A testem jelzéseire mi lehet a gyógyír? (beszélgetős fórum)

Hát igen, az tényleg nagyon sokat segít! Képzeld! Most olvasok egy könyvet, és már le is adtam 2 kilót a súlyomból csak azért, mert azt eszem, amit igazán kívánok, figyelek magamra, hogy nőiesebben öltözködjem, és szívom magamba az ösztrogént, amit a testem termel a sokféle új hozzáállásom segítségével. Olyan boldog vagyok, hogy ki tudnék ugrani a bőrömből.. :D

Ha ez már rendben megy, és magától alakulnak bennem a dolgok, akkor elolvasom a másik könyvet is, és rátérek a pozitív hozzáálláshoz. Bár ennek a könyvnek is hasonló a lényege, de ezt érdemes fokozni.. :)

Igazából nekem a pozitiv dolgok megtalálásában segitett és nagyon sokszor még most is van és olvasom és mindig jobban erősittem magamban a dolgokat!

Meg azt szeretem benne hogy gyakorlatokkal is nagyon sokat segít! És nem utólso sorban pedig tényleg egy olyan ilető írta aki sokkal nagyobb bajban volt!!

Már ajánlották ezt a könyvet. A Vaterán meg is rendeltem. Nemrég megérkezett, de még egy másikat olvasok éppen, és nem szeretem keverni. Ha már ennyien ajánlják, csak jó lehet!

Neked miben segített? A pozitív hozzáállásban? Az író élettörténetét már elolvastam hátul. Nem semmi! Volt min változtatni neki!

Nagyon tetszik amit írtál és szerintem igazad van mert mindenek oka van!

Ehez kapcsólodik egy nagyon jó könyv nem tudom ismered-e a cime Éld az életed!!!

Nekem egyépként nagyon sokszor a gyomor és a szédülés ami jelentkezik és még nem nagyon tudom kontrolálni,de az a legjobb,hogy ha az ember nem esik pánikba!!!

Bárcsak ilyen egyszerű lenne, mint ahogyan azt leírtad, de az az igazság, hogy az emberek gyakran félnek kimutatni az érzéseiket.

Nagyon jó példa anyukám.

Tudom, hogy szeret, hogy kiáll mellettem, hogy bármit megtenne, hogy ne legyen bajom, vagy csak aggódik értem. Mindezt látom, és mondja is, de talán még sosem ölelt meg. Furán hangzik, de így van! Ő nem érzelgős, inkább olyan, mint egy őrmester, aki halálba menne a katonáiért. Ebben teljesen eltérünk. Én olyan bújós vagyok. Csak most nincs kihez.

Ajánloottatok itt egy könyvet a pozitív gondolkodásról. Az Éld az életed! című könyvet. Még csak beleolvastam, de tényleg nagyon érdekes könyv. Az emberi erőt, a magába vetett bizalmat, és kitartást mutatja be. Nagyon tetszik..

Igazad van, tényleg nem bízom magamban, de ezt megpróbálom fejleszteni..

A Tarotban nem igazán hiszek..

Imádok motorozni, csak hamar kifázom. Ezt értsd úgy a vesémre, mint a hidegtől érzékeny fogaimra.

A sikerélményt mindenki szereti, persze apró dolgokban is megmutatkozik.. Valaki tolerálja amit tettél, igazat adnak egy olyan dologban, amit neked kellett bebizonyítani, hogy úgyvan.. De ugyan úgy beletartozik az is, hogy egész jól viselem a szingli életet, mióta szakítottunk barátommal. Örömömet lelem benne, hogy egyedül is boldogulok, és nem kell már rá támaszkodnom.

Miért kérdezed??

kérdeznék egy ilyet, hogy van-e az életedbe olyan elfoglaltság,amiben örömödet leled ..?

