A terhesség 16. hetétől mitől lehet erős szorongás? (tudásbázis kérdés)

Szia,

Kérlek minél előbb fordulj szakorvoshoz.Sajnos nekem is így kezdődött, terhesen szorongás,pánikrohamok.Csak akkor még nem tudtuk, hogy mi az.Szülés után 5 nappal itthon nagyon rosszul lettem, remegett mindenem, folyt rólam a víz, halálfélelem, hányinger, stb...Sürgősségin a vérnyomásom 170/90 volt.Akkor felvettek osztályra, vérny.beállításra.3 napig holdkóros voltam.3 hét múlva újabb rosszullét.Akkor mondtam a férjemnek, h dilidoki kell nekem.Teláltam is egy nagyon jót, Frontint szedek.Emellett is időnként szorongok, de autogén tréning tanfolyammal most végeztem pár napja, és nagyon jó.A rossz hír az az, ha nem kezdessz időben foglalkozni a bajságoddal, a szülés után a hormon változások miatt felerősödhetnek a panaszaid.Én sajnos így jártam.Most 3 hós a bébim, de egy pokol volt idáig ezzel a vacak betegséggel élni.

ansh :Nem szedtem semmit, csak az Elevitet, Magne B6-ot, Ferro Folgammát ezeket szedem is folyamatosan. De rákérdezek erre. Köszi a tippet.

MAndula71: Okés. Megfogadom a tanácsodat!!! :) Köszi a segítséget.

Sajnos azt kell mondanom, hogy a háziorvos nem pszichiáter (általában), így az nem igaz. hogy is annyit tud tenni, mint egy pszichiáter... Persze jó, ha te megbízol benne, sokat segíthet azzal is, ha meghallgat és te megfogadod a tanácsait.

Ma már léteznek olyan gyógyszerek, amik terhesség alatt is szedhetők, az orvosodnak ezt tudnia kell. Ettől függetlenül én még mindig úgy gondolom, hogy gyógyszerre és beszélgetésre is szükséged van. Nem biztos, hogy elsőre megtalálod azt az orvost, aki megfelel neked. Nekem sem az első segített, őnála csak további feszültséget éreztem és bár 11 éve történt, a mai napig kirohanok a szobából, hacsak meghallom a nevét a TV-ben...De nem adtam fel, kerestem tovább. És megtaláltam azt az orvost, akivel együtt tudtam működni és aki megtanított gyógyszerek nélkül élni és arra is, hogy ha baj van, akkor még azelőtt tudok tenni ellene, mielőtt kitörne rajtam. Nem mondom, hogy nincsenek rosszabb időszakok, de 10 éve nem kellett gyógyszerhez nyúlnom, a betegség miatt azóta nem kellett munkából kimaradnom és ezt mind neki köszönhetem. Nem a gyógyszereknek. Személyes véleményem, hogy a gyógyszerek fontosak és kellenek is, de hosszú távon csak a pszichoterápia segíthet.

Sziasztok!

Köszönöm Szépen Mindenkinek a válaszokat!!!

Mandula 71 Természetesen tudta, az orvos, hogy leálltam a gyógyszerekkel, mert akkor is terhes lettem, de nem maradt meg SAJNOS(lehet az előtte beszedett gyógyszereknek köszönhetően, nem tudom). Azt mondta, ha kifejezetté válik újra a tüneteim, akkor SSRI gátlót ír fel, természetesen félek tőle, mivel nem akarok ártani a babának.

Sajnos pszihoterapeutás tréninggel itt nem foglalkoznak, csak a gyógyszeres kezelés híve.Ennek ellenére megfogadom a tanácsodat, de csak a háziorvosunkhoz megyek el, ő is annyit fog tudni tenni, mint a pszihiáter.

andi31: Ez tényleg hasonló eset.Örülök neki, hogy neki sikerült túllépni! :) Remélem idővel nekem is sikerülni fog. Csak a kiváltó tényezőben nem vagyok biztos, mert sok minden volt akkoriban. Többek közt 2 éve autoimmun betegségben elhunyt nagybátyám, az érettségin bioszból kellett valamilyen témáról írni és a tanár felvetésére megnéztem a halállal kapcsolatos témát, megijedtem tőle de sokat járt utánna rajta az agyam, párom ugyanebben az évben megcsalt (címszó:megijedtem a felnőtté válástól)...ezek mind ugyanebben az évben voltak. Rá egy évre kezdődött minded tavaly és augusztusban, amikor a párom is megcsinálta a hülyeségét.

