A szingliség előnyei (beszélgetős fórum)
Így gondolkodnak azok, akiknek "nem jött össze".
Minden bizonnyal a szingli elvárásaival van probléma és nem azzal, akit dobnak a levesbe.
Meg aztán ott van az, amikor valaki azért szingli, mert magasra teszi a lécet! Neki senki nem jó! Mert jön a "jobb", a "szebb", az "okosabb"! Aztán kiderül, hogy senki nem jön! Észszerűbb időben megállni és értékelni azt, ami VAN, mint várni a "királylányt" vagy a "szőke herceget"! Ha valakivel működik, az szerintem elég erős indok! Ott kéne észbe kapni!
single = egyedülálló
(Asszem ez mindent megmagyaráz!)
Nem egy olyan sztori van, ahol az illető kijelenti hogy mondjuk 18 éves kora óta él kapcsolatban, de mondjuk 30-35-40 évesen szakított és totál padlóra került. Miért? Mert semmi testi-lelki-szellemi autonomitást nem tapasztalt az életében, hiszen mindig ott volt a "mankó"! Mert akárhogy is nézzük, nagyon sok mindent kapunk a társunktól! Időt, energiát, figyelmet, szeretetet, bizalmat, gondolatokat, érzelmeket, élményeket és egyéb előnyöket! Na most, aki ilyenben él 20-30 évig, azt nyilván "sokként" fogja érni, ha parkolópályára kerül! Kérdés, hogy tudja -e egyedül is kamatoztatni azt a képességét, amit a párjától kapott? Együtt nyilván minden könnyebb, de ha nincs "együtt", akkor mi van?
Ezért is értek egyet "javarészt" a cikkel!
Ugyanakkor a társtalanság kikezdheti az egészséget, ha valaki nagyon erre van beállva és nem tudja feldolgozni, hogy nem talál magának társat! Ebben az esetben az életkor is megrövidülhet!
Nem ismertem ezt a megnevezését ennek az "életformának", most rákerestem.
Igen, ez írja le a mi kapcsolatunkat.
Én így érzem.
És nem mondtam, hogy a házasságban fel kell adni az önállóságot vagy az egyéniséget. A házasságról egyáltalán nem írtam. Miért kérdezel ilyeneket vissza?
"hanem az önálló élet. Maga gondoskodik a saját életéről."
Miért önállótlan az aki pl. házasságban él?
Mit jelent neked az önálló élet?
"saját egyéniségemet feladni semmilyen szinten"
Miért kellene feladni a saját egyéniségét valakinek?
Én teljesen nem értem ezeket, amivel a szinglik dobálódznak...
Szerintem eljutottatok oda, hogy a szingliket csak a párkapcsolati oldalról látjátok.
Mint korábban is írtam, a szinglit nem az határozza meg, hogy párkapcsolatban él vagy sem, hanem az önálló élet. Maga gondoskodik a saját életéről.
Szingliként több, mint 10 éves kapcsolatom van. A párkapcsolat egy érzelmi elköteleződés. Nem kell hozzá együtt élni a saját egyéniségemet feladni semmilyen szinten.
Igen, én is azt gondolom, hogy ennek olyan OV-s cikk filingje van, hogy ugrasszunk össze két csoportot, hátha az egyik beáll mellénk... bár nem tudom ki mellé és miért kell állni...
Azt hiszem, azaz tudom, hogy még sosem gondoltam azt, hogy a szingli nem kell senkinek, sőt! inkább csodálkozni szoktam, hogy miért nem talál magának párt, amikor értelmes, csinos, helyes, stb.
Tehát, egyesek mindenképp a rosszindulatot próbálják elhinteni e két csoport között..., de nem értem a hasznát....
Persze, ha akart volna a gyerekem menni, hagytam volna. A kollégákkal arról beszéltünk, hogy de rossz lesz majd nekünk szülőknek, ha kimegy majd és akkor csak x időnként láthatjuk, ölelhetjük meg. Mondhatjuk, hogy nem zavarna, de azt gondolom, hogy kevés szülőt nem zavar, ha a gyereke kirepül, elutazik, stb.