..olyanra gondolok, mint amikor egy gyerek felépit egy homok-várat,és örül neki.. vagy rajzolt valamit,és az egész jól sikerült... :-)

Számomra elég,ha a nővérem lánya,vagy a barátnőm gyermekének nem használt.

Attól még lehet véleményem,amit ki is fejthetek.Vannak érvek - ellenérvek,nálam a mérleg nyelve az ellenérvek felé ment.Ennyi.

Kifejtenéd milyen ez?

Hallottam már róla, de nem ugyan az, mintha egy szkaptikustól hallanám.

Előre is köszi.

A legnagyobb probléma itt az a 7ezer ft-os óradíj,amit hallottam...

Felháborítónak tartom az ilyet,mivel nincs mögötte az a fajta produktum,amit elvárnék ennyiért.

Idáig két ismerősömtől hallottam példákat,s mind a ketten el voltak keseredve a "semmit nem használt a kineziológus" és még az a 100ezer ft is bánta ezt.

Így érthető ha a továbbiakban nem szeretnék foglalkozni ezzel a témával.

Kár, hogy csak ennyit értesz belőle. :o))

De tény, hogy a testet is rendben kell tartani, bár a test jelzései a lélek állapotáról árulkodnak. Szóval a lelket is rendbe kell tenni, sőt ..... :o))

Meg a kopogtatás :S

...és még nem tudom mik.De mint írtam,a biológiai dolgokban hiszek,főleg a hormonháztartásunkban,annak rendbe tételében.

Számomra?

Hogy érted?Vagy nem nekem szántad?

"Én is inkább a barátnőkben hiszek, mert a pszichológusom nem igazán foglalkozott a pánikbetegségem lelki részével, csak a fizikaival. Szerintem jobb kibeszélni a dolgokat, aztán túllépni más témára, mint folyamatosan csak a gondokkal foglalkozni, boncolgatni. Nem voltam még kineziológusnál, de szerintem ott így megy.. "

Tévedsz...

Igen, mérték nekem pajzsmirigy szakrendelésen, és túlműködést mutattak ki, (500 a normál, de nekem 800 volt az értékem), de azt mondta erre az orvos, hogy ez a pánikbetegség miatt van. Ha nem úgy lenne, akkor túl soványnak kellene lenne, nem pedig kövérnek.. (Ez benne volt az előző levelemben is..)

Én is inkább a barátnőkben hiszek, mert a pszichológusom nem igazán foglalkozott a pánikbetegségem lelki részével, csak a fizikaival. Szerintem jobb kibeszélni a dolgokat, aztán túllépni más témára, mint folyamatosan csak a gondokkal foglalkozni, boncolgatni. Nem voltam még kineziológusnál, de szerintem ott így megy..

Igazad van, túl kellene lépni rajta, de a reményt nem tudom kiverni a fejemből, pedig próbálom elfoglalni magam úgy, hogy ne járhasson ezen az eszem. Eszemben sincs most párt keresni, de szeretném értelmesen eltölteni az időt úgy, hogy jól is érezhessem magam.

A blog, illetve naplóírást nagyon jó ötletnek tartom.

A barátnőzés mellé még ajánlom a blogírást is.

Vagy a naplót. Amelyik kényelmesebb számodra.

A kineziológusok alkalmanként több-ezer forintot kivesznek a zsebedből,és ugyanazt nyújtják mintha egy jó barátnőddel megbeszélnéd a problémádat.

Persze ha hiszel bennük,akkor vedd semmisnek ezt a hozzászólásomat,ez csak egy vélemény.

A vérvételt kérdeztem(a pajzsmirigyeddel kapcsolatosan),megnézetted valaha a TSH szintet?

Inkább hiszek a hormonháztartás felborulásában,azaz a kémiában,hisz ezek változtatnak rajtunk,bennünk.

Javítás:

A tornát jó dolognak tartom, csak abban nem vagyok biztos, hogy ezt a volt sógornőjelöltemmel kellene megosztani, nehogy valami komplikáció legyen belőle..