Szia

Barátnőm jár(t) hasonló cipőben... neki tavaly szeptemberben kezdődött ez a rémálom. Iskola, munka, folyamatos stressz, megfelelni akarás - elkezdett fizikai tüneteket produkálni, mint nálad, szédüléssel fejfájással kezdődött, aztán ájulás, teljes munkaképtelenség. Elment orvoshoz, aki a létező összes szakorvoshoz elküldte - minden negatív lett. Közben próbált dolgozni, de 1-2 nap után mindig otthon kötött ki mert nem ment (menj fel egy létrára úgy hogy szédülsz...) A végén kiderült hogy ez bizony csak pszichologiai probléma lehet. Nyugtatót és feszültségoldót kapott, a pontos neveket sajnos nem tudom. Egész télen szedte, lassan jobb is lett a helyzet, közben időnként mennie kellett kontrollra persze. Lassan elkezdte csökkenteni az adagokat, minden rendben is volt, a suliban sikeresen levizsgazott, meloban maganeletben is minden rendben volt. Aztan egyszercsak ugy erezte hogy terhes. Valamiert bepanikolt- idegen volt az érzés. Ismét mélypont, szerencsére most nem tartott ennyire sokáig. Terhes lettem. Látta rajtam mennyire boldog vagyok, és elkezdett érdeklődni, rengeteget kérdezett a terhességről, én meg mint büszke leendő anyuka meséltem. Aztán 10 héttel később felhívott, hogy "utolért" :-) Ő is teherbe esett (az előző csak vaklárma volt) Valahogy megváltoztak benne a dolgok: most is fél, tart sok mindentől, hogy egészséges legyen a baba (pláne a sok beszedett gyógyszertől - már leszoktatta magát róluk), a szüléstől, stb. De úgy érzem túljutott a holtponton, mert túl akart jutni rajta!

Úgy gondolom hasonló cipőben járhattok - nálad sem a sima terhességtől való félelem van, hiszen már előtte is voltak tüneteid. Mindenképp beszélj az orvosoddal, rendszeres konzultáció és feszültségoldó (ami a babának nem árt) biztosan segíteni fog!!! Nagyon drukkolok Neked, hogy boldogan tudd átélni a babavárás minden percét!!!

Hát,szerintem azok a tünetek,amiket a terhesség kezdete óta leírtál,a kismamák nagyjából 80%-ánál előjönnek.

Én is tachicard leszek,ha orvost látok (a belgyógyon 142-es volt a pulzusom),egyszerű fehérköpeny-para.

Minden kismama szorong,még akkor is ha ezt magának sem vallja be. Az álmatlanság,rémálmok is a terhesség velejárói.

Próbálj a babára koncentrálni,és élvezd az állapotodat!

Szia!

Nekem anno a nagymamám halála után voltak ilyen extráim, amiket te szívbedobbanásnak nevezel. Erről tudni kell, hogy ez nem rendellenesség, nem lehet tőle bajod, csak nagyon kellemetlen és ijesztő..de ha tudatosítod, hogy semmi gond nem lehet, akkor egyszercsak megnyugszol.

A másik:most várom a második gyermekem. A vérnyomásom lent van, a legmagasabb talán a 90/60..viszont a pulzusom meg mindig magas..90-110..stb. Ettől persze elájulok. És mindig a leglehetetlenebb helyzetekben.:)) Ha már olyat eszem a szívem őrült tempóba kezd, mert ugye terhességnél alap szaporább és erősebb a pulzus, na meg még az emésztést is segítenie kell. Tudom, hogy borzasztó, de ezek mind a terhességgel járnak és elmúlnak..nekem már nyomja a tüdőmet is a pici, szóval még fulladok is.:)) El fognak múlni!!! Ezt kell tudatosítani!

szia!

az éjszakai felriadás, az álmatlanság, szívdobogásérzés, alacsony vérnyomás, fáradékonyság, aggódás mindenféle előzmények nélkül is természetes velejárói lehetnek a terhességnek! Ne parázz ezeken. Az orvost nem bírod, ez nyilvánvaló, de próbálj a vizsgálatokon arra koncentrálni, hogy itt most nem betegség miatt vagy.