Mindig rácsodálkozok a férjemre is, aki egy karakán férfi, hogy mennyire tud neki hiányozni a fiúnk, ha nem találkozik vele x napig:DDD Komolyan, nekem kell elmondanom neki, hogy ő sem az anyukája szoknyáján ült ilyen idős korában:DDDD
Korán mentem férjhez. Nem ma volt. :)
Azóta is házasságban élek. Vannak házas és szingli barátaim is. Egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál.
Mindenkinek a saját döntése, hogyan él.
Nem tapasztaltam olyat, hogy a párkapcsolatban élők megbélyegezték volna a szingliket, hogy azért vannak egyedül, mert a kutyának sem kellenek. Olyat sem, hogy a szinglik szurkálták volna a párkapcsolatban élőket.
Tetszik, amit az utolsó két bekezdésedben írtál. Ugyan az én gyerekeim egyike sem akart külföldön tanulni, (pedig egyiküknek lett volna rá lehetősége), de ha egy szóval is kérték volna, nem álltam volna az útjukba.
De hogy van az, hogy ezek csak a házasságba derülnek ki?
Nem tudom hogy olvastam, de nagyon tetszik: ne válj el magadtól csak azért, hogy valaki mással házasodj! Vagyis ne add fel magad soha a másik kedvéért.
Ha a kezdetekben sem hallgatott meg, az elején is balhé van, ha a egyedül, vagy a barátaimmal akarok nélküle elmenni, nem megyek hozzá.
Szerintem meg nincs két ember, aki bármit egyformán élne meg. Ezek a cikkek is csak arra jók, hogy emberekbe beleplántáljanak olyan ítéleteket, amelyet eddig nem voltak.
A szinglik lenézik a párkapcsolatban élőket, mert velük ellentétben nem tehetik azt, amit akarnak. A párkapcsolatban élők szerint a szinglik szerencsétlen nyomorultak, mert nem kellenek senkinek, miközben nyilván egyik sem igaz. És minden életforma jó, ha az tudatos, és nem kényszerpálya.
Nekem van gyerekem. Kettő is, és ki fogom ebrudalni őket az országból egy időre, szerintem kell a tapasztalatszerzés, kell a más országok kultúráját megismerni. Bár az egyiket nem kell, már most intézi magának, hogy a Sorbonne-on tanulhasson. A másik szerintem elüldögélni a szoknyámon bármeddig.
És igen, lesznek rossz pillanatok, amikor nem ölelgethetem meg őket. De ez nem rólam szól, hanem az ő életéről. Én nem leszek mindig vele, de az élete igen.
Nem, nem tudom, hogy mit gondolnak a szinglik. Csak néhányat ismerek, és az ő gondolataik egy részét ismerem.
Csak az a fura, hogy a cikkben is és az itt lévő szinglik is azt próbálják bemagyarázni, hogy jobb mint kapcsolatban élni, és a házasság ördögtől való dolog, holott ezt sem állíthatja senki.
Azért mert házasságban élek, nem vagyok megkeseredett és boldogtalan, szabad is vagyok, buta sem vagyok, alárendelt sem vagyok. És ezzel így vannak többen is.
És mint írtam az elején, én nem gondolok a szinglikről sem negatív dolgokat. Nem mondom, hogy furák, stb. (eszembe sem jutnak, hogy a cikkben miket írtak, mert csak bele akarja magyarázni az emberekbe, hogy mit gondoljanak. Pont olyannak érzem, mint a verselemzést. Kötelező azt gondolni az adott versről, amit valaki kitalált és még véletlenül sem gondolhatok másra, mert ez esetben egyest kapok és hülyének néznek.
Pont ilyen a szingli vs. kapcsolat kérdés. Ne akarja senki megmondani, hogy mit gondoljak róla és arról se, hogy hogyan gondoljak egy kapcsolatra.
