A világ legboldogabb állata a quokka

Ez a rövid farkú kenguru nagyjából 4-5 kilós, 40-50 centi magas, és olyan arcot vág, mint aki épp megnyerte a lottót. A quokka (tudományos nevén Setonix brachyurus) Ausztrália egyik legcukibb lakója, pontosabban Nyugat-Ausztrália szigeteinek sztárja. Ez a kis haver nem csak aranyos, hanem barátságos is, akár meg is közelíthető. Régen a holland felfedezők azt hitték, valami óriási patkányfajta, de ma már tudjuk, hogy ők a boldogság nagykövetei.

Élőhelyük főleg a Rottnest-sziget, de előfordulnak még Bald Islanden és más kis szigeteken Nyugat-Ausztrália partjainál. Ezeken a helyeken sűrű bokorerdők, mocsaras területek és alacsony növényzetű vidékek között élnek – nappal hűs, árnyékos búvóhelyeken lustálkodnak, éjjel meg kijönnek legelni.

Száraz évszakban (november-április) képesek akár 5-40 hektáros területet is bejárni, hogy friss vizet találjanak, mert az ivóvíz ritka kincs Ausztráliában. Imádják a nedves, sűrű növényzetet, de bírják a szárazságot is – igazi túlélőbajnokok, akik fákra is felmásznak, ha kell. Képzeld el őket, ahogy ugrálnak ezeken a napfényes szigeteken, farkukat csattogtatva, mint valami vidám kis helikoptert! Sajnos a szárazföldön már ritkák, mert a ragadozók miatt visszaszorultak a szigetekre. Tilos őket etetni, nehogy elszokjanak a vad élettől.

Életvitelük olyan, mint egy végtelen nyaralás: nappal alszanak, éjjel esznek, és közben szaporodnak, mint a nyulak. Fűvel, lágyszárú növényekkel, levelekkel táplálkoznak – igazi vegán partiarcok. Párban vagy kis csoportokban élnek, a nőstények erszényben hordják a kicsinyeiket, amik születésükkor kb. mazsola méretűek.

Érdekes szokásaik vannak: rendszeres ösvényeket taposnak a meneküléshez a ragadozók elől (rókák, macskák ellen), és május-júniusban váltogathatják a nappali búvóhelyüket. Szaporodási időszakban a hímek versengenek a nőstényekért, de alapvetően békések – ha meglátnak egy turistát, inkább odaszaladnak szelfiért, minthogy meneküljenek.

A quokka "örök mosolya" nem ámítás– az arcuk anatómiája miatt tényleg úgy néznek ki, mintha vigyorognának. Ez a furcsa vigyor teszi őket igazán népszerűvé, kisugárzásuk fertőző: fotók milliói bizonyítják, hogy bárkit feldobnak.

Sajnos, mint sok vadon élő állatot, őket is a kihalás veszélye fenyegeti őket a klímaváltozás és az invazív fajok miatt. Jelenlegi populációjuk 8-15 ezer egyedszámot rögzít, és bár mosolyuk miatt igen barátságosak, ez még kevés ahhoz, hogy az állomány biztonságosan növelhető legyen.

Sajnos a quokák nem költöztek Magyarországra (pedig képzeld el őket a Városligetben ugrándozni!). Itthon állatkertekben sem tartják őket rendszeresen, mert speciális ausztrál élőhelyet igényelnek – tropikus klíma, sok bokor, nincs hideg tél. Néha vendégszereplőként felbukkannak: pl. a Debreceni Állatkertben vagy a Szegedi Vadasparkban volt már quokki-expo, de jelenleg nincs tudomásunk ilyen bemutató programról.

Ha élőben akarod látni őket, irány Ausztrália! Rottnest-szigetre komppal mehetsz Perthből, ahonnan napi túrák indulnak, és a quokák szinte odasétálnak hozzád.

Ezek a mókás kis teremtmények emlékeztetnek rá, hogy néha elég egy mosoly a boldogsághoz, így a világ jobb hely quokkákkal!