Jah, a párom alatt a volt páromat értem, de sajnos még nem tudom használni a múlt időt. Még mindig reménykedem..

Nagyon kedves tőletek, hogy ennyi hasznos tanáccsal láttok el, és egyikőtöktől sem hallom, hogy csak nyafogás ez az egész.

Igen, diagnosztizált pánikbeteg vagyok/voltam. A cikk megírása óta beszéltem az orvosommal, és megmondtam neki, hogy önként napi 1 szemről heti fél szemre csökkentettem a gyógyszeradagomat, hogy ne legyek tőle függő. Ő azt mondta, hogy mivel az 1 év, amit kiszabott a gyógyszerszedésre lejárt, ezalatt nem volt egy újabb rohamom sem, így nyugodtan abbahagyhatom a szedését, de legyen mindig nálam az, amelyik a roham elkerülésére van. (Ezt útálom, egyszer vettem be még belőle a legelején, de olyan voltam tőle, mint egy zombi.. :) Nem valószínű, hogy vennék be belőle, csak ha végképp muszály..)

Most éppen a változáson dolgozom. Új frizurát csináltattam, be szeretnék fizetni egy tandemugrásra, hogy érezzem, hogy élek, de talán túl nagy falat. Van aki azt hiszi, hogy az öngyilkos hajlamaimat akarom kiélni, (pedig már eszembe sem jut ilyesmi. Szerintem a gyógyszer mellékhatása volt), van aki feltűnési viszketegségnek tartja. Mindenesetre érzem, hogy mióta nem szedem, más vagyok. Igaz lehet, hogy megbabrálja a hormonjaimat..

Szerintem a párommal való szakítást is a kontójára írhaatom, de csak abban reménykedem, hogy ez csak próba, a megérdemelt boldogságig. Bár csendben váltunk el, reméltem, hogy húsvétkor eljön a keresztfiunkkal. De talán még rosszabb lett volna.. Ki tudja..

Visszaszoktam a cigire is, ami talán rosszanak tűnik, de nekem megnyugtató.

A szeretethiányt az orvos is említette, azt mondta azért eszem olyan sok csokit is.. De nem pótolja az érzelmeket.. A több, mint 4 évig tartó kapcsolatom közben szinte az összes barátnőmtől elhidegültem. Kihez fordulhatnék? Nem tudom. Bár igyekszem feléleszteni ezeket a kapcsolatokat, és nem unatkozni sohasem, néha azért visszaesek ebbe a letargikus érzésbe..

Hetente kétszer járok tornázni is a párom sógornőjével, de nem tudom, hogy ez jó ötlet-e..

Itthon sokmindent kell csinálnom, anyu szerint pedig állandóan csavarognék. Elköltözni viszont nem szeretnék. Csak begubóznék egyedül.

Szeretném azt tenni, amit írtok, 180 fokos fordulatot venni, de nem tudom hogyan kezdjek bele.

A pajzsmirigyem túlműködik, de azt mondták az orvosok, hogy ez a pánikbetegség velejárója, és egyébként is túl soványnak kellene lennem, nem pedig kövérnek.

A súlyom maradt a régiben, nem megy se le, se fel.

Igyekszem könyvekből ötletet meríteni, hogy mit tegyek, de ezek csak ideig-óráig tartanak nálam. (Köszönöm a könyvajánlást, utánanézek.) Egy ideig nem zabáltam, de az utóbbi napokban megint elkezdtem. Mit tehetnék még ellene??

Lehet valami az abortuszos-teóriádban, én is olvastam hasonló véleményt, de hogyan kerülhetném el??

12 órában dolgozom, így nem könnyű megváltoztatni-feldobni a napjaimat..

Olyan okos tanácsokat tudtok adni, mit gondoltok?

Köszönöm szépen, hogy törődtök velem, nagyon jólesik. Kívánok nektek minden szépet és jót az életben.

Üdv: Timi