Az biztos, hogyha egy rossz házasságban élnék, akkor elhinném, sőt! magamévá tenném a cikkben írt gondolatokat, de így maradjunk annyiban, hogy a cikk ferdít, ahogy te és sok-sok szingli és nem szingli is teszi;)
Szingliség előnyei: inkább a szingliség, mint egy rossz kapcsolat. Inkább a nyugodt egyedüllét, mint az állandó gyomorgörcs.
De szerintem szomorú, ha az ember nem talál párt és egyedül kényszerül lenni. Nem ez a normális állapot.
Többet is ismerek, aki egyedül öregedett meg. Olyan volt a férjük, aki birtokolta őket, ment az állandó féltékenység, nem mehettek soha sehova, hanem engedélyt kellett kérni. Ha belegondolok, nekem 16 éves korom óta nem szólnak bele a szüleim, hogy hova megyek és kivel. Akkor majd a velem egyenrangú társam, legalábbis akit én annak vélek, majd az fogja megmondani? Hát biztos nem. Valahol nem csodálom, hogy elegük lett és többet nem mentek férjhez. Nekem is volt ilyen párom és miután kidobtam, azt mondtam, most egy jó ideig inkább egyedül szeretnék lenni, mert besokalltam.
Mi értelme van úgy egy párkapcsolatnak, hogy a társam nem hallgat meg és nem áll mellettem a nehéz helyzetekben? Ez lenne a dolga. Enélkül nem tudok elképzelni egy párkapcsolatot.
Ez rendben is van. Én is így tennék, ha egyedül maradnék bármilyen okból;)
Syra hozzászólásában ez volt a fura: "vannak, aki majd' megbolondulnak, mert pl. özvegyek lettek,..."
Fura, hogy nem érezheti boldogtalannak magát egy megözvegyült. Ezek szerint a megözvegyülés napján rögtön meg kell éreznünk a szingliség csodás előnyeit;) És még véletlenül sem szabad egy kicsit sem meggyászolni azt, akit szerettünk...
Ezt egy szingli így gondolja, mert neki nincs, akit meggyászoljon.
Ez kb. olyan, mint amikor a fiam vagy a kolléganőm gyereke azt tervezte, hogy kimegy külföldre dolgozni, és beszélgettünk erről a kollégákkal. Nekem és másik kolléganőnek is rosszul esett volna. A kolléganő, akinek nem volt gyereke, nem értette, hogy mit hüppögünk ezen, mert ez milyen klassz, hogy kimegy dolgozni, amikor ez egy tapasztalat szerzés, stb...Ja, neki ennyi, mert ő azt sem tudja, hogy milyen az, ha gyereke van, nemhogy azt tudná, hogy milyen az ha nem ölelheti meg bármikor...
Na, ilyen a szingliség is...
Nekem van özvegy közeli ismerősöm. Fiatalon meghalt a férje, nagyon csúnya lefolyású volt a férj betegsége. Keveset éltek együtt, 30 felett találkoztak, a házasság nagy részét a betegség tette ki, a nő becsülettel végigcsinálta.
A nő egy fiatalos, jó karban lévő 50es (40 elejének mondanád), felnőtt gyereke van,a pasija 36-37 kb. Nagyon jól elvannak már lassan 2 éve. A nőnél egy szabály van, csak egy fogkefe és egy papucs, többet nem vihet hozzá, igény szerint összejárnak, mindketten elvannak a maguk szingliségükben. A srác elvált, vannak gyerekei és herótja van a pénzleső, megjátszós lányoktól, akik elmondása szerint nagyrészt a partit nézik benne, hogy hogy vetessék el magukat és/vagy hogy csinálódjanak fel, persze véletlenül.
Náluk így most tiszták a viszonyok, hogy mennyire "hűségesek" azt nem tudom.
Szerintem én sem vágynék egy másik pasival együttélni ha megözvegyülnék. Anyagilag kell magam addigra arra a szintre juttatni és testileg fenntartani, hogy a "minőségi betevő" meglegyen 😉