sem kap,a másiktól pedig figyelmet,törődést,szeretetet...Döntött.Gyermekei mellé álltak,férjétől még utoljára megalázást,és pár kék foltot kapott...Hónapok teltek,összeköltöztek,a gyerekek imádták az új ,,apukát",jobb lett minden,mosolygós,vidám lett a korábban néma,faarcú kis család.Egy jó állásajánlatot követően,rengeteg érvet-ellenérvet összevetve anyuka és új társa elköltöztek,a férfi szülővárosába,sokkal jobb körülmények közé.A gyerekek (immár nagykorúként) nem akartak velük menni,bár az anya nagyon szerette volna.A kislánynak új élete lett,saját kapcsolata,közös építkezéssel,ő ezt választotta.A fiú pedig a barátokra,munkahelyre hivatkozva a nagyszülőkhöz költözött.Eleinte minden szépnek tűnt...Azután az anya honvágyat érzett,visszavágyódott a gyermekei közelébe...hiányzott a napi nyüzsgés,a mosolyuk...unokája születésekor ez tovább fokozódott,de nem tudott már mit tenni.Munkája,az új élete már az új lakhelyhez kötötte.Párja,bár szereti a gyerekeket,hallani sem akart a visszaköltözésről,és nem is lett volna hová.Kiutat keresett,megoldást,de nem talált.Aztán beteg lett...és most itt tart...és csak reméli,hogy egyszer megoldódik minden.
Nagyon szép...és tanulságos mese!!!Köszönöm!!!!
Hasonló...Akkor most én is elkezdem kérni a segítséget...
Hiszem,hogy sikerül! :-)
Te most jó helyen vagy itt! Pontosan ott vagy, ahol lenned kell, ugyanis véletlenek nincsenek :-) Egyáltalán nem szégyen az, hogy nincs pénzed a tanfolyamra. Biztosan lenne, ha akarnád, de ha ennyire nem fontos számodra, ne erőltesd, mert más az utad.
Mese...
Egyszer volt valahol egy lány, aki vidékről, egy unalmas kisvárosból került a nagyvárosba. Senkit nem ismert, de könnyen barátkozott, és elindult az útján, segédápolónő lett egy klinikán. Mindig nevetett, kollégái és a betegek szerették, voltak barátai. Nehéz természetű anyját könnyű baleset érte, úgy döntöttek, hozzá költözik a nagyvárosba. A lány megkopott. Már nem nevetett annyit, a barátait elhanyagolta, a munkája fárasztotta. A betegek még szerették, de a munkatársai nem, mert fancsali lett, mogorva. Egyetlen ember ismerte a hátteret, az okot. A lány öngyilkos akart lenni, de a bevett gyógyszereket kihányta. Rájött, neki még dolga van, nem mehet el. Kérni kezdte a segítséget. Valami olyasmit, ami racionálisan felfoghatatlan, neki mégis sikerült. A kérés teljesült, a lány ott állt új tudással, némileg tanácstalanul. Valakinek meg kell magyaráznia, mi történt! Keresni kezdte az embert, aki megmagyarázza. Volt orvosnál, többnél is, volt jósnál, természetgyógyásznál... Míg végül egy kedves ismerőse megkérdezte: miért nem keresed meg X.-et? De hol keresse? Néhány nap múlva egy plakátot látott az utcán: Konferencia az Ifjúsági Házban. A rendezvény házigazdája volt az a bizonyos X. A lány elment, végigülte, hallgatta, ámuldozta (végre, életében először, magához hasonlók közt volt, nem számított csodabogárnak) az előadásokat, a csoportos meditációt - és mindeközben megpróbálta elcsípni a nevezetes X-et. A 156 cm-es lány és a több mint két méter magas férfi egy szünetben botlottak egymásba - szó szerint, a lány X. lábai elé lépett -, aminek eredményeképpen egy névjeggyel lett gazdagabb. Két nap múlva, hétfőn felhívta. Találkoztak. A lány elmondta, miért kereste meg. Azóta barátok. Az a fajta barátság ez, amikor mindkettő otthagy csapot-papot, ha a másik bajban van. Testi-lelki jó barátság, ami csak az égben köttethet. Kiállt minden próbát, a betegségeket, nehézségeket, mindent. Mi volt ennek az esélye? Ha csak úgy nézzük, semmi. Ha azonban a vonzástörvényen keresztül nézzük, a lány bevonzotta azt a társat, akire életében vágyott. (Soha nem akart családot, egy cicát szeretett volna és egy kis zugot, barátokat, és valakit, aki szereti, de nem akarja hozzákötni az életét).
