A szingliség előnyei (beszélgetős fórum)
Egy dolog miatt lehetnek az egyedülállók miatt fölülreprezentáltak a tanult nők: jellemzően nem szeretnek "lefelé" választani a nők (a férfiak pedig "fölfelé"), így egyszerűen kevesebb nekik megfelelő jelölt közül választhatnak.
És persze, van az az idősáv, mikor a házasság nehéz: amíg a gyerekek nem érik el minimum az iskolás kort,. Mert nagyon megterhelő gyereket nevelni. Kisgyereket extrán. Hozzájuk képest valóban kipihentebbek, kisimultabbak és emiatt optimistábbak a szinglik. :-)
Van egy mondás, mindenkinek az a zene kedves, ami az ő füle kedvére csilingel.
Vagy valami ilyesmi :)
Hát....elolvastam...
Gondolom egy szingli írta:DDD
Minden általánosítás benne, attól függetlenül, hogy elvileg megkérdeztek x embert.
Én személy szerint, nem gondolok semmit a szinglikről, azaz van akit sajnálok, de csak abban az esetben, ha tudom, hogy az illető nem így képzelte az életét.
Ismerek olyan nőt, aki 50 felett van kicsivel és szingli, de emellett boldog is, de nem tagadja, hogy sajnálja, hogy nem jött össze neki a család alapítás, mert nagyon szereti a gyerekeket és szeretett volna sajátot is...
Ismerek olyan szinglit is, akinek van gyereke, de sosem volt párja, mert így döntött, de most már, így 50 felett, egyre többet hangoztatja, hogy mennyivel jobb nekem, mert van egy társam. Neki is lehetett volna, de nem akart...
Tehát, nagyon változó, hogy ki és miért döntött a szingliség mellett. Ki, hogyan viseli.
Azt meg nagy baromságnak tartom, hogy a szinglik tanultabbak, mert ez nem attól függ, hogy van e társunk vagy nincs, hanem attól, hogy van e igényünk a tanulásra vagy nincs.
Önkéntes munkával kapcsolatban is az a véleményem, hogy ez is pusztán beállítottság kérdése.
Ha van ideje az embernek és energiája és még kedve is, akkor vállal önkéntes munkát, ha nincs, akkor nem.
Optimistábbak? Szerintem ez sem ettől függ.
Ne az anyagi helyzetükről kérdezzük őket, hanem arról, hogy szeretnének és tudnak e szerezni társat maguknak. Azt gondolom, hogy a nagy optimizmusuk rögtön elszáll;)
És, hogy ritkábban kérnek segítséget és otthoni ápolást?
Lehet, hogy így van, de ez sem a szinglilétből fakad.
Nincs kitől segítséget kérniük.
Egyébként, azt gondolom, hogy nem a társsal rendelkező emberek gondolják azt, hogy a szinglik furák, elégedetlenek, önzők és magányosak, hanem a szinglik állítják, hogy ezt gondolják róluk, azaz magukból indulnak ki;)
Na, lehet nem így gondoltad a beszélgetést, de tőlem ennyi telik.
De ha nem, akkor lehet a boldog szingliséget választani, nem?
És lehetett volna már a kapcsolat elején is;)
Nem teljesen, ha azt nézzük, hogy elvileg az ember mint faj társas lény :D
Aztán vagy összejön megfelelő társra lelni, vagy nem.
Ez a házasságról éppúgy elmondható 😝
Én sem olvastam a cikket, a dívány rége jó volt állítólag - de most el van bulvárosodva.
Nem olvastam, mert nincs kedvem.
A szingliségről az a véleményem, hogy egy kényszerállapot, amit lehet jól és rosszul viselni egyaránt.
Most találtam ezt az érdekes cikket, arra lennék kíváncsi, hogy mi a véleményetek a szingliségről.