Nekem ezzel indult a mai nap. Lehet egy ilyen nap NEM SZÉP????? Mindenkinek hasonlót kívánok! :-)
ez a konyv nekem is mevan:-)
tenyleg nagyon jo konyv
Persze, érthető, hogy nem mindenki tudje ezt az összeget kifizetni, de ha bármilyen tanfolyamra elmész, azok se két forintba kerülnek, szóval arra írtam viszonyításképp, hogy 4 teljes napra összehaonltíva másokkal, meg amit itt adnak, ez nem egy egetrengető összeg.
Ami meg fontos az embernek, arra összerakja, akár szép lassan is, kicsinyenként.
Szerintem a könyvet nem lehet félreértelmezni, én olvastam, és utána mentem az AK-ra.
Az agykontollt meg lehet könyvből is tanulni, számos ismerősöm van, aki nem végzett tanfolyamot.
De egyébként 36 ezer FT 4 teljes nap - azért ez nem olyan eget rengető összeg, hogy ha valakinek fontos, ne tudná összespórlni. Szerintem megéri hosszútávon. Nekem hatalmas élmény volt Domján Laci és a többiek, amit ott kaptam.
Az meg, hogy vannak, akiknek nem jön be, mondd, hol van olyan tanfolyam, ami 100 százazlékos eredményt hoz mindenkinél? Plusz, kaphatsz te bármilyen tudást, az minden téren csak a dolog egyik fele. A másik a te egyéniséged, nyitottságod, szorgalmad, változtatni akarásod együttesen. Szóval, aki akar igazán változtatni, annak elég a könyv is, aki nem, annak a tanfolyam is kevés. Minden más csak kifogás.
Amúgy szerintem te nem voltál AK tanfolyamon, mert akkor nem tennél ilyen kijelentéseket. (Ezt nem kötőzködésből írom, csak ténymegállapításként. )Más úgy beszélni akármiről, hogy kipróbáltad, tehát NEKED VAN személyesés élményed, véleményed, tapasztalásod róla, mint csak hallomásokból... ez utóbbi kapcsán véleménty alkotni, nem éppen egy teljes körű dolog.
Nagyon igazad van!Öröm volt olvasni!:)
Én is így látom,ha az emberek nyitnak új eszmékre-és egymásra,nagy változásokat tudunk beindítani.De ehhez nyitnunk kell az újra,és elfogadni azt.
Nagyon tetszik az optimizmusod,és még annyit tennék hozzá-hogy komoly lehetőségek,és barátságok is születhetnek itt-ami már mindent megér,legalább is számomra!
"...és ismerek nem egy olyan embert, akinek semmit nem változtatott az életén"
Ezért írtam alább, hogy ez adottság... és aki megkapta, az előbb vagy utóbb tanfolyam nélkül is működteti. :)
Nekem az a bajom az agykontrollal és a többi tuti módszerrel, hogy rengeteg pénzbe kerül, és ismerek nem egy olyan embert, akinek semmit nem változtatott az életén, nem tanult semmit. Ez így nem fair.
Egy olyan dolognak, ami bárki életét jobbá teheti (közben a világot is), mindenki számára hozzáférhetőnek kell lennie! Ezért nyitottam ezt a fórumot, hogy itt mindenki INGYEN tanulhatja meg mások tapasztalataiból, tanácsai alapján a vonzástörvény alkalmazását, mikéntjét. Mert adni jó!! :-)))
Van egy másik topicom, a Méheltávolítás, ott kiderült, hogy az emberek a bajban igenis a beteg mellé állnak, szorítanak neki, támogatják. Vadidegen vadidegent, mert a baj összekovácsol. Lehet azt mondani, hogy "csak net", de nem csak net. Egy hatalmas lehetőség, hogy a pozitív dolgokat, szeretetet továbbadjuk. Ha itt mindenki átadja, amije van, akkor a vonzástörvény lavinaként fogja elsodorni az ide látogatókat, és sok ember élete gyökeresen megváltozik :-)
Az elengedés nekem nagyon nehéz. Ezért próbálom a "kattogást", ha már megvan, hasznos irányba terelni... Vagyis: ha már úgyis állandóan jár az agyam, akkor legalább pozitív dolgokon járjon :-)
Amúgy az a különös, hogy én soha egyetlen könyvet nem olvastam a témáról. Filmet sem láttam. Kivétel egy kézirat néhány héttel ezelőtt, ami egy magyar szerző tollából jelenik majd meg hamarosan. Nekem a tanulság az volt, mennyire nem szabad a negatív dolgokkal, személyekkel törődni. Sokáig bűntudatom volt, hogy kipörgetek az életemből embereket - köztük sajnos családtagokat, rokonokat is, egészen fiatalon, tizenévesen -, de mostanra rájöttem, hogy az én érdekem, és igenis olyan szinten jogom van az önzéshez, hogy nem hagyom negatív irányba befolyásolni magam. Ha ennek az az ára, hogy megszakítom a kapcsolatot, akkor az. Most ezt tanulom, a legnehezebb helyzetben vagyok, de ez is sikerülni fog.
Ebben én is egyet értek mert nálam ugyan így jön le minden.Pl tavaly az egész év katasztrófa volt de mégis tudtam,hogy ez okkal volt így.Mert ezáltal elmaradtak azok akik lehúztak negatív irányba.
Én is sok könyvet olvastam olvasok a mai napig.Louise L.Hay Éld az életed ez kedvenc és mindig elő veszem ha negatív irányba haladok.ami még nagyon jó az Esther és Jerry Hicks Kérd és megadatik ez is nagyon jó,és sorolhatnám......
Nagyon jó ez a fórum érdemes beszélni erről!:))
Na, ezzel én is így vagyok... :-) A jelekkel, meg a kinevetéssel is.
A mai történet...
Elmentem orvoshoz. Rendben letudtam, átmentem a szembeni optikába, hogy közöljem, nem, nem vagyok szélhámos (vagy két hónapja mondtam, hogy megyek szemüveget készíttetni), csak még nem jött össze az ára. Másik nő volt, nem, aki a múltkor, ez nem volt annyira barátságos. Megkérdeztem, nem akarnak-e reklámozni, pont jött a főnök, a csaj elment vele beszélni. Én addig nézegettem a kereteket, pedig eszemben sem volt keretet venni. Csak elütöm az időt, míg várni kell. Ahogy nézegetem az 50%-os kereteket, hirtelen megláttam egy olyat, amit régen keresek. (Sokat bajlódom a keretekkel, nagyon keskeny az orrnyergem) Mondja, hogy reklám nem kell. Jó, mondom, oké. Viszont megnézném azt a keretet. Egy szuper, nagyon könnyű, nagyon szép formájú darab. Felpróbáltam, nagyon kényelmes is volt. Láttam az árát, 12 ezer, kérdem, ebből ugye lejön az 50%? A csaj nézi, kicsit morci lett, hogy hogy került ez az új keret a leszállított árúak közé, de nem volt mit tenni, ő vette ki, muszáj volt feleznie. Hatezer. Kérdem, meg lehet venni most? (Általában sehol nem adják külön az akciós keretet, csak akkor akciós, ha elkészítteti az ember a szemüveget). Azt mondja, persze. Előkaptam a pénztárcámat és kifizettem, mielőtt meggondolta volna magát :-)) A mai nap pozitívuma: egy páratlan kényelmes és szép szemüvegkeret nagyon olcsón!
Nincsenek véletlenek. :-)